Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Bozóky Éva: Mit csinál ön 5-től 10-ig?

Bár Szentes nevével már kö­zépkori oklevelekben találkozha­tunk, a város még magyarországi viszonylatban is fiatal. A helyi le­véltár igazgatójának, dr. Páhy Ferencnek a kutatásai szerint 1715-ben mindössze 230 csalá­dot, vagyis hozzávetőlegesen 1000—1200 főt számláltak meg Szentes területén. De rövidesen megkezdődött a kecskeméti és a nagykőrösi telepesek bevándor­lása, mert az új földesúrtól, Har­ruckern bárótól jelentős kedvez­ményekben részesültek. A had­seregszállító Harruckern, akinek egyébként Gyulán volt a reziden­ciája, 1720-ban szerezte meg Szentest és környékét. Birtoka később a gróf Károlyi család ke­zére került. Azonban a Károlyi grófoké sem maradt sokáig: a la­kosság már 1836-ban megfizette az önkéntes örökváltságot, s ez­zel megszabadult a hűbérúri füg­gőségtől. 1883-ban a közeli Szeg­várról Szentesre helyezték Csong­rád megye székhelyét, s az addigi falu akkortól kezdett várossá szé­pülni. Szentes az alföldi mezővárosok jellegzetes képét mutatja. Hatal­mas határral rendelkező falusias település, rendezett városmag­gal, amely azonban nem csupán egyetlen főtérre korlátozódik. A lakosság 20%-a még ma is tanyá­kon él; körülbelül 1600 tanya tar­tozik a város közigazgatási szer­vezetéhez. A korábbi kétlakiság jobbára megszűnt, ami ez esetben azt je­lenti, hogy a tanyai embereknek nincs már házuk a városban is, állandóan kint élnek tanyájukon. Ez a tény a tanyavilág fölszámo­lását gyakorlatilag lehetetlenné teszi, mert egy esetleges ilyen irányú törekvés mintegy 3200 új lakás soronkívüli fölépítését ten­né szükségessé. Egyébként, bár a fiatalok hajlanak a faluba vagy a városba való beköltözésre, az öregebbek általában elzárkóznak előle, s ennek nemcsak érzelmi, de anyagi okai is vannak. Ha Szentes urbanisztikai hely­zetét akarná valaki meghatározni, ugyancsak zavarba jönne, mert egy 32 000 lakost számláló, ipar­ral rendelkező települést a mi vi­szonyaink között helytelen lenne kisvárosnak minősíteni. Kőszeg 10 000, Szentendre 12 000 lako­sával kétségkívül kisvárosnak mi­nősül. A középváros kifejezés vi­szont nehezen illeszthető bele a mai magyar közigazgatási szerve­zet kereteibe. Budapest, mint „versenyen kí­vül zÜ\ö" világváros, egymaga két­millió magyar állampolgárnak ad otthont. A magyar nagyváros fo­galmának a meghatározása némi nehézséget okozhatna, de ha ar-Magycar városok Szentes 32 I A Járási Tanács épülete ra gondolunk, hogy Lausanne 132 000, Heidelberg pedig 125 000 lakosával nemzetközileg elismert nagyvárosnak minősül, akkor Debrecent, Miskolcot, Pécset, Szegedet és Győrt jogosan minősítjük nagyvárosnak. Mind­ezek együttes lélekszáma körül­belül 700 000 fő. Ha méltatlanul lefokozott, volt törvényhatósági jogú városainkat: Kecskemétet, Hódmezővásárhelyt, Sopront és Székesfehérvárt is nagyvárosaink közé számítjuk (Baja „lefokozá­sa" indokolt volt), és közéjük so­roljuk az erősen fejlődő, bár ma még csak járási jogkört élvező Nyíregyházát és Tatabányát, ak­kor nagyvárosainkra valamivel több mint egymillió iakos jut. Ezeknek a városoknak a kommu­nális ellátottsága, gazdasági és kulturális színvonala — hála a központi támogatásnak — kielé­gítőnek mondható. Elhanyagolt középvárosok Ha azonban középvárosainkra vetjük pillantásunkat, amelyek közé Szentes is tartozik, sokfelé elhanyagoltsággal és a központi szervek bántó érdektelenségével találkozhatunk. Holott a járási jogú városokban — a fentebb már említettek leszámításával — nem kevesebb mint másfél millió ember él. Azt csak képletes zárójelben jegyzem meg, hogy hazánkban még ma is körülbelül egymillió ember lakja a tanyákat, vagyis a falvakra és a városi rangot nem élvező kisvárosokra, mint pl. Gyo­ma, Dunaföldvár, Siklós, Nagy­atád stb., mintegy négy és fél mil­lió lakos jut. Miért mondtam el mindezt? Azért, hogy kiemeljem: ha közép­városainkban kevesebb állampol­gár él is, mint a fővárosban, min­denképpen több, mint amennyi központilag fejlesztett nagyváro­sainkban talált otthonra. De ho­gyan élnek a dolgozók ott és itt? Mit kapnak azok a városok, és mit ezek ? Nézzük Szentes helyzetét. A tervszámok szerint 1969-ben a város bevételei mindössze 7,7 millió forintot tesznek ki. Ehhez a megye ugyan 13,3 millióval hozzájárul s körülbelül 27 mii­hót tesz ki a fejlesztési alap. De hogyan lehet évi 50 millió forint­ból egy ekkora kiterjedésű várost karbantartani és fejleszteni, ha ebből az összegből a legnélkülöz-Új lakótelep

Next

/
Thumbnails
Contents