Budapest, 1969. (7. évfolyam)
10. szám október - Vargha Balázs: Arany János Budapestje
Hunok vára újította és köröskörül igen erős kőfallal megépíté, melyet magyar .. azon nagyhires es igen halyen most Buda várnak ... talmas Attila király, ki ur szüle- neV eznek " tésének 451-dik esztendejében a szkítiai földről kiszállva, hatalmas Ezt olvasta Anonymusnál erővel Pannónia földjére jöve s a ^^ ebbő1 az e SY mondatból rómaiakat megfutamítván, az or- éPítet t képzelete két testverj eleneszágot elfoglalá és királyi lakot al- te t ' ké t várépítest: a Buda halala kota magának a Duna mellett, a tizenegyedik énekeben es a Csaba hév vizek fölött és minden régi trüó gia második énekeben. műveket, melyeket ott talált, meg- Az első: Város vala régi, Duna jobbik partján, Megtörve had által, Keve, Béla kardján; Tornyai, bástyái, mellvédei most rom: Húnok idejöttén alázta meg ostrom. Teteje hamvvá lön; még falai állnak, Lassú enyészettel ott hagyva halálnak, Ügyefogyott aljnép csarnokait éli, Szél benne bitangol: az északi, déli. Erre legott minden, ha ki látta, gondol, Képzeletök mindjárt építi a romból. Rései megtöltve, árkai megásva, Költözzék oda át ?nind Budaszállása. Képzeletök — Arany megaján- hetjük: az új Budaszállást nyudékozta a hunokat a maga kép- gatos hunok képzelték el, akik zeletével, krónikák szavaiból hely- már nem érezték biztonságosnak színt, szereplőket, drámát elő- nyílt mezei táborukat, s várlabűvölő tehetségével. kokká akartak előlépni. Ahogy a Buda halálából kive-Nosza, rakjunk várost, kőre követ szintén, Valamint sok más nép teszi Naplementén. Kőfalat ? A húnok ? Tán elfe- dik énekhez ért, hogy mivel tiszlejtette Arany, mire a tizenegye- telte meg őket az elsőben? Nem szorul e város tetemes falakra, Nagy henye kövekből nincs együvé rakva; Az erőnek szolgál kirepítő fészkűi, Nem a pulyaságnak biztos menedékül. Vargha Balázs Irodalmi Hogy felejtette volna el? Tudva oltotta bele a hún urakba a dekadenciát. A mintát tehát nyugati várakról, könnyű lovasaikat megtorpantó nagy falakról vették Buda eposzbeli hunjai. De alapot az újmódi szálláshoz római amfiteátrum falai adtak nekik. Arany idejében csak így értelmezhették Anonymus szövegét, hiszen egyéb tekintélyes épületet addig nem ismertek, nem ástak ki Aquincumból. (Azt csak legújabban tudtuk meg, hogy csakugyan amfiteátrumból lett „Kurszán vára".) A nemzeti hún eposz költője nem játszhatta ki nyíltan azt a groteszk ellentétet, hogy az egykori cirkuszból lett Buda, majd Etele vára. De ennél is nagyobb vigyázattal és költői mesterséggel kellett eleve elhárítania azt az asszociációt, hogy nomádok a húnok, tehát újabb kori fogalmaink szerint vándorcirkuszosokhoz, sőt, sátoros cigányokhoz hasonlatosak. Bizonyítania kellett, szemkápráztató képekkel, mindjárt a Buda halála első énekében, hogy a szétszedhető favázas jurta is lehetett fenséges, lehetett méltó lakása a honfoglalóknak s „talántán hún apjuk"-nak. Tündér palotának bizonyára hinnéd, Melyet a fúvó szél tovalehel innét; Mintha csak a földből kelne egy-egy ága, Tornyosán áll s cifrán: a puszta virága. Kik virágoztatták ki a hún király sátorgerendáit? Azoknak a paraszt faragómestereknek az ősei, akik a kapubálványra rózsát, tulipánt, nemzeti címert hímeztek bicskával. Hogy Nagyszalontán is faragtak-e virágos oszlopokat, nem tudom. De éppen Arany János évtizedeiben virágzott ki a magyar faluk ékes pompája. Gyö-Vendéglő a Városligetben (Fametszet, 1866) Kovács Ferenc reprodukciói 20
