Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Bozóky Éva: Mit csinál ön 5-től 10-ig?

hetetlenebb lakásépítés egymaga io milliót elvesz ? Vagyis a vízművek, a csator­názás, az úthálózat, a közvilágí­tás karbantartására, üzemelteté­sére és fejlesztésére, urbanizá­ciós, kulturális, egészségügyi és idegenforgalmi beruházásokra a városnak 1969-ben mindössze kb. 40 mülió forintja marad! S Szen­tesnek olyan tervei is vannak, hogy új turistaszállót épít, illetve új sportuszodát létesít. Ez utób­bi építése már el is kezdődött. Csodálkozhatunk-e hát, ha a vá­rosi tanács az évi másfél milliós közvüágítási villanyszámla redu­kálásának az érdekében a közutak éjjeli megvilágításának a csökken­tését határozta el? Nem mintha a város eddig fényárban úszott volna éjjelenként. A külterületek megvilágítása pedig kimondot­tan rossznak mondható. Urbanisztikai naprendszerek Nem arról van szó, mintha alapvető településpolitikai elkép­zeléseink helytelenek lennének; de kétségtelenül kiegészítésre szorulnának. Jól funkcionáló ur­banisztikai ,,naprendszerek" ki­alakulásához például a mainál több kulturális és gazdasági „napra", vagyis nagyvárosra len­ne szükségünk. Szentes viszonylatában a „nap": Szeged. Bolygói — Szentesen kí­vül — Kiskunmajsa, Csongrád, Hódmezővásárhely és Makó. De meddig terjed ki egy-egy ilyen urbanisztikai „bolygó" vonzó­ereje, vagyis hol és hogyan he­lyezkednek el a „holdjai"? Ezt a kérdést a legegyszerűb­ben úgy lehet megválaszolni, ha az ember figyeli a helyi vonatok és autóbuszjáratok forgalmát. A szegváriak például Szentesre jár­nak be dolgozni, vásárolni és szó­rakozni. Mártélyról viszont már Hódmezővásárhelyre. Mindszent a két város vonzáshatárán fek­szik. Egy Szentes és Hódmező­vásárhely között közlekedő vo­nat vagy autóbusz rendszerint ott ürül ki, illetve ott kezd újból megtelni. Szentes vonzókörébe esik Nagymágocs, Fábiánsebes­tyén és Magyartés is. (Ezek ugyanakkor a környező kisebb települések és a tanyák számára szolgálnak központokul.) A kulturális és gazdasági vonzó­erő nem respektálja a járási és megyei közigazgatási határokat. Ha azonban ezek a határok nem szervesen összetartozó gazdasági vagy tájegységeket fognak össze, a fejlődés kerékkötőivé is válhat­nak! Mindenképpen fontos, hogy a jövőben ne csak a fénylő „napo­kat" részesítsék kedvezmények­ben és támogatásban, hanem a középváros „bolygókat" is. A VÁTI szakemberei által kidolgo­zott új településhálózat-fejlesztési keretterv kitűnő alapot szolgál­tat az ilyen irányú törekvések konkrét megvalósításához! Vég­eredményben középvárosokban él az ország lakosságának 15%-a. Ezek a legegészségesebb levegő­jű, területtel és munkáskézzel leg­inkább rendelkező, fejlesztés ese­tén járulékos kommunális beru­házást legkevésbé igénylő városi településeink. Mindemellett az alföldi középvárosok, műemlé­kekben szegények lévén, a leg­szélesebb körű lehetőségeket biz­tosítják a korszerű városépítési elképzelések megvalósításához. Ipartelepítési gondok Középvárosaink fejlesztésére idáig jóformán csak egyetlen kon­cepciónk volt: az ipartelepítés. Ez is főként két vonatkozásban érvé­nyesült, Egyfelől igyekeztünk Bu­dapestről kitelepíteni a levegőt szennyező és túlságosan zajos üzemeket, másfelől arra ösztö­nöztük a nagyvárosok iparválla­latait, hogy nyissanak vidéki fió­kokat, telephelyeket. Szentes is üyen úton-módon jutott hozzá vegyitakarmány gyárához, vala­mint a Szegedi Ruhagyár és a budapesti Kontakta gyár egy-egy kihelyezett telepéhez. A főváros tanácsa 1969-től kezdve évi 100 millió forinttal támogatja a budapesti üzemek vidékre költözését. Ez igen örven­detes döntés. De nemcsak telep­helyekre, részlegekre vagy alosz­tályokra, hanem olyan önálló he­lyi nagyüzemekre is szükség lenne vidéken, amelyeket a befogadó város magáének vallhatna, ame­lyek azt nyereségükből támogat­hatnák, s amelyeknek műszaki­gazdasági vezető rétege a helyi értelmiséget gyarapítaná. Elsősorban munkaintenzív könnyűipari üzemekre, másod­sorban mezőgazdasági termék­földolgozó és konzerváló, vala­mint építőanyagipari gyárakra, harmadsorban háziipari vállala­tokra kellene gondolni. A régi háziiparok föltámasztása minde­nütt — Szentesen is — vontatot­tan halad, holott a kézimunkát mindenütt értékelik és megfizetik, s a háziipari üzemek a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek ide­ális melléküzemágait képezhet­nék. Csak sajnálni lehet, hogy pl. a szentesi sörgyár megépíté­sének a tervét elejtették; a beru­házás költségei a szállításon és a töréseken elért megtakarítások­ból is megtérültek volna. Épül ezzel szemben Szentesen egy 200 vagon kapacitású hűtőház és el­kezdték egy újabb téglagyár föld­munkálatait is. Nemrégiben ad­ták át rendeltetésének az új szen­tesi hordógyárat. Repülőtér terve Az iparfejlesztés megkövetelné a helyi és a távolsági közlekedés megjavítását. Jelenleg Szentes Budapesttől 3 órányi utazási tá­volságra esik, utazzon az ember akár gyorsvonattal, akár autóbusz gyorsjárattal. A Szentes-Szeged távolság még távolsági autóbusz­szal is 1 1/2 óra! Jellemző a helyi közlekedési viszonyokra, hog}' a csongrádi Tisza-híd még ma is egypályás, s a Kiskunfélegyháza-Orosháza vasútvonal is azon halad ke­resztül. A Szentesről Kiskunfél­egyházára tartó gépkocsinak te­hát nemcsak akkor kell a híd bal­parti följárójában várakoznia, ha éppen vonat halad keresztül, ha­nem akkor is, ha Csongrádról jö­vet egy másik gépkocsi már az ellentétes, jobbparti hídföljáró­ba ért. Terv a főtér beépítésére (A szerző felvételei) 33

Next

/
Thumbnails
Contents