Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Dr. Katona Géza: A tanácsok hatósági tevékenysége

tézmények ne kötelezzék az ügyfeleket olyan tanácsi hatósági bizonyítványok, igazolások beszerzésére, amelyekhez a szükséges adatok a felek által bemutatott személyi igazolványokból, vagy egyéb iratokból közvetlenül is megállapíthatók, illetve büntetőjogi nyilatkozattal is pótolhatók. Hogyan csökkenthető a félforgalom? A fővárosi tanács és a kerületi tanácsok szakigazgatási szervei évente 2—2,5 millió felet fogadnak. Ez a nagy szám is figyelmeztet a félfogadás fontosságára. Ugyanakkor jogos az a kérdés, vajon mi az oka az ilyen nagyarányú félforgalomnak, s mit kellene tenni csökkentése érdekében ? A félfogadás a köztudatban úgy szerepel, mintha anélkül az állampolgárok, ügyfelek ügyeiket nem tudnák a különböző szerveknél elintézni. Természetesen, vannak olyan eljárások, amelyekben az ügyfél személyes megjelenése nélkülözhetetlen. Ilyenek az állampolgárok, ügyfelek egymás közötti vitái (pl. birtokvita). Idézésre a fővárosi tanácsnál évente 40 000, a kerületi tanácsoknál kb. 150 000 fő jelenik meg. Ezek többsége (tanúkat nem beleértve) saját magát hozta olyan helyzetbe, hogy a hatóságnak intézkedést kell vele szemben foganatosítani, esetenként kényszert alkalmazni (pl. szabálysértési ügyek, közegészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi stb. ügyek). Elgondolkoztató és föltétlenül megvizsgálandó, mi az oka annak, hogy magas az ügyeik állásáról tájékozódást kívánók száma. Bizonyára indokolatlan türelmetlenség is tapasztalható. Sokan személyes megjelenéssel kívánnak kedvező döntést elérni. Az ügyintézés indokolatlan elhúzódása is növelheti a félforgalmat. A félfogadás követelményei A tanácsnál megjelenő felek mintegy 50%-a felvilágosítást, tanácsot kér, akkor, amikor még ügye nincs is folyamatban. A jogpropaganda javításával, szélesebb körű jogi tájékoztatással is csökkenteni lehetne a tanácsnál megjelenő felek számát. Erre annál is inkább szükség volna, mert a tanácsi félfogadás jelenlegi rendje a tanácsi ügyintézők munkaidejének 1/3-át teszi ki, s ebben nem szerepel a telefonon érdeklődőkre, felvüágosítást kérőkre fordított idő. Mindez kiegészül a helyszíni szemlékkel, az óhatatlanul szükséges munkaértekezletekkel, megbeszélésekkel. Ezért a félfogadás további bővítése (ilyen igény különböző szervek részéről elég sokszor felmerül) a tényleges ügyintézési idő rövidítését, az ügyintézés lassítását vonná maga után. A félfogadás hangneme általában kielégítőnek mondható: előzékeny, segítőkész. Az ügyintézők magatartása, udvariatlansága miatt egyre kevesebb a panasz. Előfordul azonban, hogy az egyes ügykörökben (lakásügy, szabálysértés) a túlzott leterhelés miatt mechanikus a felekkel való foglalkozás, ügyeikre vonatkozóan nem adnak megfelelő tájékoztatást, jogaikra nem hívják fel figyelmüket. Esetenként az ügyfelek magatartása is kifogásolható. Főleg a lakásügyi osztályokon, a gyámhatóságok előtt megjelenő egyes ügyfelek használnak olykor bántó, sőt, sértő hangot az ügyintézőkkel szemben, ami néha kimeríti a becsületsértés, rágalmazás fogalmát is. Komoly politikai feladat lenne annak megértetése, hogy a tanácsokban dolgozók nem egy elidegenült — a tömegektől elkülönült, ellenük fellépő — hatalom képviselői, hanem a munkásosztály, a dolgozó tömegek akaratát érvényesítő, velük azonosuló szervek. Ez azonban nem jelenti minden esetben az egyéni érdek közvetlen érvényesítését. Az ügyintéző felelősségteljes feladata, hogy a jogszabály keretei között a közérdeket és a jogos egyéni érdeket összhangba hozza. Nem lehet védelmet biztosítani az olyan egyéni érdek számára, amely jogtalan vagyoni, vagy más előnyök szerzésére irányul és nem egyeztethető össze a közérdekkel. Ugyanígy hibás az a szemlélet is, amely az állami szerveket a feltétlen közérdek megtestesítőinek tekinti és ennek következtében valamely állami szerv és magánszemély közötti jogvitában, a körülmények mérlegelése nélkül, az állami szerv javára dönt. Sokat tehetne ennek megértetéséért a sajtó, a rádió és a televízió is. Az ügyintézői munka színvonala szempontjából nagy jelentőségű az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény megalkotása. A törvény a hatósági eljárás szabályozásával, az eljáró szervek kötelezettségeinek előírásával jogi garanciát teremtett az állampolgári jogok valóságos érvényesülésének. A törvény hatására javult a hatósági munka színvonala, törvényessége. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban a hiányosságokat sem, amelyek a lakosság ügyeinek intézésénél előfordulnak, és amelyeknek sokkal nagyobb a visszhangja, mint a tényleges eredményeké. Ilyen hiányosság az, hogy a tényállást nem tisztázzák kellően, és ez fellebbezés, majd panasz forrása. Ennek oka — mint erre már utaltunk — egyes ügyágazatok túlzott leterhelése (építés, gyám, adó, szabálysértés, lakásügyek), másrészt esetenként a nemtörődöm, felületes ügyintézés, az ügyintézői munka ellenőrzésének hiánya. Nagyobb gondot kell fordítani arra hogy a jogban járatlan állampolgárok tájékoztatása, jogaikra való kioktatása alaposabb legyen. Tervszerűbb jogalkotás A hatósági ügyintézés színvonalát azonban nemcsak az eljárási, hanem az anyagi jogi szabályok tartalma, minősége is nagymértékben befolyásolja. Az elmúlt években a jogalkotói tevékenység tervszerűbbé vált. Sok — többszörös módosítás miatt áttekinthetetlen — jogszabály helyett új jogszabályok jelentek meg (Földtörvény, Szabálysértési Kódex, az építési engedélyezési eljárás, a kisajátítás jogszabályozása stb.). Komoly társadalmi problémát jelentő és ez ideig rendezetlen területeken is megalkották az egységes jogszabályokat, ami lehetővé tette, hogy a tanácsi szervek megfelelően intézkedhessenek (tartási, életjáradéki, öröklési szerződések hatósági jóváhagyásáról, a hatósági bizonyítványokról). Amikor a jogalkotói tevékenység lassú s nem tart lépést a valóságos társadalmi viszonyokkal, emiatt a jogalkalmazó tanácsi dolgozók is nehéz helyzetbe kerülnek. Van bizonyos túlszabályozás is: olyan társadalmi, gazdasági viszonyokat is hatósági útra terelnek, szankciókat helyeznek kilátásba, amelyek gazdasági eszközökkel is megoldhatók lennének és nem vonnák maguk után az állampolgárok zaklatását. Ugyanakkor a tudomány, a technika fejlődése, a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése az új viszonyok jogi szabályozását, hatósági eljárás alá vonását vonja maga után. A műanyagok elterjedése, új kémiai eljárások bevezetése a dolgozók egészség- és balesetvédelmének fokozottabb biztosítását követeli meg. A gazdasági mechanizmus reformja a gazdasági tevékenység (vállalati) irányítását különböző közvetett közgazdasági szabályozókkal valósítja meg. Ezzel párhuzamosan előtérbe kerül és bővül az össztársadalmi érdeket és az egyén érdekeit képviselő (vásárlók megkárosítása, minőségrontás, árak ellenőrzése) hatósági tevékenység is. Az egyéni mérlegelés lehetősége A lakosság ügyeinek intézésével kapcsolatban gyakran elhangzik az a bírálat, hogy a tanácsi szervek nem élnek bátran a mérlegelés és a méltányosság lehetőségével, mereven ragaszkodnak a jogszabály paragrafusaihoz. Az ilyen vélemények nem veszik figyelembe, hogy a méltányosság gyakorlásának lehetősége a jogszabályalkotás függvénye. Több keret-jogszabályt kellene alkotni s ezzel lehetővé tenni, hogy a mérlegelés, a méltányosság gyakorlása helyileg szélesebb körben érvényre juthasson. Előfordulnak jogosan bírálat tárgyává tehető esetek is, amikor — bár a jogszabály azt lehetővé tenné — az ügyintéző fél a felelősségvállalástól, s nem él a mérlegelés jogával, különösen, ha a konkrét ügy az állam vagyoni érdekeit érinti. Jogos igény — különösen a főváros vonatkozásában —, hogy a tanácsi testületek kapjanak nagyobb szerepet a hatósági tevékenység irányításában. Ennek fő eszközét a helyi jogalkotás szélesítésében látjuk. Ma a jogszabályok — beleértve a végrehajtási rendelkezéseket is — az egész országra kiterjedően egységes szabályokat tartalmaznak. Holott nyilvánvalóan másképpen jelentkeznek egyes problémák a megyékben, községekben, mint a fővárosban. Ezért nagyobb lehetőséget kellene biztosítani a fővárosi tanácsnak a főváros társadalmi, gazdasági viszonyait érintő kérdésekben a saját hatáskörben való szabályozásra. Külön felhatalmazás alapján, vagy több keretjogszabállyal kellene ennek a feltételeit megteremteni. A Kormánynak „a jogszabályok, valamint az ügyintézés egyszerűsítéséről és továbbfejlesztéséről" szóló 2004/1969. sz. határozatában megszabott feladatok eredményes előkészítésével és végrehajtásával, a tanácsi ügyintézők szakmai és politikai képzésének továbbfejlesztésével, a képesítési előírások következetes érvényre juttatásával tovább kell és lehet javítani a lakosság ügyeinek az intézését, a hatósági tevékenység törvényességét. 6