Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Fock Jenő látogatása a „Budapest” szerkesztőségében

if''Si.-» 1 Bodri Ferenc Krúdy Gyula, az utcakeresztelő Krúdy Gyula a Margitszigeten (Szelényi K. reprodukciója) Vaskos irodalomtörténetek értékelik és szöveggyűjtemények őrzik Krúdy ötven év előtti, a háborút temető és a születő új szabadságot ünneplő, rajongó és felszabadult működését. Amikor a frissen alakult Vörösmarty Akadémia lelkes tagjaként — a Vörös postakocsi színdarab változatát írva, majd Ady-emlékeit gyűjtögetve — nemcsak a maga sajátosan lírai stílusában örvendezik, de szót emel a keményebb és nyilvánvalóbb publicisztika egyértelműbb hangján is. Krónikát ír, arcképeket, emlényt, beszélyt és vezércikket: remek naplót lehetne összeállítani kinyomtatott vagy kéziratban maradt akkori írásaiból. A forradalom és az író közös naplóját, benne a Városét. Egy része bizonyosan kitelnék így az első forradalom napjaiban gyűjtögetett Magyar Köztársaság Almarachjának, melynek fennmaradt kéziratos előszavát az író lánya: Krúdy Zsuzsa közölte nemrégiben. A könyv megjelenését, jórészt a kézirat gyöngybetűs lapjait is elsöpörte és széthordta 19 ősze, a Fehér Ló bénító és véres diadala. De töredékeit ott sejtjük Krúdy megjelent apróbb írásaiban, az általa később összeállított gyűjteményekben, főleg abban az alig jelzett félénk nosztalgiában, amely az író sajátja volt, mikor ez a háromnegyed esztendő később az emlékezetébe és a tollára idéződött. Ugyanígy a korszak elbeszéléseinek és regényeinek remegő emberféltésében és emberfélelmében is, elmélyült és szinte gyermeki humanizmusában, melyet a korra és az íróra egyaránt ráhangolt olvasó azonnal megérez: azonos hullámhosszon rezonál. Nemcsak Móricz (és mások), de Krúdy is járja az országot: 1919-ben megjelent füzetei beszámolnak felleghajtó tapasztalatairól (A kápolnai földosztás; Havasi kürt — Ruszka-Krajna kis tükre; az anonim Fehérvári könyv — Termelőszövetkezet Fejérmegyében címűek). Majd a vidéki lakosság számára kiadott Néplap helyettes főszerkesztője lesz (1919 február—április), ugyanazt vállalja, mint 70 év előtt Arany János a Nép Barátjánál. A város és a hírét öregbítő, utcáinak macskaköveit és rejtelmeit koptató író kölcsönös vonzalma 1918-ra már köztudott. A nyíri csendből idehajózott Szindbád, a szigeten partra szállt Álmok Hőse a vörös postakocsiba ülve — Alvinczy Eduárd balján, olykor Ady asztalainál — pesti naplók és tárcák írója lesz: a Belváros és a budai részek alapos ismerője, de otthonosan forog a földszintes külsőbb részeken is. Tudója mindannak, ami a gázlámpák alatt vagy a kifelé nyíló ajtajú, többféle gyönyörűségeket és élményeket kínáló vendégfogadókban történik. Ugyanígy megfejtője és szaktudósa a lefüggönyzött, alma illatú és rózsaszín szobák pelyhes álmainak és titkainak is. A muskátlik között kíváncsian les be szerényebb hajlékok ablakain: döngölt földű szobák, közös konyhái", sivár titoknélküliségébe. Pesti polgár és járókelő, minden dolgok sóhajos megjegyzője, aki utóbb majdhogy városatya lett: a szelleme jogán patrícius. Nem rajta múlott, hogy szép szándékainak rombadőlésével, dolgavégezetlenül. 1918 október elején az alábbi hivatalos levelet dobta be az ismerős és karcoshangú postás az ajtóhasadékon („Margitsziget — Nagyszálló; II. emelet 133-as szoba"). „Tisztelt Barátom! A Főváros Barátainak mai napon tartott ülésén abban állapodtunk meg, hogy a legközelebbi november hó 5-én délelőtt 11 órakor tartandó összejövetel tárgyául a főváros utcaelnevezéseinek kérdését tűzzük napirendre és előadóul mint e kérdés alapos ismerőjét, Önt fogjuk felkérni. Felkérem, hogy az előadói tisztet elfogadni s elhatározásáról engem értesíteni szíveskedjék. A szükséges adatokat Szilágyi Lajos miniszteri tanácsos úr (/., Döbrentei tér 4.) készséggel rendelkezésére fogja bocsátani. Budapest, 1918. október 1. Polónvi Géza elnök" Úgy gondoljuk, hogy a közbejött események, a győzelmes október elnapoltatta az urakkal az összejövetel kitűzött idejét, Krúdynak is sürgősebb írnivalói, Polónyi Gézának, a Közmunkatanács június óta kinevezett elnökének is más dolgai akadhattak. Ami az írónak nagyszerű öröm, az elnöknek nem feltétlenül az: az egykor saját erejéből felvergődött sikeres védőügyvéd — aki képviselőként a polgári anyakönyv-vezetés, majd az „obstrukcióüzem" egésznapos parlamenti beszédeket tartó demagóg országházi bajnoka volt és a Fehérváry-kormány korrupt igazságügyminisztereként ért Hunnia főhivatali magaslataira, utóbb a nemzetközi sajtó csípős hírrovataiba is — nos, Polónyi napja áldozóban: a Tanácskormány majd el is távolítja maradék állásaiból. Az egykori liberális és függetlenségi képviselő, a Szekfű ellen is interpelláló szócsatár széke alatt megremegett a padló. Feledve az utcaneveket és feledve Krúdyt, mindenekelőtt fél, hiszen hírét már Ady is rágni kezdte: „ ... Az egész világ nyugtalan. Katasztrófa katasztrófát ér. Váratlanul megnő a Balaton, és Polónyi miniszter lesz. Minden rend felbomlott itt. Mit nem fogunk míg megérni? ... most, hogy Polónyi vette be Bécset, ismét földrengés volt a Kárpátok alatt. Hegyek tűntek és hegyek támadtak . . . Pedig a Cunard Line forgalma ma sem csökkent, Károlyi Sándor zselléreinek sorsát ezután sem fogják sokan irigyeim ..." (1906. április). És félholtában, majd holtában is él Ady, a latyakos utcákon ezer és ezer Ady támad, és ezeknek a zselléreknek egy másik Ady földet követel, egy másik Károlyi földet kíván osztani — Polónyinak, „Ex-Lex Gézának, Izé Úrnak" (Ady) nyilván mennie kell még lankásabb stallumaiból is. Védője majd csak az ellenforradalmi előőrsökben támad: a Huszár-kormány küldi őt vissza hivatalaiba. De Krúdy komolyan vette és nem felejtette friss és kedvére való megbízatását: november 19-én adja be első javaslatait. írásban, hiszen az értekezlet elmaradt. Ebben már tükröződnek az urak által aligha várt új események is, az író ajánlatai és indoklásuk szinte a forradalom első lecsapódásának hatnak. íme: