Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Fock Jenő látogatása a „Budapest” szerkesztőségében

tanács tárgyalja meg. Sarlós elvtárs, a Fővárosi Tanács VB elnöke tanácskozási joggal részt vesz a Minisztertanács ülésein. Ezt — mint hallom — sok külföldi főváros polgármestere irigyli is. — Kormányzatunk nagy figyelemmel kíséri a főváros harmadik ötéves tervének végrehajtását. Ugyancsak rendszeresen foglalkozunk a főváros hosszú távú, húsz éves — és ezen belül a negyedik ötéves — tervének főbb elgondolásaival. Ezek sorában is a legfontosabb, mint már említettem, hogy tömeges lakásépítkezésekkel korszerű, új városnegyedeket hozzunk létre. A hosszú távú terv fontos része a közművek, az utak nagyszabású rekonstrukciója és mindezzel összefüggésben több elavult városrész lebontása. — A fejlesztés során, mint ismeretes, szeretnénk kialakítani a kornak megfelelő, fiatalos nagyvárost, de ugyanakkor megőrizni Budapest minden fontosabb jellegzetességét, karakterét. Ez nem könnyű feladat. Nem is oldható meg gyorsan, és tetemes anyagi áldozatot igényel. Csak néhány problémát ragadok ki jellemzésül: Budapest belső területének közművesítése napjainkban válik elavulttá, ezt mutatják a gyakori csőtörések, időnként a fogyasztás-korlátozások. A felújítást a bővítéssel egyidejűleg kell elvégezni. A peremkerületek elmaradottságát a közművek tekintetében még nem sikerült felszámolni, és ezért is e városrészekről még aligha mondhatjuk el, hogy fővárosiak, noha Budapest kerületei. Ide is kívánkozik egy megjegyzés, a főváros körüli úgynevezett „alvóváros" kiépítésének koncepciója ellen. Az „alvó város" nemcsak alszik, mást is akar. Közműveket, jó közlekedést, kereskedelmet, egyéb szolgáltatásokat. Ha viszont ezeket fejlesztjük, kevesebb jut a fővárosra magára, és ott azt konzerváljuk, amit nem akarunk. A különbségek ésszerű és gazdaságos kiegyenlítését a centrum egyidejű és arányos fejlesztésével kell elvégeznünk. Ezzel összefüggésben említem meg, hogy a zöldövezetek biztosítása egyre problematikusabbá válik. Budára hivatkozom, ahol a szabad területek beépítését azzal is indokolva, hogy a közművesítés itt olcsóbb, veszélyeztetik a városkép szépségét és Pest jó levegőjét. A Rózsadombon lassankint nem marad fű, fa. A Szabadsághegy is hovatovább már azon az úton van, hogy jellegtelenné válik. Mindenhová ugyanazt a négy-ötféle kockaházat építik. Jobban kellene vigyázni, hogy a szép hegyvidék szépen maradjon meg! Ez a szépség mindannyiunk örömét jelenti, de nem utolsó sorban — a levegőnket is. — A városfejlesztést egyebek között iparpolitikánkkal is egyeztetni kell. Pontosabban szólva: foglalkoztatottsági elképzeléseinkkel. Olyan budapesti gazdaságpolitikát kell kialakítani, amely biztosítja a felnövő nemzedék munkába állítását, de gátat vet az egészségtelen mértékű feláramlásnak, beleillik szélesebb gazdaságpolitikánkba: megfelel az életszínvonal emelésének, a kulturális és egészségügyi ellátásra vonatkozó terveinknek. — A jövő Budapestjét nem kapjuk ajándékba. A tervek megvalósításához szükséges anyagi javakat nekünk kell megteremtenünk. Vagyis, hogy müyen lesz a jövő Budapestje — és mikor —, erre a választ közösen adjuk meg, budapesti munkások, értelmiségiek, minden rendű-rangú dolgozók, a munkánkkal. És — amiről már szó volt: a részvételünkkel. Az ország politikai és kulturális centruma Budapest. Az ismert gazdaságtörténeti adottságok következtében itt él és vívja harcát a munkásosztály zöme. Az egész ország joggal elvárja, és Budapest hagyományai, előkelő erkölcsi rangja köteleznek rá, hogy a főváros lakossága élen járjon az új társadalom felépítéséért folytatott küzdelemben. Megtisztelő kötelességünk ez nekünk, budapestieknek. — Ezért nyugtázza a kormány az új mechanizmus első évének lezárásakor nagy örömmel, hogy Budapest dolgozói az esztendő termelési többletét száz százalékig a termelékenység növelésével érték el. Ez valóban rangjukhoz méltó példaadás volt. Ugyancsak a főváros kulturális rangjához méltó volt az a színvonal, amely az idei Művészeti Hetek rendezvényeit jellemezte. Mint magánember hadd köszönjem itt meg: gondokban és munkával terhes nehéz hetekben felfrissülést és erőforrást jelentettek nekem a kitűnő koncertek. — Végezetül pedig megragadom az alkalmat, hogy a „Budapest" olvasóinak és minden budapesti embernek a szép eredmények méltó folytatását, békés, boldog új évet kívánjak. MTI Fotó — Vigovszki Ferenc felvételei