Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Elillant budai farsangok nyomában

Elillant budai farsangok nyomában Milyenek voltak Buda néhai farsangjai ? Idézzük fel tűnt vigalmak édes-bús emlékét! 1476: egy kéthónapos karnevál 1476 decemberében, amikor Mátyás király Aragóniai Beatrix nápolyi királykisasszonnyal házasságot kötött, a temérdek külföldi vendég között egy éles szemű bajor úr is megjelent. Hans Seyboldnak hívták. Napról napra vezetgette kissé kusza naplóját. Ott volt Székesfehérváron -- ahol a királyné koronázásakor budai páncélos polgárok őrizték a templom kapuját —, majd eljött Budára is, részt vett a budai ünnepségeken, s oly jól érezte magát, hogy még a farsangot is nálunk töltötte. A kéthónapos budai ünnep-sorozatnak Hans Seybold naplója a leghívebb tükre. Mátyás házasságkötése igazi — kicsit mesebeli — hét országra szóló lakodalom volt! Egyházi szertartások váltakoztak kopjatörésekkel — ezek egyikében Mátyás is részt vett —, a szán-kirándulásokat huszonnégy fogásos lakomák követték, muzsikával, tánccal, majd a Vérmezőn tartott lovagi tornákat vitéz katonák lovaggá ütése követte, s káprázatos felvonulások zárták a nagy fesztivált. Olyan lakodalom volt ez, ahol még a kutyák is bort vedeltek! A mi világunk e derék bajor számára sokszor idegen és érthetetlen. És most ne is a nagy egyházi, világi ünnepségekre kövessük őt! Kukkantsunk be — vele együtt e kéthónapos budai karnevál kis mellékjeleneteibe s csodálkozzunk vele azon, amin ő csodálkozott! Az udvar mulat Milyen volt a királyi pár érkezése Budára ? — kérdezzük. Seybold válaszol: a Székesfehérvárról érkezők elé elsőként a főpapság lovagolt ki, mögötte a budai kolostorok, templomok papsága haladt, hívőkkel. Valóságos proceszszió ez: Buda minden harangja kong — s ez időben volt vag;- száz , baldachin alatt a főtemplom papja az oltáriszentséget viszi. A körmenet felvonulóinak kezében, a házak ablakaiban gyertyák égnek. Mögöttük pompás öltözetű páncélos lovasság, majd a céhek díszruhás küldöttei. Ezután hatvanhét királyi lovasdobos és lovaskürtös fújja a fanfárt — valamennyi vörös damaszt díszegyenruhában, fegyveresen, a kürtökön zászlók —, majd a királyi testőr-huszárok három és félezren, valamennyien csillogó vértben, fejükön tollas sisak, mellükön a király címeres tárcsája. Ide, a testőrhuszárok mögé sorakozik be Mátyás és Beatrix, lóháton. Nyomukban a király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek hintaját fehér lovak húzzák, a lovakat koromfekete prémbundás csatlósok vezetik. Csatlakozik a menethez — s ez meglepi Seyboldot — a budai zsidók harmincegy díszruhás, ezüst kardos, strucctollas süvegű lovasa. Élükön Mendel zsidó prefektus, Mátyás pénzügyi tanácsadója; csapatukat lóháton egy zsidó ifjú trombita-szóval kíséri. A menetet fogatok, szánok, majd udvari fullajtárok zárják. A vendégek sorában itt van egy tucatnyi herceg, külföldi uralkodók követei. Sorukból Guthi Országh Mihály nádor és Újlaki Miklós — 1471 óta Bosznia megkoronázott királya — emelkedik ki. Seyboldot Újlakinak — Mátyáséval vetekvő — díszruhája nyűgözi le. Nyomban fel is becsüli, mit ér a bosnyák király, vagy legalábbis a ruhája. Aranyöve — mérlegeli Seybold — egymaga megér 60 ezer aranyat, színaranyvarratos, gyöngyös, gyémántos mentéje meg gyémántos aranynyaklánca vagy 80 ezret. (Az egész ember tehát nem kevesebbet reprezentál, mint amennyi négy-öt magyar megyéspüspök évi bruttó jövedelme.) Mátyás süvegén, mint gyönggyel-arannyal kivarrt emblémát, a magyar korona mását viseli, jobb vállán zsinórzott, gyöngyökkel varrt prémes mente, dolmányán három — mogyoró nagyságú — gyémánt a gomb. (őt nem taksálja meg Seybold.) S a menyasszony ? — kérdezzük mi, akik Beatrixnak már csak idősebbkori, teltkarcsú ábrázolatait ismerjük. Seybold így informál: „haja barna, szeme fekete. Arca barnás színű, a legarányosabb. Ajka piros s állandóan kedves mosolyra nyílik". A menyegzői ünnepek során a király aranyos szánon hordozza körül Budán az új királyasszonyt, ősi szokás ez is: a királyné prezentációja. A palota termeiben egymást érik a zenés ünnepségek. Itt a burgundi, francia, olasz muzsikusok mellett fel-felhangzik magyar kobzosok muzsikája is. A királyi pár — egyszer magyar ruhában — a vendégekkel s az udvar embereivel a kor divatos körtáncát, a Zäuner-t járja. De e „sövény-tánc" mellett a lassú bassa danza-t s a gyors ütemű ballo-t is kedvelik. Alighanem eljárták a „magyar szóló"-t — a későbbi palotás egyik alap-táncát — is; valószínű, hogy Mátyás nem mulasztotta el Beatrix-szal e honi táncot megismertetni. Egyébiránt maga Mátyás — csakúgy, mint az 1430-as években atyja, Hunyadi János - jeles táncos volt; állítólag 1470-ben Bécsben, Frigyes császár kérésére maga mutatott be egy magyar, alighanem katona-táncot. Amikor a királyi pár Budára ért — mondja Seybold —, első útjuk a főtemplomhoz (Mátyás-templom) vezetett. Érkezésükkor a Városházán őrzött raboknak a magisztrátus megengedte, hogy az uralkodó pár elé járuljanak. A királyné kérésére Mátyás megparancsolta a budai porkolábnak, hogy azon nyomban oldja meg a foglyok bilincseit. A mise befejeztével a királyi párnak a templomban mondott hálaéneke egybeolvadt az amnesztiában részesült rabok hangos Te Deum-ával. Az esküvőn ott volt Szilágyi Erzsébet is. A tizennégy püspök és érsek celebrálta szertartás után a király anyja elsőként járult a fiatal párhoz, s — mint a szemfüles Hans úr kifigyelte — „átölelte őket s fülükbe súgott valamit". Vízkereszt ünnepén, az 1477. évi farsang kezdetén Erzsébet asszony is ott van a palotai ünnepségen. Seybold észreveszi, hogy Mátyás csak anyja korai távozása után nyúl a boroskupához. Beatrix kedvessége mindenkit lenyűgöz. Székesfehérváron áhítattal vesz részt a magyar szentkirályok sírjainál tartott több ór.is templomi körmeneten. Budán a Szendrő vára alatt elesett magyarok özvegyeivel s árváival együtt fohászkodik a török ellenében a mi fegyvereink győzelméért. Amikor meg a budai palota előtt Mátyás páncél nélkül, könnyű fegyverkabátban, csupán sisakot viselve éles szablyával kezében lovagi tornát vív, a királyné gyengéden elhúzódik a Friss palota ablakából. Utóbb egy, a Vérmezőn rendezett januári bajvíváson, ahová aranyos hintókon vonul az udvar, a vendéglovagok, Podjebrád Hinkó herceg, Stein György, Szilézia kormányzója, Kristóf bajor herceg és Eberstein gróf tompa fegyverekkel három és fél órán át mérkőzik. Hatalmas farakások máglyája festi meg az alkonyati ég alját. Mátyás — ekkor maga is néző —, hogy déli világhoz szokott feleségét kímélje, prémekkel úgy bebugyolálja Beatrixot, hogy még az arca sem látszik ki. Közjátékok, véres idilliumok 1477 farsangján Seybold jó ideig az udvar mulatságainak részvevője. Ám úgylátszik, a jó kedélyű bajor olykor el-el maradozott az úri néptől s elnézett holmi budai tabernák tájékára is. így megfigyelte, hogy amíg az urak lovagi tornát vívnak, Buda havas utcáin suhancok, apródok, diákok eljátsszák a lovagi bajvívás népies-póriasparódiáját. Kitömött ruhákban ékeskednek páncél helyett, lándzsák híján fadorongokkal püfölik egymást gebéik hátán, a jó budaiaknak nem csekély gyönyörűségére. De Hans mester más virtuozitásokat is észrevesz s feljegyez. Alighanem a nyakló nélkül való vedelések lobbantják fel e fesztivál zákányos éjszakáinak egy-egy vaskosabb eseményét. És Seybold kitűnő riporter! Naplója soraiba látszólagos naivitással szövi bele az egyidejű eseményeket. Amíg a palotában halk táncos bál járja, azalatt a városban ökölbe szorul egyegy kéz s kinyílik egy-egy bicska. Seyboldnak egyik félmondata még kegyes szertartásokról szól, a másik felében már részegek verekedéséről számol be. Megemlíti, hogy az 1476-os ó-év utolsó vasárnapján — holmi vigasságok közepette -- három, borbélynak mondott budai seborvos agyonveri Mátyás király istálló-mesterét. A holttestet — tetemrehívás végett — a Városházán terítik ki. A három tettest elfogják s „nyomban a lukba — vagyis a börtönbe — lökik." Úgy látszik, a tüzes vérű magyarok nem fértek bőrükbe! De a csehekkel és az olaszokkal is baj volt! Beatrix félszemű íródeákjával magyarok szólalkoznak össze a palotában. Szavat szó, tettet tett követ, mire a magyarok a szerencsétlen nótárius ép szemét is kiütik. Mátyás közibük csap, lefogatja őket. Ám társaik egy másik olasszal, ráadásul pappal tovább civódnak és őt is megfosztják fél szeme világától. 1477 Háromkirályok napján — a nagy ünnepek gőzében — négy embert szurkálnak össze Budán. De nem tétlenek az olaszok sem! Egyikük a Duna-parton összeszólalkozik egy magyar halásszal. Leszúrja, a magyar halászok megkergetik, ám a nyúl-lábú talján felmenekül a palotába s az újdonsült királyasszony szoknyája mögött keres menedéket. Remete Szent Pál januári vasárnapján a mulatozásokon — már farsangra járunk — négy budai embert bicskáznak meg. Egy lovas lovastól zuhan bele egy mély pince-gádorba. Megbicskáznak egy festőt s egy selyemszövőt is. Másnap a Duna keményedő jege — amely pár nap előtt egy 32 aranyat érő ló alatt roppant meg — beszakad egy boroshordót szállító szekér alatt. Maga a boroshordó fenn marad a vízen, mire a magyarok — mint Seybold megfigyeli — pár órán belül kihalásszák azt. Azután a jég újra elnyel egy lovast. Ugyanezen a napon Mátyás király jégvágói „baltával vágják a vizet" s a palota jégvermeinek megtöltése végett lékeket vágnak a folyamon. És itt esik meg a legfurább vízkereszti fürdés! Az egyik jégvágó legény a léken át bezuhan a Dunába, azonban a másik léknél felveti a víz. Társa hajánál fogva elkapja, majd üstökét markában tartva felrántja a jég hátára. A nászt gyásszal váltó 1476/77-es budai fesztivál során esett meg az is, hogy Mátyás rokonának, Pongrácz erdélyi vajdának ravataláról hová a királyi pár a főtemplom javára ezer aranyat juttatott, némely élelmes budai suhancok tizenhat aranyat elcsentek. Seybold elmereng: féktelenek a szenvedélyek, az emberélet olcsó, mintha csak egy karneváli játék lenne . . . S noha e vidám menyegzői farsang után elkomorul a budai élet, Mátyás udvara megünnepli a későbbi farsangokat is. Beatrix nővére, Eleonóra, a ferrarai herceg felesége 1489 farsangjára ötvenhat különféle jelmezt küldött Magyarországra, mégpedig tizenegy éves kisfiának, Estei Hyppolitnak, Esztergom szokatlanul fiatal érsekének! A hercegné megírta érsek-fiának: a jelmezekből okvetlenül juttasson Mátyás királynak, Beatrixnak, sőt az ifjú Corvin Jánosnak is. A jelmezek közt akadt vörös és fekete, szakállas maszka, szerecsen és aggastyán-kosztüm, hat leány és hat fiú jelmez — a gyermek-érsek játszótársai 46