Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Munkácsy Miklós: A jövő szakmunkásai

19 szakosztályunkban közel 3500 kiváló értelmiségi végzi ezt a sokrétű, nagy hozzáértést kívánó munkát. Szakosztályunk tagjai között megtalálhatjuk Kossuth-díjas akadémikusainkat, legkiválóbb művészeinket éppúgy, mint az üzemi mérnököket, a rendelőintézeti orvosokat, a pedagógusokat. Ezek a szakemberek fáradságot és időt nem sajnálva készülnek fel tudásuk átadására. Az ismeretterjesztés ugyanis megkívánja, hogy a továbbítandó anyagot kellően feldolgozzák, mindig tekintetbe véve a hallgatóság összetételét, műveltségi szintjét. E műhelymunkának a Kossuth Klub vált a központjává. Szakosztályaink tudományos hetek rendezésével, előadói konferenciák, ankétok és viták összehívásával alakítják, csiszolják az ismeretátadás módszereit. Amint már arra utaltunk, kialakultak az ismeretterjesztés különböző fórumai. A József Attila Szabadegyetem egyetemi szintet megközelítő kollégiumain a legújabb kutatási eredményekről, felfedezésekről, s azok gyakorlati alkalmazásáról kapnak ismereteket a hallgatók. Nyelviskolánkon 16 idegen nyelv tanulását tesszük lehetővé, évről évre több mint 10 000 budapestinek. Az üzemekben a munkásakadémiák biztosítják a sokoldalú művelődést, önképzést. Az ifjúság körében egyre népszerűbbé válnak a matematikai, fizikai baráti körök. Valamennyi fórum praktikus, a gyakorlatban, az iskolai tanulmányok során hasznosítható ismeretanyagot nyújt. Joggal merül fel a kérdés: mi az, ami speciális ebben a tevékenységben? Néhány példa erejéig erre is utalni kell. A természettudományok iránt érdeklődők kémiai és fizikai estek keretében, sokrétű demonstráció segítségével ismerkednek meg e két szakterület legfontosabb törvényeivel. De itt kaphatnak legelőször választ olyan kérdésekre is, amelyek pl. az ember holdralépésekor, vagy az első szívátültetés után jelentkeznek az érdeklődőkben. Tapasztalatok igazolják, hogy a plazmafizikában, az automatizációban elért eredmények iránt épp oly intenzív az érdeklődés, mint a modern drámák iránt. Szakosztályaink gyorsan reagálnak ezekre az igényekre. A modern drámával a Felolvasó Színpad keretében, az élő magyar irodalom problémáival az írók jelenlétében ismerkedhet és foglalkozhat az irodalom iránt érdeklődő közönség. A fővárosi múzeumok kincsei, a Vár műemlékegyüttese is közelebb jut az emberekhez, ha hozzáértő szakemberek mutatják be őket, s felhívják a figyelmet azokra a rejtett értékekre, amelyeket a felkészületlen szemlélő nem venne észre. Fővárosunk értékei tárulnak így ki a budapestiek előtt. A Széchenyi Könyvtár, a Tudományos Akadémia ritkaságait épp úgy bemutatjuk, mint az aquincumi romokat. Óbuda művészeti emlékei épp úgy ismertté válnak, mint a Füvészkert növényritkaságai. A modern lakótelepek épületei, a modern technikával dolgozó nagyüzemek, vagy a Földalatti Vasút építkezése az ismeretszerzés fontos bázisai. Szeretnénk szólni gondjainkról is. Az ismeretterjesztő tevékenységnek közel 50%-a a munkahelyen valósul meg. A helyi szakszervezetek óriási erőfeszítéseket tesznek ennek sikeréért. De sok még a megoldásra váró feladat. A megfelelő környezet, a szemléltetési lehetőségek hiánya gyakran nehezíti a munkát. Nem egy esetben a helyi vezetés sem ismeri fel az ismeretterjesztésben rejlő lehetőségeket. Holott az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése óta egyre nyilvánvalóbb, hogy az üzemek dolgozóinak a speciális szakképzés mellett némi közgazdasági, jogi, nem egy esetben pszichológiai ismeretekre is szükségük van. Egy bizonyos életkoron túl viszont nem lehet elvárni az emberektől, hogy iskolarendszerű oktatásban vegyenek részt. Tehát a továbbképzésből a tudományos ismeretterjesztésnek kell az eddigieknél is nagyobb részt vállalnia. A TIT az oktatással, a szakmai továbbképzéssel szinkronban dolgozza ki azokat az ismeretterjesztő formákat, amelyek alkalmasak lehetnek az ilyen jellegű művelődésre. Egy másik gondunk: a TIT budapesti Szervezete pillanatnyilag egyetlen olyan objektummal rendelkezik, ahol kísérletezhet, s korszerűen demonstrálhat. Ebben az évben felépül ugyan a TIT Természettudományi Stúdiója, ahol megfelelő technikai apparátussal végezhető a természettudományi ismeretterjesztés. Azonban a két másik igen jelentős fórumunk, a József Attila Szabadegyetem és a Nyelviskola is megérdemelnének egy-egy saját, speciálisan felszerelt központot. Nagy erőfeszítéseket teszünk annak érdekében is, hogy a főváros művelődési otthonainak programjában helyet kapjanak az ismeretterjesztés változatos formái — de ezek az erőfeszítések nem mindig vezetnek eredményre. A modern oktatásban és a népművelésben egyaránt nagy szerepe van a szemléltetésnek. Az ismeretterjesztő filmgyártás lemaradása, a szemléltető eszközök hiánya további nehézségeket okoz; a legtöbb helyen még a filmvetítőgépet, vagy a térképet sem tudják biztosítani. Az anyagi, pénzügyi problémák ellenére ezen az állapoton halaszthatatlanul változtatni kellene. A különböző szerveknél és intézményeknél meglevő, az ismeretterjesztésre szánt összegek koncentrálása — valamennyi szerv egyetértésével, illetve az állami szervek határozott közbelépésével — nagyrészt megoldaná ezt a problémát. Bár előnyökkel is jár az, hogy több szerv foglalkozik ismeretterjesztéssel, mégis, ez a helyzet bizonyos keresztbe szervezéseket és átfedéseket okoz. Véleményünk szerint az ismeretterjesztésből részt vállalók feladatkörét jobban el kell határolni egymástól. A tömegszervezetek csak azokra a feladatokra vállalkozzanak, amelyek végrehajtásához rendelkeznek a szükséges szellemi, anyagi és szervezeti adottságokkal. A budapesti ismeretterjesztés eddigi eredményei feljogosítanak bennünket arra, hogy bizakodással tekintsünk a jövőbe. Az ismeretterjesztésben résztvevő értelmiségiek tele vannak javaslatokkal, tervekkel. Ha megvalósulásukhoz sikerül megteremteni a szükséges anyagi feltételeket, további komoly fejlődésre számíthatunk. Pákozdi Endre Munkácsi Miklós A • •• ^ A jovo Bizonyos felfokozott érdeklődés nyilvánul meg mostanában a szakmunkástanulók élete, helyzete és maga a szakmunkásképzés iránt. Ám e jelenség távolról sem tekinthető a koronként felbukkanó közéletipublikációs érdeklődési „divatok" egyikének. Világszerte közfigyelemben részesülő társadalom- és gazdaságpolitikai tényező lett a szakmunkásnevelés, valamint annak fejlesztése. A fejlettebb ipari országokban mostanában életbe léptetett (vagy léptetendő) korszerűsítő reformok múlhatatlan szükségességét jól magyarázza a szakmunkásnak, mint gazdasági tényezőnek, a hatalmasan fejlődő tudomány korszakában betöltött egyre fontosabb szerepe. „Ha nem tanulsz — inas leszel" Öreg szólás, sokkal öregebb, mint a mai 14—18 évesek, akik előtt azonban, sajnos, mégsem ismeretlen a szemlélet, amelyet takar. A háború előtti polgári gondolkodás hagyományaként ma is számtalan szülő állítja gyermekét a „fenyegető" alternatíva elé. rákényszerítendő őt a tanulásra. Miért és honnan még ma is ez az anakronisztikusan ható gondolkodás? . . . Később még visszatérünk rá. Egyelőre annyit, hogy a szociológusok nem ok nélkül jósolják manapság az értelmiségiek és a munkások szellemi színvonalának majdani szükségszerű egybeolvadását. A szakmunkás nevelés egészén belül már ma is egyre erőteljesebben teret hódít az ún. emeltszíntű képzés (amely párhuzamosan érettségihez juttatja a leendő szakmunkásokat); és a magyarországi reform — erről később még szót ejtünk — a szakképzés korszerű összevonásával, magasabb szakmai és elméleti követelmények támasztásával és egy sor egyéb intézkedéssel különben is kvalifikáltabb, széles látókörű új szakmunkás-nemzedék nevelését irányozza elő. Értelmetlen s főként korszerűtlen tehát az a gondolkodás, ami szerint a szakmunkás tanulónak szerződtetett gyermek előtt bezárulnak a szellemi fejlődés lehetőségei. A statisztikák mégis ijesztő adatokkal árulkodnak e káros szemlélet fokozódó jelenlétéről. Az 1968/69. tanévben beiskolázott szakmunkástanulóknak mindössze 1,4 százaléka végezte kitűnő és jeles eredménnyel az általános iskolát, s a jó rendűek száma sem éri el a 20 százalékot. A közepes és elégséges rendűek aránya tehát csaknem 80 százalék. E tény mellé egyébként egy másik rendkívül figyelemreméltó és elgondolkoztató adat kívánkozik. Az 1968/69. tanévben (országosan) tanított 21 2264 szakmunkástanuló szüleinek foglalkozás szerinti megoszlása: 2