Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - A címlapon: Román kori épületmaradványok a Margitszigeten Gink Károly felvétele

VII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1969 NOVEMBER A FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZ! LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Szerda 16—18 óráig I., Országház u. 20. Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII.. Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,—Ft félévre ... 60,-Ft egy évre.. 120,—Ft 69.3632 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Munkácsy Miklós: A jövő szakmunkásai 2 Siklós László: Népi ellenőrzés io Osgyáni Csaba: Otthontalanul — Vidéki munkások Pesten 12 Szőllősy Klára: Vallomás Moszkváról 18 Vargha Balázs: Irodalmi városképek - Arany János Budapestje IV 20 FÓRUM Dr. Győrök Ferenc főkapitányhelyettes: Fiatal bűnözők 26 Antalffy Gyula: Budapest karzata 28 Szombathy Viktor: Turistaházak 30 Dr. Ábrahám Kálmán: Személyszállító kötélpályák a hegycsúcsokra 32 VÁROS AZ IDŐBEN V. Kőszegi Frigyes: A későbronz- és koravaskor lakói 36 Zolnay László: Komoly és csintalan címerek 38 A címlapon: Román kori épületmaradványok a Margitszigeten Gmk Károly felvétele A hátsó boritón: Korga György: Ikon (részlet). Gárdos Katalin reprodukciója Kepes Erzsébet: Fotomontázs Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság tagja; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Á tudomány és a művészet népszerűsítése Korunk egyik jellemző vonásaként, életkortól, foglalkozási ágtól függetlenül, mind nagyobb tömegek törekednek arra, hogy újabb és újabb ismereteket szerezzenek. Ehhez hathatós segítséget nyújtanak a legkülönbözőbb fórumok; a rádió, a televízió, a könyvkiadás, az iskolák, a különböző tanfolyamok egytől egyig ezt a célt szolgálják. A népművelésen belül a felszabadulás után alakult ki az ismeretterjesztésnek az a sűrített és sajátos formája, amit elsősorban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alkalmaz. Budapest lakosai is gyakran találkozhatnak a Társulat programjaival. A nyári és az őszi hónapokban a villamosokon, autóbuszokon megjelennek a József Attila Szabadegyetem és a TIT Nyelviskolájának plakátjai. Az újságárusok pavilonjaiban minden hónap elején kapható a Budapesti Műsorkalauz, amely egész havi művelődési programot ajánl. A rádióhallgatók a hétvége kulturális eseményei között megtalálják az ismeretterjesztés nyújtotta lehetőségeket. Bár ezek a programok ismertek és népszerűek, szeretnénk ezúttal bővebb tájékoztatást adni arról a sokrétű tevékenységről, amit a TIT Budapesti Szervezete szakosztályai végeznek. Mindenekelőtt néhány szót a Társulat több mint egy és negyedszázados múltjáról. A szakemberek azzal a céllal alakították meg a Természettudományi Társulatot 1841-ben, hogy az a hazai természettudományok művelését elősegítse, s az érdeklődőket előadások, folyóiratok és könyvek útján tájékoztassa a természettudományok eredményeiről, felfedezéseiről. A felszabadulás után kibővült a Társulat funkciója: a természettudományok mellett a társadalomtudományok és a művészetek is helyet kaptak programjában; hajdani zártkörűsége is feloldódott. 1953-ban, a Társulat újjászervezése után így határozták meg a tudományos ismeretterjesztés alapvető feladatait: „A létesítendő új, egységes Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat hivatott arra, hogy megszervezze a tudomány és a művészet minden ágának az eddiginél is szélesebb körű népszerűsítését, és az ismeretterjesztés feladatainak egységes irányításával hathatósan szolgálja népünk sokoldalú képzését." E másfél évtized alatt kifejlődött, kiteljesedett ez a tevékenység. Ma már az ismeretterjesztés a tanács és a többi tömegszervezet programjaiban is helyet kap. De csak a TIT által rendezett ismeretterjesztő előadások és rendezvények száma meghaladja az évi 21 ooo-et, s 1 000 000-n felül van azoknak a fővárosiaknak a száma, akik a Társulat nyújtotta lehetőségeket használják fel önművelésükre, továbbképzésükre. Létrejöttek azok a sajátos fórumok, amelyek közvetítik az új ismereteket a főváros minden rétegéhez, minden igényes, érdeklődő lakosához. Milyen szerepet tölt be az ismeretterjesztés a művelődés rendszerében, s kik azok, akik ezt a sokrétű munkát végzik? Budapest sajátos helyzete — a felsőoktatási intézmények nagy száma, a kutatóintézetek hálózata, az iskolarendszerű oktatás széles körű kiterjesztése — éppúgy hat az ismeretterjesztésre, mint azok az adottságok, amelyek az egyéb kulturális lehetőségekben rejlenek. A színházi ellátottság, a televízióval rendelkezők nagy száma, a múzeumok s a képtárak gazdag anyaga egyaránt arra ösztönzik szakembereinket, hogy a legkorszerűbb ismeretanyagot vonzó és érdekes formában juttassák el a főváros lakosságához; elsősorban azokhoz, akik szervezett továbbképzésben nem vesznek részt, viszont munkájukhoz elengedhetedenül szükségük van korszerű műveltségre, a tudományok által feltárt törvényszerűségek s konkrét eredmények megismerésére. Mivel fővárosunk az ország legnagyobb ipari centruma, ebből az is következik, hogy az-ismeretterjesztés elsősorban a munkásosztály sokrétű tájékoztatását és kulturálódását kívánja elősegíteni. Szerencsére megvannak a lehetőségeink arra, hogy gyorsan reagáljunk napjaink aktuális vüágnézeti, társadalmi, gazdasági és kulturális kérdéseire: 1