Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Szüts László: Pesti pinceszerek

titka? Jómagam hosszú évek óta „meg-megfordulok" ebben a helyiségben, mégis most Nagy Elemért, a borozó vezetőjét faggatom. — Nézze meg a bortáblánkat! — mondja. — Nyolc borfajtát kínálunk rajta, köztük a kevés helyen kapható cirfandlit, ottonell muskotályt, de jó minőségű a nemes kadarunk, sillerünk is. A legtöbb ilyen borozóban négyféle bor, ha látható, az már sok. Mi pedig a nyolcféle bor mellett még édes mustot is mérünk egész esztendőben. És mindez a termelőszövetkezet érdeme. Egyes téeszek csak arra mennek rá, hogy ami boruk van, azon minél előbb túladjanak. Nálunk törekednek arra, hogy jól kezelt borokat kínálhassak, nagy választékban. Még a must tartósításával sem röstellnek vesződni. Magáról Nagy Elemér nem beszél, mert csuda mértéktartó ember. De én tudom, hogy neki mi része van a dologban, hiszen kezdettől fogva figyelemmel kísérhettem a munkáját. Tíz évvel ezelőtt kezdte, még abban az egyutcafrontnyi kis „rókalyukban" — most pedig a tágas, L-alakú helyiség ablakai két utcafrontra néznek, cégtáblái (zöld alapon sárga betűk) négy irányból és messziről feltűnnek a közeledőnek. Cilinder úr Mennyi is az idő ? Hét óra felé jár, esteledik. Igen, már jön. Ormótlan bakancsa nagyokat koppan a lépcsőn. Kopott, fekete, de az időben egyre fényesedő kabátja csaknem bokáig ér. Nem emlékszem, hogy valaha nagykabát nélkül láttam volna. Talán kánikulában inkább otthon marad. Vagy a nagykabát alatt tulajdonképpen nincs senki ? Mert az arca se látható, csak a kétfele csüngő, dús bajusz, meg a... Nos, az még a nagykabátnál is örökkévalóbb. Mindig volt és mindig lesz. A cilinder. A cilinder teszi megközelíthetetlenné — kinek sikerült már szóba elegyedni vele? — mégis, egyúttal az teszi megfoghatóvá. Legalább nevet ad neki. Én már évek óta csak így hívom: a Cilinder úr. Alighanem az aktatáskája árul el magáról legtöbbet, az bármennyire is elnyűtt, nincs több ötvenévesnél, az hát még fiatal. Előkerül belőle a papírzacskó. Annak a tartalma pontosabb tájékoztatót nyújt a napi piaci helyzetről, mint az újságok. Abból megtudható, hogy aznap mi volt a legolcsóbb húsáru a környező boltokban. Rendszerint valami felvágott-féleség kerül elő a papírzacskóból, de legfeljebb tízdekányi; a szalonnát Cilinder úr nem szereti. A kenyér, az megvan negyedkiló. Kirakj? a helyiségben található legkisebb asztalkára. Itt megvan Cilinder úrnak a saját külön széke is. Hanem, hol a szék ? Már hozzák! Kerülhetett a helyiség legtávolabbi sarkába, ülhetett rajta bárki, már itt van. Mert Cilinder úr megérkezett, Cilinder úr vacsorázni akar. Borért csak vacsora után áll a pulthoz. Minden este megiszik három deci bort, de mindig két decivel kezdi, s mikor a pohár félig kiürült, hozzá méret még egy decit. így az az érzése lehet, hogy kétszer teletöltötte a kétdecis poharat. S mégis, csak három decit fogyasztott. Egy decivel hát becsapja magát. Ökonómiával iszik. Én is tőle tanultam a borivás ökonómiáját, máig mesteremnek tartom, pedig azt se tudom, kicsoda. Nem is akarom tudni. így legalább annak gondolom, akinek akarom. Lehet, hogy valami híres ember bújik meg a a cilinder alatt. Most mindenesetre törzsvendég az Aranykalásznál. A pult mögött A helyiség ízlésesen és hangulatosan van berendezve, ácsorgó asztalkákkal, magányos padkákkal, székekkel körülvett asztalokkal, tévé-készülékkel — úgyszólván: a borok választéka mellett a borozáshoz szükséges alkalmatosságok választéka is bőséges. A helyiségben állandó a tisztaság és a rend, a bor kezelése jól elválasztott pult mögött, higiénikus körülmények között történik. Télen a falra szerelt gáz-hősugárzók szolgáltatnak meleget. A pinceromantikát és a modern vendéglátást kedvelők itt egyaránt jól érezhetik magukat. És ez a borozó vezetőjének érdeme, én tudom. Ám van, amit eddig én se tudtam. Hasonló borozókban nemegyszer tapasztalja az ember, hogy sűrűn változnak a vezetők. Néha keringenek is egyikrőlmásikról a hírek, hogy csak „megszedni" akarta magát, aztán „lebukott" — hogy a borozóvezetőknek különleges kereseti lehetőségek kínálkoznak. Most megtudom, hogy azért nem egészen így van. — Csak a minisztériumi értekezleteken találkozom más borozóvezetőkkel — mondja Nagy Elemér —, de ilyennel én ott nem találkoztam. Én magam azzal kezdtem, hogy beléptem az Aranykalász Tsz-be, most is tagja vagyok. A téesz közgyűlésein mindig részt veszek. A háztájit nem igénylem, mert innen úgysem tudnám művelni. A boro-11