Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Dr. Ábrahám Kálmán: Személyszállító kötélpályák a hegycsúcsokra

Bába Mihály flz én utcám... Melyik is az én utcám? Sok falu, város sok utcájában laktam rövidebb, hosszabb ideig, néha egy-két esztendeig is, mint például Debrecenben, Varsóban, de egyiket sem merném „az én igazi utcámnak" nevezni. Mégis van kettő, amelyik kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem. Az egyik Hajdúdorogon a Fürdő utca, szüntelen megfiatalodó akácfáival. Itt születtem, itt éltem tizenhét esztendeig. Minden házát, kerítését, fáját ismertem és a legkisebb változást is észrevettem rajta, mint önmagamon. A másik utca, ahol immár ugyancsak tizenhét esztendeje lakom, Budapesten az ötödik és a hatodik kerület határán húzódó Bajcsy-Zsilinszky út. Pesti gyarlóság, nem ismerjük utcáinkat, még azokat sem, amelyeken naponta többször járunk. Tizenhét esztendő nem jelentéktelen idő egy ember életében. A gagyogó gyermek ennyi idő alatt eljut az egyetemre, a fiatalember meglett férfi, a középkorú meg öreg bácsivá lesz — csak a nők nem változnak! Igen, igen, tizenhét év alatt én naponta többször végig gyalogoltam vagy villamosoztam a Bajcsy-Zsilinszky úton. Még ma is. Különösen a reggeli és az esti sétákat szerettem, szeretem. De be kell vallanom valamit: úgy vagyok én a Bajcsy-Zsilinszky úttal, mint a negyedik évtizedét átlépő férfi a szerelmével: nem kutatom a múltját, csak a jelene érdekel! Mert mit jelent az, hogy valamikor szép volt, ha ma ennek nyomát sem lelem. Vannak napok, amikor az esti fényben hajlamos vagyok arra, hogy „az én szép utcám"-nak nevezzem. Amikor nem látszanak a házak század-eleji megkopott öltözetei, amikor a színes neonok sejtelmes fénybe burkolj ák a rosszemlékű Ukovicsra emlékeztető lebujból, a Kálmán utca sarki kocsmából kitántorgó részegeket. A Bajcsy-Zsilinszky út elején lebontott házak helyén ma parkoló hely van. A térről kilátás nyílik az Engels térre és a József Attila utcán a Dunára. Néhány házzal szegényebb lett az utca, de a park kárpótól. És az a tudat is, hogy a hajdan itt lakók modern, szép otthonokba költöztek. Innen már csak néhány lépés a Népköztársaság útja, amelynek torkolatánál, ha megáll az ember, a Bazilika kupolájában, szobraiban gyönyörködhet. A Bajcsy-Zsilinszky úton ez az egyetlen turisztikai szempontból is érdekes és vonzó műemlék. A házak többsége megérett a lebontásra, az átépítésre, födémcserére, külső és belső tatarozásra. Az állványerdők is igazolják ezt. De az állványerdőkből kibontakozó házakon nem veszek észre semmi változást. Hogy mire gondolok? Elsősorban arra, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út főútvonal, az 55. számú ház földszintjén elhelyezett Ibusz iroda óta jelentős számú külföldi is megfordul itt, még sincsenek üzletei. Ilyen üzletben szegényes úttal még senki sem találkozott! Ugyanakkor ennyi raktárat, bemutatótermet sem zsúfoltak még össze egyetlen utcában sem, mint itt. Ezek a lehetetlen, magyartalan, nyelvtörőrövidítésű raktárak csak elcsúfítják az utcát, portáljaik, kirakataik piszkosak, elhanyagoltak, rendetlenek, tekintet-taszítók. Ennek a hosszú utcának, helyesebben: útnak nincs ízlésesen berendezett cukrászdája, presszója. Az Alkotmány utca sarkán esztendők óta át- meg átalakítják a Dáliaként is működő hajdani kávéházat, amely valamikor írók, művészek tanyája volt. Most végre Márka néven önkiszolgáló étteremként nyílt meg. Remélem, nem lesz olyan rövidéletű, mint elődei. A Bajcsy-Zsüinszky út két szégyenfoltja a Kálmán utca sarkán tátongó talponálló, amely mintha a megszüntetett Ilkovics örökébe lépett volna, és a mellette levő kis hentes-üzlet. Mindkettőt régen be kellett volna zárni és — véleményem szerint — a kettőből kialakítani egy ízléses, modern, az egészségügyi követelményeknek is megfelelő hentesáru üzletet. Remélem, az V. kerületi tanács megfontolja ezt a javaslatomat. Tizenhét esztendeje naponta többször végig járom a Bajcsy-Zsilinszky utat, látom, hogyan öltenek új ruhát a házak, de elszomorít az, hogy a raktárak nem csökkennek és nem bővül a modern üzlethálózat. Igaz, van itt már néhány kirakat, amely előtt érdemes megállani, mert gyakran, ízlésesen rendezik át. Ismert és sok látogatót vonz a képzőművészeti Dürer terem, ahol neves grafikusaink kiállításait láthatják a művészet kedvelői. Híres, nevezetes út volt a mai Bajcsy-Zsilinszky út két nyomdájával, szerkesztőségeivel, kiadó hivatalaival. Itt volt egykor a Nyugat szerkesztősége is, amikor Móricz Zsigmond szerkesztette. Ha kigyúlnak az esti fények, valóban főútvonalra emlékeztető utca a Bajcsy-Zsilinszky út. Viszont az lenne a jó, ha nappal is az lenne és nem egy periférikus, raktárakkal megtömött utca. Az Ibusz hivatal környékén például veszélyes járni az állandó ki- és berakodás miatt. A járda is piszkos, lehetetlen tisztán tartani, mert az árukat előbb mindig a járdára dobálják. A raktárak megszüntetésével kellene kezdeni a főútvonal rendbehozását. íme, ez az én utcám tizenhét esztendeje... itt születtek leányaim, a fiam, innen indultam három gyerekem temetésére. Ért itt bánat, keserűség és öröm is épp elég. Amióta itt lakom, azóta deresedett meg a hajam is. És mégis vallom azt, amit a Bajcsy-Zsilinszky úton lakó Fodor András költő: Jó így . .. A Bajcsy-Zsilinszky útról írta ezt a versét, az ő engedélyével közlöm: Fodor András: Jó így • • • Jó így menni éjjel, széles utca partján, — míg a messzi égen hűvösen zizegnek rázkódnak a fények; s köröttem a lámpák maradozva néző, hunyorogva játszó csillangói égnek. Csöndesek a sínek visszhangzik az aszfalt, szelíd rettenetként rámmered a tárgyak idegen csodája: s révedez a bánat, mint az utcasarki karcsú üvegorsók tündölő magánya. 35 Zaránd Gyula felvétele