Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - dr. Honti József: Richard Bright látogatása Pest-Budán

Ady Endre és Cholnoky Viktor Budapestről A századforduló idején általános volt a panasz, hogy a mesterségesen felduzzasztott Budapest nem igazi nagyváros, nincs sajátos ,.genius loci"-ja, azaz lelke, lakosaiból hiányzik az összetartozás érzülete, a közösségi érzés. Hadd idézzünk csak két kitűnő publicistát: Ady Endrét és Cholnoky Viktort. Ady ,,Egy gyámoltalan óriás" című cikkében egyebek közt ezeket írja: „Ez a Budapest meglepő nyurgaságú s komikus fiatalságú szép legény. De ez a város ma már csakugyan nagy város, ha hirtelen nőtt is. Esetlenségének, mely a szamárpados diákéhoz hasonló, furcsa titka van. . . Ez a fiatal, óriás legény, ez a Budapest, miért ilyen, amilyen? Budapest lakossága felől egyik éjszakáról a másikra elemelhetnék a házakat. Más nagy városban egy nagy, éber, százezrekből összerakott lélek él, cselekszik, örül, háborog, vagy jutalmaz. Házbér uzsorával kínozzák, rossz közlekedést kap, éheztetik, nincs szene télen, — Budapest nyafog, szenved, de megmozdulni nem tud. Akár Madridban, akár Brüsszelben közös érdekek és veszedelmek harsány, egyetlen szózathoz tömörltenek minden torkot. Az öröme, mulatsága is bal ennek a városnak. .. A kávéház, a cigány, a mozi s a bábeles zengeráj megint csak egyetlen városban burjánozhat: Budapesten. . . Mik és kik nem engedik, hogy ez a város igazi nagyváros és jobban élő város legyen. . . Mert ezt a várost nagyobb felében falusiak lakják. Mert ennek a városnak a lakossága mozgó s az újak megint csak a falukból jönnek. . . Ólmot hoznak magukkal, várost sohse-sejtette lelket, akadályt. A falu mindenütt városgyűlölő, de Magyarországon kiváltképpen ez. Budapest lakosságának nagyobbik fele gyűlölettel obstruálja azt a tendenciát, hogy a Budapest valóban nagyváros legyen s a lakói városiak. Ez a kötélhúzás teszi itt olyanná az életet, hogy stabilis, törzsökös nagyvárosi lakosság itt ki nem épülhet. . . Talán bolond ambíció is volt, hogy egy visszatartott, szegény ország tetejébe világvárost csináljunk. No de nem is sikerült, s aki csak élt nagyvárosban, megmondhatja, hogy Budapest egy torzzá fölfújt óriás falu. . ." (Budapesti Napló, 1907. IX. 20) így látta Ady Endre, aki maga is faluról jött Budapestre. — Érdemes meghallgatni Cholnoky Viktort is. „Savanyú lelkek" című cikkében így ír: Ha Shakespeare Budapesten születik és itt él, akkor nem lett volna képes megírni a tömegmozgásnak, az együttgondolkozásnak és közösségérzésnek azokat a csodáit, amelyeket megalkotott a két nagy római tragédiában (a Julius Caesar-ban és Coriolanus-ban). Mert Budapesten nincs ucca és nincs tér, csak házközök vannak és a magyar fővárosban nincs 1. polgár és 2. polgár, csak fogpiszkálók vannak. A fogpiszkáló lévén az a társas lény, amely mindig többedmagával jelentkezik, de azért mindig mereven zárt egyéniség marad. Merev, hegyes... Fából van, de feje nincs, mint a másik társas fának, a gyújtónak, tehát semmiért nem tud hevülni, fellobbani, semmiért sem emészti a maga egyéniségét, mert semmi más nem érdekli, csak a saját becses énje. . . Közérzés, együttérzés itt nincs. Az ország különböző vidékeiről alig harminc esztendő alatt összeverődött budapesti lakosság, ez a múlttalan és nem történetileg kialakult társadalom még mindig idegen egymástól, egyáltalán nem érez együtt. Ez az egységtelen és még mindig falusi, vagy kisvárosi publikum a más szerencsétlenségében is csak a nagyváros szenzációját érzi meg, mert nem testvére egymásnak, mint a párisi a párisinak, a nápolyi a nápolyinak. . . Ezért ül peckesen és szomszédjától lehetőleg elhúzódottan a pesti ember a villamos kocsi padján. Savanyúan és fogpiszkálószerűen. A Párisból Meudonba, vagy Auteuilbe baktató omnibusz kebelében, a nápolyi funiculin, a londoni földalatti vasúton érdeklődő beszélgetés fejlődik ki vadidegen emberek között és közvélemény alakul ki. Nálunk próbálj beszélgetőtársat keresni a villamos kocsin! Még ha az ismerősöddel beszélgetsz, azért is savanyúan néz rád a szomszédod, nem hogy még ő állna szóba veled. A savanyúság és fogpiszkálószerűség városa vagyunk, és ez a ma még nem amalgámolódott, az uccán arisztokrata és osztálygőgös publikum az oka annak, hogy Budapest nem igazi nagyváros, hanem csak nagyon sok házból összeépített kőkolosszus." Ime, ilyen módon, Adyhoz nagyon is hasonló módon nyilatkozott Cholnoky Viktor, aki maga is — ha nem is falusi, de — vidékről ideszármazott volt. („Beszélgetések" c. cikkgyűjtemény, 1910.) Az idézett cikkek önmagukért beszélnek. De azóta hatvan év telt el, tehát kereken két emberöltő. Budapestnek akkoriban 880 000 ezer lakosa volt, s ezeknek a fiai és unokái már javarészt „autochton", bennszülött budapestiek. A vidékről való feláramlás mindmáig tart, de az újonnan érkezettek már egy hatalmas törzsközönséget és közösséget találnak itten, van hát mibe beolvadniuk. S az sem közömbös, hogy míg a kiegyezés óta nagyvárossá fejlődő Budapest lakóinak a millenniumi görögtüzes álragyogáson kívül alig volt közös történelmi élménye, amely az egybeforradás folyamatát elősegítette volna, addig az újabb nemzedékeknek alaposan kijutott a „történelmi időkből". Két világháború, a nyomukban járó rendszerváltozások, közös örömök és közös szenvedések, ez mind-mind olyan tényező, amelynek hevénél végbemehetett az „amalgámolódás". De talán a leglényegesebb az a körülmény, hogy immár negyedszázada olyan társadalmi rendszerünk van, amely éppen a közösségi érzés kifejlesztésére helyezi afőhangsúlyt. Már nem vagyunk falusiak, vidékiek, mint Ady korában, hanem igenis városiak, sőt nagyvárosiak. (Sőt a mai írók már inkább arról panaszkodnak, hogy túlságosan is nagyvárosaik. ..) És hogy Cholnoky szellemes hasonlatát folytassuk: már nem vagyunk egymás mellé kényszerített hegyes fogpiszkálók, hanem igenis olyan gyújtószálak, amelyeket közös cél hevít, amelyek egy közös cél érdekében képesek lángra lobbanni. Kunszery Gyula Elektromos-fűtésű, automatikus hőfokszabályozású, Asszonyom I Szereti a különlegességet, az újdonságot ? Ne mulassza el felkeresni az Őszi Vásáron hordozható cserépkályha a modern lakás dísze Kényelmes, tiszta, kezelést nem igényel Megrendelhető: a BUDAI VILLANY KTSZ-nél Budapest II., Frankel Leó utca 21—23. Telefon: 154-883 44 a Pamutnyomöiparí Häl la lat pavilonját A kiállított legszebb női ruhaanyagok a helyszínen megvásárolhatók a üuarucany pultnál