Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - B. Bónis Éva: A városalapító kelták

űsszehajlftgatott kard kelta harcos sírjából hetők telepjelenségek. A folyó nem határt képezett a különböző törzsek között, hanem ellenkezőleg: partja a fő közlekedési útvonalat képezte. Házak, kunyhók, kemencék A szervezésben és hadvezetésben kiváló rómaiak az i. e. első évszázadban egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak az Alpoktól északra és keletre fekvő vidékek iránt is. Előrenyomuló hadaik és az északról lezúduló germánság Európa peremterületeire szorították a szabad keltaságot. Ez a folyamat még az első római császárok idején is folytatódott. A kelet felé hátráló szabad keltaság egyik védhető hegyi települését építette ki a Gellérthegyen, az i. e. első század második felé-Szürke tálak a Gellérthegyről ben. Békésebb időben a Tabán területén s valószínűleg a környező dombokon is laktak. Az ásatások folyamán összefüggő telep nyomai bontakoztak ki a Gellérthegy déli lejtőjén, a játszóterek fölötti részen. A törökkori szőlőművelés, a csatornázás, a parkosítás, majd a második világháború bombatölcsérei és lövészárkai mind pusztították a régi telepnyomokat. Több mint 80 kutatóárokkal kerestük a későkelta település nyomait. Ittott kis foltokban maradt csak épségben a lakóhelyek néhány padlórésze. Akárcsak az őshazában — a galliai hegyekben —, a mi őslakóink is a hegy szikláiba vágott teraszokra építették házaikat. Egy részük gerendákból összerótt építmény volt. Az elüszkösödött gerendák eredeti helyükön maradtak, ezekből jónéhányat feltártak az ásatások. Jellegzetesek a lekerekített sarkú, téglalap-alaprajzú házak. E nagyobb építmények tetejét villafák tartották, falaik agyaggal betapasztott sövényfonadékból készültek. A fonadékot tartó cövekek nyomai és az agyagtapaszok megmaradtak. Az egyik ilyen köralakúan kiképzett tapaszt egy kerek oszlop köré sározták. A sározáson fehér festés nyomai igazolják Caesar leírását, aki a galliai kelták házai között festett falúakat is látott. A gellérthegyi házak tetejét tartó gerendák sziklába vájt mélyedései mellett a kiékelő kövek még a helyszínen maradtak. A kétezer év előtti építők ujja nyomát őrzik az agyagtapaszok; fiatal tölgylevél lenyomata árulja el, hogy az egyik házat tavasszal építették. A kővel körülrakott tűzhelyek átégetett kövei életközelségbe hozzák városunk régi települőinek mindennapját. A forgatható kézimalmok még a helyükön voltak a házak falai mellett. A keltaság hódításainak egyik titka a vas fokozott felhasználása. A vasfegyverek keményebbek voltak, a vastengelyes kocsik tartósabbak: a vastengelyen forgatott, két részből álló kézimalom pedig a maga idejében olyan újítás volt Európában, mely évszázadokra kihatott. A galliai lelőhelyek kézimalmai azonosak a Gellérthegyen találtakkal: erős vulkanikus kőből — főleg andezitből — készültek, s alig koptak. Az egyik házban egész kis gazdasági egységet tártunk fel. A sziklába vájt, féltetővel védett építmény egyik oldalán nagy gabonatartó hombár állott. Az épület közepén körtealakú kenyérsütőkemence, rendszerében olyan, mint a falusi kemence; a kihúzott parázs helyén sült meg a kenyér. Szorosan mellette ötlyukú főzőtűzhely, mely eddig egyedüli Európában. A vastag, lyukas rostély alatti teret félköríves kis nyüáson át melegítették, az edény elhelyezésére a rostély fölött peremmel körülvett alkalmas térség szolgált. A napi életre ilyen célszerűen berendezkedett őslakók házaikat nem utcákba rendezve, hanem kisebb csoportokban vágták a Gellérthegy szikláiba. Ásatásaink a hegyi telep fazekasnegyedét tárták fel. A település központja, esetleg közösségi célra szolgáló épületekkel, szentéllyel, valószínűleg a hegy tetején volt. A múlt század ötvenes éveiben épített Citadella számára végzett talajegyengetés ezeket a rétegeket levágta. A fazekaskorong mestere A hegyi telepen és a hozzá tartozó tabáni részen számos fazekaskemence maradványa került elő. A gödrökből származó cserepek és egész edények arról tanúskodnak, hogy az itt élt fazekasmesterek koruk technikai fejlettségének legmagasabb fokán állottak. Készítményeiket összevetve a Svájc, Németország, Csehország, Lengyelország területén feltárt hasonlókorú telepek kerámiájával, elismeréssel kell adóznunk a gellérthegyi—tabáni mestereknek. A vastengelyes fazekaskorongon készített palaszürke edények jól iszapoltak, csengőhangúak. Felületüket ízléssel elrendezett besimított díszekkel borították. Azt a sávot, melyre a díszítést szánták, nem polírozták, hanem matt alapot hagytak a változatos díszek számára. Hullámvonalak, hurok-díszek, ívek, sőt, csúcsos ívek váltakoztak rácsmintával, vagy bekockázott rombuszdísszel. A minták elosztása sohasem zsúfolt, s mindig összhangban van az edény 37