Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Osgyáni Csaba: Otthontalanul — Vidéki munkások Pesten

ban növelték 1968 októberében, de jóval kisebb mértékben, mint a gáz kalóriaértékét. Akik ma többet fizetnek a gázért, mint azelőtt, minden bizonnyal több gázt használnak, többet főznek, többet fürdenek. (A magasabb hőértékű gáz szolgáltatása a gázműveknek évi 18 millió forintjába kerül.) Gázfűtés A gáz egy évszázad alatt a városi ember életének tartozéka lett. A modern konyha dísze a hófehér zománcú, ablakos sütőjű gáztűzhely. (Bár érdekes megjegyezni, hogy a Gázmúzeumban kiállított régi, ormótlan, nehéz öntöttvas tűzhelyek állítólag épp oly jól sütöttek, főztek, mint a modern típusok.) A mindennapi kényelemhez hozzátartozik a kézmosáshoz vagy a mosogatáshoz használt kisboyler, a nagy fürdőszobai boyler, a fürdőszobai melegítő. Az utóbbi években egyre több lakásban jelent meg a gázkályha, s egyre több cserépkályhát alakítottak át gázfűtésűre. A lakosság gyorsan megkedvelte ezt a kényelmes — nem kell tüzelőt hordani, hamut tisztogatni, kályhát őrizni —, viszonylag olcsó fűtési módot. A gázfűtéssel rendelkező lakások száma meg-1940-ben már autókaraván szállította a gázkészülékeket a fogyasztókhoz haladja a 40000-et, s ezekben több mint 60 000 különféle gázfűtő berendezés üzemel. Jelenleg is sokan várnak arra, hogy megkapják az engedélyt a gázfűtés bevezetésére. Sajnos, még mindig vannak a fővárosban olyan területek, ahol a nyomásviszonyok nem teszik lehetővé az igények korlátlan kielégítését. A gázfűtés bevezetését különben a készülék, a cső és a kivitelezési kapacitás hiánya is hátráltatja. A háztartási gázkészülékek egy része a Gázművek tulajdona. (A készülékek bérbeadását az első világháború után vezették be; így akarták növelni a fogyasztást.) Az ilyen készülékért a fogyasztók néhány forintos havi bérleti díjat fizetnek. Ennek ellenében a Gázművek szerelői ezeket a készülékeket folyamatosan ellenőrzik, javítják, ha szükséges, kicserélik. Több mint 100 000 gáztűzhelynek, gázboylernek a HKI a gazdája. Ezek a lakások tartozékának tekinthetők, így használatukért a lakók bérleti díjat nem fizetnek. A javítást, a szükséges cserét a HKI szerelői végzik; sajnos, lassabban, nehézkesebben, mint a Gázművek jól begyakorolt szerelőgárdája. E felemás helyzet rendezése előnyös lenne mind a fogyasztóknak, mind az üzemeltetőknek; a készülékek zöme ma már amúgyis a fogyasztók személyi tulajdona. A sütő nem gázkályha Ma már sokan együtt élünk a gázzal — néha vissza is élünk vele. Hiába a széleskörű propaganda, a fogyasztók sokszor nem tartják be a gáz használatára vonatkozó előírásokat — vagy, ami még rosszabb, a gázkészülékeket nem rendeltetésüknek megfelelően használják. Nem takarékoskodunk eléggé a gázzal. Vajon melyik háziaszszony csavarja azonnal takarékra a lángot, amikor az étel forrni kezd? Pedig ekkor már takaréklángon is ugyanolyan jól és gyorsan megfő az étel. Sokan könnyelműsködnek. Van, aki minden figyelmeztetés, újságcikk ellenére a konyha vagy a lakóhelyiség fűtésére használja a gáztűzhely sütőjét. Begyújtja a sütő minden lángját — még el is alszik mellette ... Arra is volt már példa, hogy valaki azzal tette tönkre nagy anyagi áldozattal, sok utánjárással megszerzett gázkályháját, hogy nem úgy gyújtotta be, ahogy azt a használati utasítás előírja. A gáz teljesen veszélytelen, ha használatánál betartjuk az előírásokat. De bajt, szerencsétlenséget okozhat, ha a fogyasztó hanyag, gondatlan. Az újságok hírrovata, különösen télen, bőségesen tartalmaz erre vonatkozó szomorú példákat. Fejlesztési tervek Úgy tűnik, a földgáznak, a városi gáz ipari és háztartási felhasználásának az elkövetkező évtizedekben nem lesz veszélyes versenytársa. A gázfogyasztási igény tehát előreláthatólag tovább növekszik, hiszen az elmúlt évek impozáns fejlődése ellenére a főváros gázellátása ma még korántsem kielégítő. A gáztelítettség Budapesten 1955-ben (a felszabadulást követő nagy ugrás ellenére) még csak 36,7%-os, 1968-ban (amikor a gáztermelés rekordmagasságot ért A Gázművek főzőtanfolyama 1920-ban (Berek János felvételei) el) 5o,4%-os volt. Igen sok lakásig nem jutott még el a gáz, különösen a távoleső peremkerületekben. Némileg javítja a helyzetet a palackos gáz elterjedése. Jelenleg 60 000 propán-butángáz fogyasztót tartanak nyüván. Számuk nyilván tovább nő (vannak távoli, ritkán lakott utcák, ahol nem is volna gazdaságos gázcső lefektetése), de a fokozódó igényeket a városi gázszolgáltatás további nagyarányú fejlesztésével kell majd kielégíteni. A Fővárosi Gázművek ennek megfelelően készítette el a következő évek fejlesztési tervét. Jelentősen felgyorsították a csővezeték felújításának, bővítésének ütemét. Az elmúlt évtizedben 15—20 millió forintot fordítottak erre a célra, 1967—1968-ban már ennek az összegnek tízszeresét. (Sajnos, a munkaerőhiány a Gázműveknél lassan éppúgy gátja lesz a fejlesztésnek, mint régebben az elégtelen kapacitás vagy a régi csőhálózat.) Az újonnan lefektetett csövek alkalmasak a nyers földgáz szállítására is. Bár az Óbudai Gázgyár termelésére, az itt keletkező melléktermékekre még sokáig szükség lesz — csak kokszból 1969-ben előreláthatólag 1 millió dollár deviza bevétele lesz az államnak —, a jövőben a főváros gázszolgáltatásában egyre több földgázt fognak felhasználni. Ez a már említett gátló tényezők miatt hosszabb időt igénybevevő feladat; de csak ennek megoldása teszi lehetővé a fővárosi szükségletek korlátlan kielégítését. A hazai földgázkincs fejlesztésének országos tervében Budapest földgázzal való ellátása kiemelt helyen szerepel. 17