Budapest, 1969. (7. évfolyam)
10. szám október - Szüts László: Pesti pinceszerek
masak voltak mindketten. Évekig dolgoztak együtt a pult mögött anélkül, hogy bárki is zaklathatta volna őket. (Pedig borivókban ilyesmi sűrűn megesik!) Csak komoly szándékkal közeledhetett hozzájuk bárki, mint Katihoz is a busz-sofőr. A borozó bejáratánál áll meg a 15-ös busz, de arról csak egy-egy pillantás eshet a pult mögött álló lányra. Ám, ha ez a pillantás kitartóan ismétlődik, könnyen házasság válhat belőle. Ez történt Kati esetében is. — Most három fiú dolgozik a pult mögött, egymást váltva. Az egyik érettségizett, levelezőn akarja elvégezni a mezőgazdasági főiskolát. A másik kettő egyetemista, külön engedéllyel töltenek itt heti 18 órát. Időnként besegít a feleségem is. Ha azt kérdi: mi kell ahhoz, hogy egy ilyen borozót felelősséggel vezethessen az ember, lehet, hogy meglepődik a válaszon. Ne „szeresse" a bort! Én sokszor még evés után is elfeledkezem arról, hogy megigyak akárcsak egy pohárkával. 1945-től 1962-ig tartott és az előzőnél jóval nagyobb arányú volt. Ez azt jelenti, hogy Budapest lakosságának csaknem kétharmadát a vidékhez kötik legalább a gyermekkori, de sok esetben még a felnőttkori élményei is. Ez azt jelenti, hogy Budapest lakossága az utóbbi húszegynéhány évben nemcsak felduzzadt, de át is alakult. A hagyományos pesti típus, a pesti életstílus megváltozott. Persze, azért átitatta a bevándorlók nagy tömegét, hiszen azoknak egyúttal társadalmi rétegződésük is megváltozott, a faluról felkerültek például itt már nem mezőgazdasági dolgozók. De a magukkal hozott élményvilág és ízlés — keveredésük révén — még az őslakosokra is visszahat. A tanyázás a termelői borkimérésekben emlékeztet valamennyire a szőlőtermő tájakon hajdan divatos pinceszerekre. Először az emberek áramlottak fel a fővárosba, s aztán a nyomukban fölszivárogtak a pincék. zót önelszámolásos, úgynevezett gebines alapon vezetem. A bruttó forgalom 7 százalékát kapom, de ebből üzemeltetem a borozót, vagyis a felújításoktól eltekintve mindent, az alkalmazottakat, a villanyt, a gázt, a takarítást, a fogyóeszközöket stb. A vezető dolga, hogy minderre mennyit áldoz, amint láthatja, én nemcsak a zsebemre gondolok. Havonta a négy, négy és fél ezer forint megvan, de napi 14 órás munka kell hozzá. És a felelősség. Ebből a borozóból az sem hiányzik, ezt már megintcsak tanúsíthatom. Itt még az alkalmazottak is idomulnak a vezetőhöz felelősségben, fegyelemben. A pincekezelő, Szabó András, szintén hosszú évek óta dolgozik a borozóban, lelkiismeretesen és nagy szakértelemmel. A kiszolgálók inkább változnak, de csak azért, mert még fiatalok és előbbutóbb másfelé visz az útjuk. Legtöbbjük vidékről kerül fel ide. A lányokat sokszor féltik felengedni, de aztán megbizonyosodnak a szülők: ebben a téesz-borozóban jó helyre kerül a fiatal. A borozó vezetője úgy vigyáz rá, akár a saját gyerekére — amint ezt a kis Bene Kati „regénye" is bizonyítja. Katira jól emlékszem. Munkatársnője, Margit „csalta" fel Tiszacsegéről. Csendesek, szorgal-Egy kis demográfia Minden ilyen borkimérésnek megvannak a maga rendszeres látogatói. Nem hiszem, hogy ma Budapesten akad vendéglő vagy italbolt, amely olyan odaadó törzsvendégekkel dicsekedhetne, mint bármelyik termelői borkimérés. Ebből arra kell következtetnem, hogy elszaporodásuk sem egyszerűen a jószimatú termelőszövetkezetek kereskedelmi tevékenységének köszönhető. Budapestet ma közel 2 millió ember lakja, ám csak 36 százalékuk a „bennszülött". A fővárosba áramlás első hulláma a harmincas években tetőzött, a második Ezért divatosak ma Pesten a pinceszerek. Doki meg a többiek Aki e pinceszereknek rendszeres látogatója, mint például jómagam, az már igencsak otthonos ezekben a termelői borkimérésekben. Természetes hát, hogy számtalan ismeretlen ismerőse akad. Nekem se Cilinder úr az egyedüli. Itt van például a Doki, a Mester utcai borozó törzsvendége. Cilinder úrhoz a cilinder tartozik, Dokihoz az orvosi táska. Javakorabeli férfi, sovány arccal, kezdődő ráncokkal, orrán szemüveg-12