Budapest, 1969. (7. évfolyam)
12. szám december - Dr. Katona Géza: A tanácsok hatósági tevékenysége
Dr. Katona Géza A fanácsok hatósági tevékenysége Szemünk előtt formálódik, szépül fővárosunk, s a város lakói, a fővárosba látogató emberek sokasága érzékelheti azt az erőfeszítést, amelyet a fővárosi tanács a város építése, korszerűsítése érdekében tesz. A közösség érdekvédelme A fővárosi és a kerületi tanácsoknak azonban nem minden tevékenysége ilyen látványos. Most olyan tanácsi tevékenységről szeretném tájékoztatni az olvasót, amiről a „Budapest"-ben még nem — se munka természete miatt más folyóiratokban, napilapokban is csak elvétve — esett szó. A tanácsok, gazdasági, kulturális, egészségügyi, kommunális stb. feladataik mellett, ellátják az ún. hatósági feladatokat és érvényre juttatják az állam központi akaratát is. E tevékenység lényege: a tanácsi szervek a hatósági eljárás során egyedi konkrét ügyekben jogokat állapítanak meg, s kötelezettségeket írnak elő az egyes állampolgárok, az ügyfelek számára. A hatósági eljárás során közvetlen kapcsolat jön létre a tanács szervei és az egyes állampolgár, illetve az egyes hatósági ügyekben eljáró szervek (vállalatok, szövetkezetek, intézmények) képviselője között. A tanácsi szervek döntései az egyes ügyek természetétől függően különbözőek lehetnek. Helyt adhatnak kérelemnek (ipar-, építési, működési engedélyt adnak, lakást utalnak ki stb.). Természetesen, kérelmeket el is utasítanak, kötelezettséget írnak elő (adó, illeték fizetés stb.). Közérdekből — kártalanítás mellett — tulajdont vonnak el (kisajátítás), a tulajdon feletti rendelkezési jogosultságot korlátozzák (építési tilalom elrendelése). Kisebb súlyú jogellenes cselekmények. esetén büntetést alkalmaznak (pénzbírság) stb. Az említett példák érzékeltetik, hogy az egyes állampolgárok (ügyfelek) annak megfelelően alakítják ki véleményüket a tanácsi szervek hatósági munkájáról, hogy konkrét ügyeikben számukra kedvező, vagy kedvezőtlen döntés született. Minderről azért szükséges szólni, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy elhamarkodott ítéletet alkossunk a tanácsok hatósági munkájáról, figyelmen kívül hagyva azt, hogy döntéseik elég nagy számban — a közösség érdekében — eleve tiltást, kötelezést tartalmaznak. Egymillió ügyirat A budapesti tanácsok hatósági tevékenységének terjedelmét és minőségét a következő számok szemléltetik. A tanácsi szakigazgatási szervek ügyiratforgalma az utóbbi években meghaladja az évi i milliót. A kerületi tanácsok szakigazgatási szervei 1968-ban közel 400 ezer I. fokú érdemi határozatot hoztak, s az ellenük benyújtott fellebbezések viszonylag alacsony százaléka (6,3%) azt mutatja, hogy az ügyek többségükben az I. fokú határozattal befejeződnek, jogerőssé válnak, ami a határozatok megalapozottságát, törvényességük magas színvonalát biztonyítja. Néhány ügyágazatban a fellebbezések arányszáma meghaladja ezt az átlagot (lakásügy 7,3%, adó 6,9%, szabálysértési, helyiséggazdálkodási ügyek 11%). Az átlagnál magasabb százalék azzal magyarázható, hogy ezekben az ügyekben hoznak nagyobb számban az ügyfeleket kötelező határozatokat; vagy olyan ügyekben döntenek, amelyben több ügyfél van s közülük csak az egyik kérelme volt teljesíthető (lakás-, helyiségügyek), illetve a kérelmet különböző okok miatt el kellett utasítani. A Fővárosi Tanács V. B. szakigazgatási szervei a fellebbezések elbírálása során az I. fokú határozatok 27%-át megalapozatlansága miatt (eljárási vagy anyagi jogszabályt sért) megváltoztatták vagy megsemmisítették, míg 73%-át helybenhagyták. Hasonló képet mutatnak a panaszügyi eljárásokra — tehát all. fokú határozatok ellen benyújtott államigazgatási panaszokra — vonatkozó számok is. Ezek szerint 1968-ban a II. fokú határozatok 25%-át változtatták vagy semmisítették meg, többségében nem törvénysértés miatt, hanem azért, mert a végrehajtóbizottság elnökének, illetve vezetőinek szélesebb körű lehetőségük van a méltányossági szempontok figyelembevételére. A megpanaszolt államigazgatási határozatok döntő többsége három ügycsoportra korlátozódik (lakás, adó, építési ügyek). A gyors elintézés feltételei A határozatok megalapozottsága, törvényessége mellett lényeges követelmény, hogy a lakosság (ügyfelek) kérelmei, ügyei minél előbb elintézést nyerjenek. A gyors ügyintézés egyik alapvető feltétele, hogy az ügyek I. fokú elbírálása a lakossághoz közel, tehát kerületi szinten történjék. Az utóbbi két évben tett intézkedések eredményeként a Fővárosi Tanács V. B. szakigazgatási szerveihez csak néhány ügyágazat tartozik, míg az ügyek túlnyomó többségében I. fokon a kerületi tanácsok V. B. szakigazgatási szervei járnak el. Az érdemi döntést kívánó ügyek intézése során, ahol a tényállás részletesebb tisztázása — pl. az ügyfelek, tanúk meghallgatása, helyszíni szemle, társosztály véleményének a beszerzése — szükséges, az ügyintézés időtartama az utóbbi években meggyorsult. Amíg 1962-ben az ügyirathátralék — a 30 napon túl intézett ügyek száma — az összes ügyirat 25—30%-át tette ki, ez az arány 1965-ben 8—10%-ra, 1968-ban a kerületi tanácsok szakigazgatási szerveinél már 5%ra csökkent. Sok esetben még mindig a munkaszervezés hiányosságai, az állami fegyelem lazaságai, az ügymenet belső vagy jogszabályi rendezetlenségéből eredő bürokratizmus miatt az ügyintézés számos konkrét ügyben indokolatlanul elhúzódik. Vonatkozik ez elsősorban az építési engedélyezési, telekmegosztási, a földtulajdon rendezésével kapcsolatos eljárásokra, az adó- és helyiséggazdálkodási ügyekre, főként pedig a II. fokú ügyek intézésére. A kerületi szakigazgatási szervek feladata a lakosság különböző ügyeinek intézéséhez szükséges, más hatóságoknál felhasználásra kerülő hatósági bizonyítványok, igazolások, engedélyek és egyéb, határozat jellegű okiratok kiadása. Ezekben a bizonyítványokban, igazolásokban a kérelmező személyi és más körülményeire vonatkozó adatokat, tényeket igazolnak. Ezeket a kérelmeket a tanácsi szervek általában azonnal teljesítik. Ez annál inkább kedvezően értékelhető, mivel a hatósági bizonyítványok, igazolások menynyiségükben (614 434) az ügyforgalom jelentős részét képezik. Nem megnyugtató azonban, hogy a lakosságot ilyen nagy számú igazolás, hatósági bizonyítvány megszerzésére kötelezik. Holott 1968. január i-től csökkentették az igazgatási osztályok által kiadható hatósági bizonyítványok fajtáit. Arra törekedtek, hogy a különböző állami szervek, in-