Budapest, 1969. (7. évfolyam)

2. szám február - Heincz Mihály: fővárosi lakásépítés helyzete

Újpalota részletes rendezési terve. Tervezők: Mester Árpád, Tenke Tibor meg. Az időközben megépült és az építés alatt levő házgyárak belépő kapacitásának számításbavétele alapján, az előző tervidőszakhoz mérten mintegy 15%-os lakástermelési növekedést terveztünk. Ha ez a növekedés a meglevő jogos igényekkel nincs is teljes összhangban, mégis jelentős emelkedést jelent és alapját képezheti a további tervidőszakok fokozott lakásépítési tevékenységének. Építéspolitikai irányelvek A III. ötéves terv lakásépítési tervében, a lakásszám növelésén túl, a következő fontosabb lakásépítéspolitikai célkitűzéseket irányoztuk elő: — az elavult városrészek fokozottabb szanálását, újjáépítését; — az átlagos beépítési magasság növelését; — az átlagos alapterület, szobaszám növelését; — a korszerű építési módok fokozottabb alkalmazását; — a magánlakásépítésnek a társasházépítés felé való irányítását; — a felszereltség szintjének további emelését; — a lakosság anyagi erejének fokozottabb bevonását a lakásépítésbe. A III. ötéves terv lakásépítésének előirányzata az állami és magánerő együttes számbavétele alapján a következő: Állami erőből 33 500 lakás Magánerőből 24 500 lakás Összesen: 58 000 lakás Tervezett megszűnés 7 500 lakás Lakásszaporulat 50 500 lakás Az elmúlt tervidőszakokban fokozatosan beépültek a viszonylag könnyen feltárható üres vagy kis szanálást igénylő területek. Ezek jobbára a régi kis Budapest és a peremvárosok közt helyezkedtek el (pl. az Üllői úti lakótelep Kispest és Budapest között) és mind a közmű, mind a közlekedés feltáró költségei viszonylag alacsonyak voltak. Ma már ezek a területek elfogytak és a második gyűrűben, (pl. Kispest és Lőrinc között a Lakatos utcai lakótelep), vagy a harmadik gyűrűben a peremvárosok és az új közigazgatási határ között van csak lehetőség üres területen lakásépítésre, (pl. Káposztásmegyer). A második gyűrű, de különösen a harmadik gyűrűben elhelyezkedő területek közlekedési és közműfeltárása (többek között gyorsvasút kiépítése) úgy kiviteli kapacitásban, mint gazdaságilag, szinte megoldhatatlan feladatot jelent. A feltáró költségek növekedése behatárolta a külső telepítésű lakásépítések alkalmazási lehetőségét. De legalább ilyen súllyal jelentkezett a következő két tényező a lakástelepítési elhatározásoknál. Nevezetesen a belső városrészek és a peremkerületek rohamos avulása, és az ezekhez közel fekvő munkahelyek kedvező hatása a munkahely-lakóhely kapcsolatában. Szanálás, rekonstrukció A fenti szempontok alapján került előtérbe az elavult városrészek fokozottabb szanálása, rekonstrukciója, annak ellenére, hogy a nettó lakásszaporulat szám szerint a megnövekedett szanálások miatt kedvezőtlenebbül alakul. Ezt a veszteséget bőven kárpótolják a kisebb feltárási költségek és mindenekelőtt az, hogy a lebontásra kerülő lakások általában elavult, zsúfolt, igen rossz műszaki állapotú, zömében kiskeresetű munkásrétegek által lakott, egészségtelen, csak a statisztikában lakásnak nevezett „lakások" fenntartási terhétől megszabadul a főváros és a bentlakók egészségesebb lakáshoz jutnak. Az előzőkben kifejtett okok alapján kerül sor többek közt Óbuda, Külső-Józsefváros, Víziváros rekonstrukciójának elindítására, Csepel, Erzsébet, Kőbánya, Budafok város-4