Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Osgyáni Csaba: Otthontalanul — Vidéki munkások Pesten

A kongresszusok városa — idegenforgalmi szemmel Budapesten egy évtizeddel ezelőtt alig több mint tíz nemzetközi kongresszust tartottak. 1967-ben a fővárosban rendezett kongresszusok száma elérte a százat; 1969-ben pedig megközelítően háromszáznak a lebonyolítására kerül sor. Ezek a számok részben az IBUSZ adatai; ugyanis a kongresszusok túlnyomó többségé­nek adminisztratív teendőit az utazási iroda rendezvényi osztálya látja el. Jó néhány tu­dományos intézmény és társadalmi szerv azonban nem veszi igénybe az IBUSZ-szol­gáltatásokat, hanem maga gondoskodik a kongresszusán résztvevők ellátásáról és prog­ramjáról. Igen sok külföldi vesz részt a ki­sebb létszámú szemináriumokon, konferen­ciákon, kollokviumokon is. Vannak, akik bosszankodnak emiatt, mert abban a tévhitben élnek, hogy a kongresszu­sok rendezése államkasszánkat terheli. Ho­lott nem ok nélkül vetélkednek nyugaton és keleten egyaránt egy-egy kongresszus meg­rendezéséért. Ugyanis minden egyes nem­zetközi kongresszus nemcsak erkölcsi sikere a rendező országnak, hanem tekintélyes be­vételt is jelent. A kongresszus vendégei, hall­gatóktól kezdve az előadókig, részvételi díjat fizetnek, amely magában foglalja elszálláso­lásuk, ellátásuk és közös programjuk költsé­geit is. Az IBUSZ például, a hivatalos prog­ramon túl, múzeumlátogatásokat, városné­zéseket, az időjárásnak megfelelő kirándulá­sokat, különféle szórakoztató programokat rendez; ezzel eléri, hogy a kongresszus részt­vevői és kísérőik kellemesen érezzék magu­kat — miközben, természetesen, költenek is. Manapság a világ minden részéből eljönnek hozzánk. Például a „Memoriá"-val foglalko­zó szimpóziumra jelentkezettek közel két­harmada Amerikából érkezik. Ez a körül­mény valutáris szempontból is igen kedvező. Az idegenforgalom fővárosunkban — mint bárhol másutt — főleg a főidényben (július—augusztus) zajlik le. A kongresszu­sokat viszont leginkább a tavaszi vagy a késő nyári — őszi hónapokban rendezik. így az idegenforgalom szezonális jellege meg­hosszabbodik. Ez év szeptemberében szá­mos olyan nap volt, amikor kétezer kül­földi volt Budapesten, az egyidőben tar­tott különböző kongresszusokon. Az sem ér­dektelen, hogy ezeken a napokon a népmű­vészeti, az ajándék, a porcelán boltok forgal­ma megsokszorozódott, és a Bizományi Áru­ház több képzőművészeti alkotást, antik tár­gyat adott el, mint bármikor a nyári főidény­ben. Ennek az a magyarázata, hogy a kong­resszusok résztvevői általában jobbmódúak; vásárlásaikra az is inspiráló hatással van, hogy rájuk nem vonatkozik a kötelező valutabevál­tás. Mi az oka annak, hogy Budapest a kong­resszusi városok sorában meglepően gyorsan szerephez jutott? A kongresszusok hazája, Svájc és Francia­ország — de jónéhány más állam is — már régebben gondoskodott megfelelő előadói termekről, technikai berendezésekről. A kongresszusok kényelmes lebonyolítására va­ló törekvésük a második világháború után csak fokozódott. Az országok a társadalmi, illetve politikai különbözőségek ellenére — közelebb kerültek egymáshoz; új tudomány­ágak születtek, az élet számos területén meg­gyorsult a fejlődés; és nem utolsósorban a népek békére törekvése tette szükségessé a gyakoribb nemzetközi összejöveteleket, ta­pasztalatcseréket. Ezzel egyidőben megin­dult a versengés a kongresszusok megrende­zéséért. Hazánk — pontosabban Budapest — nem olyan régen kapcsolódott be a vetélke­désbe és máris megállapítható: teljes sikerrel. E siker elsősorban a magyar tudo­mányos élet felvirágzásának köszönhető. Az orvosi, fizikai, a kémiai, a műszeripari, az agrárgazdasági tudományokban elért ered­mények közismertté váltak. A tudósok pedig igyekeznek abba az országba eljutni, ahol ezek az eredmények születtek. De szívesen jönnek el a folklórral, a zenével foglalkozók is Bartók, Kodály hazájába. Mindezek mel­lett szerepet játszik a politikai érdeklődés is; a külföld egyre inkább kíváncsi Magyaror­szágra, különösen Budapestre. Bár a kongresszusok megrendezését olykor nehezíti a terem és a technikai felszerelés hiánya — mégis, valamennyi rendezvény nemcsak zökkenésmentes, hanem tetszetős is. Csak példaként idézzük a Jeunesses Musi­cales 23. világkongresszusának záróünnep­ségén elhangzottakat (ezen a kongresszuson 25 ország ezernyi meghívottja vett részt): „A budapesti szép napok felejthetetlen él­ménnyé váltak, és igen sokan vissza-vissza­térünk látogatóba ide, Budapestre" — mon­dotta az elnökség holland tagja. Számtalan példa van arra, hogy a budapesti kongresszu­sok résztvevői meghosszabbították tartózko­dásukat, vagy hogy újra eljöttek fővárosunk­ba. A legnagyobb jelentőségű kongresz­szusokat a Magyar Tudományos Akadémia rendezi; ez évben szám szerint huszonötöt. Nemzetközi kongresszusaikból — annak jel­lemzésére, hogy milyen széleskörűek — néhányat megemlítünk: Az Osztrák — Magyar Monarchia irodalma 1867—1918; Kárpát — Balkáni Földtani Asszociáció; Az EUCARPIA kukorica-cirok szekciójá­nak értekezlete; A CIHA Nemzetközi Művészettörténeti Konferenciája; Az IUP AC XI. Kozmikus Sugárzási Kon­ferenciája. Nem érdektelen ismertetni, hogy mit nyújtanak Budapesten egy-egy kongresszus résztvevőinek, illetve kísérőinek. A kongresszusok sorában az egyik legje­lentősebb a Kémikusok Nemzetközi Szö­vetségének (IUPAC) molekuláris kémiai szimpóziuma volt. A hatnapos tanácskozás­ra 27 országból ezerszáz vendég érkezett. Ez a kongresszus is olyan módon zajlott le, mint a többi. A MTA ületékes szakosztálya ki­dolgozta a tudományos előadások, viták me­netét—az IBUSZ pedig megszervezte a ven­dégek ellátását és programját. Az Akadémia illetve az IUPAC által meghívottak hóna­pokkal előbb megkapták az egyes szekciók témáit, az előadók névsorát és annak közlé­sét, hogy melyik anyag kerül majd megvita­tásra. Ugyanakkor tájékoztatták őket a szol­gáltatásokról és a programról; így eleve ki­választhatták, hogy mit akarnak meghallgat­ni, illetve látni. Természetesen, közölték velük a részvételi díj összegét is. A vendégekkel, az Akadémia képviselőin kívül, az IBUSZ félszáznyi munkatársa fog­lalkozott. ők kísérték az érkezőket a szállo­dákba, a kongresszus színhelyére; a kü­lönböző programokon az IBUSZ idegenveze­tői álltak rendelkezésükre. A kongresszus 11 szekciójában 37 vitain­dító és több mint 400 előadás hangzott el, amelyek anyagát a szimpózium első napján angol, francia, orosz és német nyelven meg­kapták a résztvevők. A vendégek ugyancsak az első napon bejelentették, hogy az IBUSZ által összeállított programból mi érdekli őket. Ezt a programot az utazási iroda úgy állította össze, hogy a szimpóziumon résztvevők kísé­rőinek idejét is kitöltse. A programban szerepelt: városné­zés; séta a Várban és a Margitszigeten; az Országház bemutatása; a Nemzeti Ga­léria és a Szépművészeti Múzeum megte­kintése; kirándulás a budai hegyekbe, Szentendrére, az Akadémia vácrátóti Bota­nikus Kertjébe, a Duna-kanyarba. Gondos­kodtak művészi élményekről is: az Állami Népi Együttes külön előadást rendezett a vendégeknek; a Tátrai-vonósnégyes Händel-, Mozart-, Bartók, és Weiner-művekkel aratott sikert; a templomi orgonahangversenyen pe­dig Peskó György, a neves orgonaművész Bach és Liszt szerzeményeit interpretálta. A nők részére divatbemutatót tartottak és külön kiránduláson vitték el őket a Kertészeti Fő­iskola virágkiállítására. A vendégek élményei közé tartozott a ma­gyar konyhaművészet készítményeinek meg­ismerése, a magyar borok kóstolgatása; a budafoki Borkatakombában, a Hűvösvölgy­ben vagy reprezentatív éttermekben rendez­tek számukra ebédet, vacsorát. A kongresszus befejezése után a résztve­vők egyrésze kísérőikkel együtt a Balatonhoz utazott; mások a Hortobágyot kívánták meg­ismerni. Hasonló programokat állítanak össze más kongresszusok résztvevőinek is,attólfüggően, hogy a tanácskozások mennyi ideig tartanak. 1970-ben tovább emelkedik a Buda­pesten rendezendő kongresszusok száma. Ez év végén ugyanis megnyílik a Duna Interncontinental szálló, amelyben egy ezer főnél nagyobb befogadóképességű — ki­sebb méretre is átalakítható — hatalmas kongresszusi terem is van. Ez a technika minden új vívmányával felszerelt terem je­lentős mértékben elősegíti majd, hogy Buda­pest még eredményesebben vegyen részt a kongresszusok rendezéséért folyó nemzetkö­zi versenyben. Ják Sándor 14

Next

/
Thumbnails
Contents