Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - B. Bónis Éva: A városalapító kelták

A feltárások helye a Gellérthegy déli lejtője (MTI Foto) Város az időben VI. B. Bónis Éva A városalapító kelták Főzőtűzhely ötlyukú rostéllyal (Szelényi Károly felvételei) íHt ; • • A felismerés Fáradhatatlanul járta a hegyoldal ösvényeit, botjával a szanaszét heverő edénycserepeket megmegfordította, s figyelte a háborútól föltépett föld felszínét, vajon mit árul el az eddig elrejtett múltról. Dr. Nagy Lajos, a Fővárosi Múzeumok európai hírű főigazgatója 1946-ban indította el utolsó ásatását, mert tudta, hogy a Gellérthegyen meg kell találnia a városalapító kelták telepét. Elgondolását tabáni ásatásainak eredményére alapozta. A Tabán 1935-ben megindult bontásakor két éven át kutatta a házak helyét s feltárt egy összefüggő települést. A telepen fazekaskemencéket és számtalan fazekas-hulladékgödröt talált, igen szépen kidolgozott edények cserepeivel tömve. A felismerést, hogy a vastag, lyukacsos rostéllyal épített kemencék és a cserepek a kelták hagyatékából származnak, neki köszönhetjük. A kelta harcos fegyverzete A vad és tehetséges kelták hiedelme szerint a halál a magasabbrendű élet küszöbe, s a küzdelemben elesett harcos héroszként folytatja ősei között szebb életét. Maga Julius Caesar is döbbenten írt a kelták haláltmegvető bátorságáról. Svájci és észak-franciaországi őshazájukból kiindulva több hullámban özönlötték el Európát, s kiter jesztették hatalmukat Britanniától Kisázsiáig. Törzseik feldúlták Rómát, kirabolták Delphoit. A meghódított területeken azonban nem tudtak tartós birodalmat alkotni. Fejlett technikai és művészi készségük nem párosult szervezési adottsággal. Ám ahol megjelentek, ott sokáig érződött ipari tudásuk és sajátságos művészetük hatása. Az időszámításunk előtti negyedik század elején érték el hazánk területét. A hódító keltaság útvonalát és állomáshelyeit temetőik jelzik. Gyakran találunk hazánk földjében egy-egy elhagyott sírt, melyben az útközben elhunyt harcost temették el. Budapest környékén is fellelték a kelták temetőit; főként a Dunakanyarban. A sírleletekből rekonstruálható a kelta harcos fegyverzete. Teljes hadifelszereléséhez tartozott a csúcsos sisak, hosszú kétélű kard, kardtartó vaslánccal, a nehéz lándzsa és a hosszúkás pajzs. Támadó és védőfegyverzetük a gyalogos harcmodorra jellemző. Az egyes törzsek felnőtt, szabad férfitagjait teljes fegyverzetükkel együtt temették el. A keltáknál általánosan elterjedt szokás szerint a kardokat, tőröket, lándzsákat néha többszörösen meghajlítva helyezték a halott mellé. Sajnos, az egykorú források nem tudósítanak arról, hogy e szokás milyen hiedelmek következménye volt. Annyi azonban bizonyos, hogy a fegyver használhatatlanná tétele az ismeretlen világ ártó hatalmainak fékezésére szolgált. Budapest területén Békásmegyeren tártak fel a harmadik és második századból való kelta leleteket és telepnyomokat. A Duna vonala nagyon vonzotta a késői keltaságot; Szobtól Százhalombattáig számos helyen észlel-36