Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Fock Jenő látogatása a „Budapest” szerkesztőségében

nagyobb arányú foglalkoztatása arra szorítja a tanácsokat, hogy létesítsenek saját erejükből új gyermekintézményeket. Az építéshez még csak-csak elő tudják teremteni a pénzt és kapacitást, de a fenntartáshoz a mai állapotok szerint már nincs keretük. — A bevételek növelése és a gazdasági önállóság teremti meg a feltételeket a lakosság közérdekű javaslatainak érvényesítésére. Ezzel együtt a tanácsok ügyviteli munkáját és a választókhoz fűződő közvetlenebb kapcsolatát is elősegítené a nagyobb hatáskör. Ha a tanácsnak több pénze lesz, feleslegessé válik a jogszabályok jó része, és kevesebb tisztviselőre lesz szükség. A rengeteg jogszabály és akta épp amiatt kell, mert kevés a mód a közvetlen intézkedésekre. — A választottak beszámolási kötelezettségét tartalmazó rendszerünkről is elmondhatjuk, hogy javításra szorul. Sok még benne a formális elem. Egyrészről eleget kell tenni, másrészről illik elmenni, meghallgatni a beszámolót. őszintébbé kell tenni ezeket a gyűléseket. A tanácstagok arról számoljanak be, ami valóban az ő közreműködésükkel történt, és ne általánosságokat ismételgessenek. Szólnunk kell arról is, ami nem népszerű, netán ellentétes azzal, amit a résztvevők szeretnének hallani. Jelenleg megtartják mindenütt a gyűléseket, a beszámolókat, de kevesen vesznek részt, és az aktivitás is többnyire csekély. Miért? A lakók bizonyára úgy érzik, hiába mondják el javaslataikat, teszik szóvá panaszaikat; meghallgatják őket, de nem történik semmi. — Hivatalos közleményeinkből ma már közismert, hogy a kormány az Országgyűlés minden ülésszaka után megvizsgálja a képviselők javaslatait, bírálatait és kötelezi az illetékes minisztereket, értesítsék a felszólalt képviselőket, hogy javaslatukat meg tudják-e valósítani, mikor kerülhet erre sor; vagy ha erre nincs mód, mi az oka. Ehhez hasonló módszer bevezetése nem ártana a helyi tanácsi szervekben sem! A kormány őszinte törekvése a szocialista demokrácia fejlesztése — A szervezeti formákat és a vezetési stílust is alakítanunk, formálnunk kell, természetesen összhangban a politikai viszonyokkal, a bel- és külpolitikai helyzettel meg az anyagi lehetőségekkel. Politikai összefüggést említve, választási rendszerünk alakítását mondhatom példaképp. A legutóbbi tanácsi és országgyűlési választásokon a korábbinál demokratikusabb rendszert alkalmaztunk. Ez összefüggött belső helyzetünk erősödésével. Azóta a társadalmi viszonyok tovább javultak és ma már biztonsággal állíthatom, hogy a választási rendszer fejlesztésében további lépéseket tehetünk; például, hogy a választás lehetősége nagyobb legyen, a választókerületben ne csak két jelölt indulhasson, s alighanem a sorrend szerepét is meg lehetne szüntetni. (Gyakran a közömbösök szavazataival fut be a listavezető!) — A módszereken még töprengenünk kell. A többi között azon is, miként használhatnánk fel jobban a szocialista demokrácia fejlesztésének irányába ható tapasztalatainkat. Nálunk sokszor hivatkoznak rá, hogy a demokratizmusnak kevés a hagyománya. Pedig gondoljunk csak vissza a nemzeti bizottságok és üzemi bizottságok működésére 1945-ben! Ezeket a tapasztalatokat gyümölcsöztethetnénk ma is az eleven és hatékony demokratizmus szolgálatában. Például a Hazafias Népfront tevékenységében. — A kormányzat őszintén törekszik arra, hogy minden lehetséges eszközzel, minden területen fejlessze a szocialista demokráciát. Ennek előmozdítására jó néhány intézkedést, határozatot, rendeletet hoztunk. A mindennapok gyakorlatában jelentkező sokrétű problémákat azonban helyben, a gyárakban, műhelyekben, a brigádokban, a hivatalokban, a lakóterületen kell megoldani. A demokratizmus nem attól valódi, hogy milyen formában lehet a véleményt közölni — ez is fontos, de ennél fontosabb —, hogy az észszerű javaslatot, észrevételt sikerül-e megvalósítani. Ismétlem: az anyagi alapokkal való önálló gazdálkodás ebben ad segítséget, de hangsúlyozom: csodát nem tesz. A demokratizmus fejlesztése hosszantartó és állandó folyamat, amelynek valódi tartalmat az emberek adnak. Nemcsak a lehetőségek megteremtése múlik az embereken, hanem a lehetőségek felhasználása is. Elég elterjedt népszokás nálunk a demokratizmust másoktól számonkérni. Helyes követelés ez is, de mindaddig óhaj marad, amíg az emberek nem veszik tudomásul, hogy mindenkinek magának kell ezért valamit tennie. — A demokrácia fejlesztésében igen fontos szerep jut a sajtónak. A demokratizmus — a többi között — őszinteség is az összes felek részéről. Ebben az őszinteségre nevelésben, a tartalom nélküli, üres formaságok elleni fellépésben sokat segíthetnek a lapok. Részt vehetne ebben a „Budapest" is. Lapjuknak rendszeres olvasója vagyok. Nívós, elegáns az Önök lapja. Méltó a fővároshoz, és megérdemelné a nagyobb közfigyelmet. De hatékonyabban szolgálnák az ügyet, ha a lap jellegének megtartása mellett — természetesen folyóirat színvonalon — több teret adnának a főváros legizgalmasabb aktuális társadalmi problémáiról szóló cikkeknek. A főváros jövője „BUDAPEST": Mint pesti ember és vezető politikus, milyennek képzeli Fock elvtárs a jövő Budapestjét ? FOCK JENŐ: A főváros lakosainak száma az ország lakosságához viszonyítva 19,5 százalék. De ha számításba vesszük azokat is, akik Budapestre járnak be dolgozni, az arány meghaladja a 20 százalékot. Fővárosunkban összpontosul hazánk iparának több mint egyharmada. Ez — a nagyüzemek miatt — azt jelenti, hogy a munkásosztálynak ennél is nagyobb hányada él a fővárosban. — A tények objektíve meghatározzák, hogy Budapesttel a kormánynak különös gonddal, kiemelten kell foglalkoznia. De a nyílt beszéd jegyében hozzá kell tenni, nem szabad megfeledkeznünk a lakosságnak a fővároson kívül élő mintegy nyolcvan százalékáról. Aki Budapestet szereti és fejleszteni akarja, nem hanyagolhatja el az ország más vidékeit. Én például igen örültem annak, hogy a „Budapest" egy időben rendszeresen foglalkozott vidéki városainkkal. Kár volt abbahagyni. — Az ötéves tervben öt nagyváros fejlesztését tűztük ki célul. Az élet túlnőtt a terveken, és így most további kisebb városok fejlesztésére kerülhet sor: központilag nyújtott anyagi segítség révén ipartelepítéssel, illetve ipari körzetek létesítésével. Kétségtelen, hogy Budapestnek igen nagy a kisugárzása. S egyik városban sincs akkora hagyománya a munkásmozgalomnak, mint itt. Ez nemcsak a távoli múltra, Vörös Csepel és a Váci út munkásainak forradalmi szerepére érvényes, hanem a jelenre is. Örömmel jegyzem meg azonban, hogy a vidéki városok lokálpatriótáinak igyekezete is egyre szembetűnőbb sikereket eredményez. Különféle kezdeményezéseikkel nemcsak az ország figyelmét hívják magukra, de eleven, pezsgő életet teremtenek. Pécsett lelt patrónusra a játék-, Miskolcon a rövidfilm fesztivál, és a grafikai biennálé. A szegedi ünnepi játékok mind nagyobb számban vonzanak fővárosi és külföldi vendégeket. De sorolhatom tovább a városokat: Debrecent, Hódmezővásárhelyt, Szolnokot, Székesfehérvárt, a képzőművészet különféle ágainak lelkes és áldozatkész pártfogóit. Némely városban a tanács műteremlakásokat épít s otthont teremt a művészeknek. Szeged egyébként a nemrég feltárt olajvagyon révén az ország második városává nőhet, könnyen elérheti belátható időn belül a 250—300 ezres lakosságszámot. Győr ipari fejlődésének üteme is maga mögött hagyta Budapestét: hat-nyolcszor olyan gyorsan növekedik az ipara, mint a fővárosé. Dicséretes ebben a városban a sportmozgalom is. — És itt engedjenek meg egy kitérőt! Amilyen jóleső dolog elkönyvelni a nagy nemzetközi sportsikereket és jeles versenyzők hazai sikereit, annyira bánt, amikor azt kell látnom, hogy Budapesten a tömegsportolás, a testedzés mennyire visszaesett. Azt mondják: kevés a létesítmény. Lehetséges. De hadd jegyezzem meg: mennyivel szegényebbek voltunk mi, egykori munkásfiatalok. Akár létesítmények, akár pénz dolgában. Mégis, úgyszólván valamennyien sportoltunk. Az életünkhöz tartozott, természetes dolog volt, hogy tavasszal-ősszel minden vasárnap túrázzunk, labdázzunk, nyáron ússzunk, evezzünk, télen korcsolyázzunk. Most, ha megnézzük egy vasárnap reggel a HÉV végállomását, ugyanazokat látjuk, akik valaha is cipelték a hátizsákot. Hol vannak a fiatalok? — Erőteljesen fejlődik a vidék egészségügye is: Salgótarjánban, Karcagon, Orosházán igazán fővárosi színvonalú kórházak épültek. Jó dolog ez, mert a párt és a kormány az egész országban akar olyan körülményeket kialakítani, amelyek között a társadalmi élet kiegyensúlyozottabb, kulturáltabb, anyagiakban és szellemiekben gazdagabb. Ahol a perspektíva nyíltabb a fiatal nemzedék előtt, az idősebb generáció élete pedig nyugodtabb. Budapest jövőjét tehát az általános felemelkedésnek s azon belül egy országszerte jelentkező urbanizációs folyamatnak a jegyében kell vizsgálnunk. Ez ad ma új tartalmat a főváros rangjának és szerepének is. — A főváros vezetése — véleményem szerint — jó kezekben van. A Fővárosi Tanács dicséretes módon, nagy aktivitással és hozzáértéssel dolgozik Budapest problémáinak megoldásán, a fejlesztési terveken. A tanács legfontosabb javaslatait, terveit a Miniszter-4