Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Bozóky Éva: Mit csinál ön 5-től 10-ig?

Bozóky Éva Mit csinál Ön 5-től 10-ig? A kereső nő - és a szabadidő Siklós Péter felvétele — Miért, ön mit cselekszik? A kérdésre kérdés a válasz. Először tehát meginterjúvolom saját magamat: vásárolok, majd elvégzem napi boksz-edzésemet az autóbuszon — a nehéz súlyt megadják hozzá a karomon csüngő csomagok —; hazatérve lebonyolítom a család vacsoráztatását; utána házitanítói hivatásom szólít: gyermekeim oktatása, hogy különböző nyelveken (beleértve édes anyanyelvünket is) tudjanak ékesen szólni; majd a mosogatás következik; s ha minden jól megy, tíz órakor íróasztalomnál már elkezdhetem a harmadik vagy negyedik műszakot . . . Kolléganőm, akinek gyermekei még nem akkorák, hogy a családi munkabeosztásban jelentős helyet kaphatnának, mindezeken felül kora reggel még takarít is. Abban mindketten szerencsések vagyunk, hogy kezes gépek könnyítik és gyorsítják munkánkat. Magasabb képzettség — jobb munkamegosztás De így van-e ez mindenütt? És így van-e a fizikai dolgozók többségénél is ? Interjúk helyett — melyek mindenképp egyéni, tehát esetleges és olykor talán kivételszámba menő időbeosztásról és tennivalókról adhatnának képet — hadd idézzem a továbbiakban Turgonyi Júlia és Ferge Zsuzsa: Az ipari munkásnők munka- és életkörülményei című könyvének idevágó adatait. (Kossuth Kiadó, 1969.) A statisztikai adatokban bővelkedő, forrásértékű könyvecske nagyszabású szociológiai felmérés alapján készült: a szerzők hat nagyüzem összesen 260 dolgozó nőjét (munkás, alkalmazott, értelmiségi) kérdezték meg, s a mintavétel nagysága alapján bízvást tipikusnak tekinthetjük a válaszokat. Először is szembetűnik, hogy az értelmiségi férfiak jobban megértik az idők szavát és többet segítenek a háztartásban, mint a fizikai dolgozók. (Hogy csak „jobban", ám nem egészen értik, erre utal a kifejezés is: segíteni. Maga a szó is ellenszenves, azt jelenti, hogy valaki helyett elvégezni azt, ami az ő dolga volna.) A kenyérkereső nő háztartásában nem „segítségre", hanem munkamegosztásra volna szükség — vagyis ésszerű munkaszervezésre. (Hogy a munkásférjek még a segítésre is csak kis mértékben hajlandók, azt különböző külföldi szociológusok más-más okokkal indokolják. Egyesek szerint a fizikai munkából fáradtabban térnek haza, és az otthoni munka nem jelent olyan tevékenység-váltást sem, mint az értelmiségieknél, ahol az agy és az idegek kimerültségét esetleg oldja a manuális munka. De hiszen itt az asszonyok is fizikai munkát végeztek nap közben, ők is fáradtabban kerülnek haza, őket sem várja merőben másfajta tevékenység — és nekik mégis le kell győzniök a fáradtságot. Egy másik nézet szerint a munkások nagyobb mértékben ellenzik feleségük munkavállalását, tehát otthon sem támogatják azt, amit eleve nem kívántak.) Akárhogy is, tény, hogy a házimunka 80%-át a nők végzik, s ez a munkásnők átlagában napi 5—5,5 óra elfoglaltságot jelent, szemben az értelmiségiek 3,2 órájával. Vasárnap a különbség még szembetűnőbb: a munkásasszonyok 6,5 órát fordítanak pihenés helyett munkára, míg az értelmiségiek inkább igénybeveszik a szolgáltatásokat (félkészételek, vendéglő), egy részük teljesen szabaddá teszi vasárnapját, hogy azt legalább családjával tölthesse. Mindez nem magyar sajátosság. Bizonyítja egy kazanyi szociológiai vizsgálat, melyről Kovács Judit számol be Sokasodjatok és szaporodjatok c. könyvében (Kossuth Kiadó, 1969). „Eszerint azoknak a férfiaknak, akiknek csak általános iskolai végzettségük van - minthogy alig segítenek odahaza, kétszer annyi a szabadidejük, mint a feleségüknek. Akik középiskolát végeztek, azoknak szabad ideje már csak másfélszeres, a diplomásoké pedig csak egyharmadával több, mint a feleségüké. Ha föltételezzük, hogy az asszonyok műveltsége szinkronban van a férfiakéval, akkor kijelenthetjük, hogy a nők igénye a segítségre képzettségük arányában növekszik. Mert ennek arányában nő munkájuk értéke is. Minél több bér, fizetség jut egy órára munkahelyükön, annál kevésbé akarják drága idejüket improduktív munkára fecsérelni. Zója Jankova kandidátus, szovjet szociológus, a moszkvai Marat édességgyárban, a penzai óragyárban és más üzemekben végzett vizsgálatai alapján megállapítja, hogy a mérnöknők több mint 70%-a másfél-két órát dolgozik csak a háztartásban, mert igénybeveszik a szolgáltatásokat, s a maradék munkához családtagjaiktól minden segítséget megkapnak." 30