Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - Siklás László: Csarnokok és piacok

úton belüli területről a lovakat. Az idejáró gazdák és a téeszek nem tudtak egyik évről a másikra autót venni. Tehát kevesebb árut hoztak a csarnokba. Ha nincs választék, nem jön a vevő. Ha nincs vevő, minek hozzanak árut. . . Ma már egész héten csöndes a csarnok, csak szombat délelőtt látható igazi piaci forgatag. Mások viszont fejlődnek. A Hámán Kató téri piac mellett volt valamikor a nagybani eladás. A piac fejlődéséhez ez hozzájárult. Aztán a nagybani piac elköltözött — a forgalom mégis nőtt, mert új lakótelep épült a közelében. A nagybani piac 1964-ben a Bosnyák térre költözött. Az ott levő kispiac forgalmát fellendítette, hiszen helyben volt az áru. Közben pedig nőttek és nőnek köré az új lakótelepek. További fejlődését most már azok szorgalmazzák. Hasonló a vonzás a Harmat utcai lakótelep és a Mázsa tér között; a kelenföldi lakótelep és a Fehérvári úti, albertfalvai piacok között. A Kolosy téri, a Kerepesi úti piacok forgalmát a köréjük nőtt házak tömege lendítette fel. A József Attila lakótelepen nincs piac, de itt az ellátást majdnem teljesen megoldotta az ABC áruház. Akinek mégis hiányzik, az az Üllői úton egy villamossal beutazik a Nagycsarnokba. A csarnok funkciója a boltéval nem azonos — más a vonzási körük is. Egy jó piacért, a nagyobb választékért, s mert olcsóbban tud vásárolni, szívesen utazik a háziasszony. Épp ezért a csarnokok vonzási körét felmérni lehetetlen. A Garaira, a Lehelre, a Tolbuhinra a város távoli részéből is zarándokolnak a bevásárló pestiek. Árak Néhány árucikk éves átlagára 1968-ban Szoc. ke-Egyéni Tsz Magánresk. kereskedő kelkáposzta kg/Ft 3.73 5,25 3.45 6,10 vöröshagyma »5 3,66 4.2

5 3)31 4,08 sárgarépa 55 4,21 7,02 4.91 7.35 őszibarack 55 6,12 9.27 7,06 10,92 alma 55 4,31 6.57 4.78 6,92 túró 55 19.59 27,28 17.94 235-TASNÁDI VARGA ÉVA Madarak között éltem... Madarak között éltem, és ők takarták előlem a napot, az egyik délnek indult, a másik szárnya északnak csattogott. Szőke és szép volt az első, táskájában fiolák és kész diagnózis. A Várban jártunk. Kovácsoltvas lámpák fekete kalapjukkal üdvözölnek most is. — Itt lakunk majd — mondta ölelve, — és gyerekünk is lesz, legalább három. .. Aztán útnak indult ősszel, turista útlevéllel, át az országhatáron. — Orvos vagyok — írta — s itt több a pénzem, kocsit vettem részletre s rendelőt is szerzek, bocsáss meg te drága, sokszor idézem vissza albérleti szobád és azt a legszebb percet... A másik barna volt, józan: — Verseid nem értem, de szép vagy, asszony, mosd ki ingeim fehérre, s új lakásod falait megtapasztom. .. Műhelybe járt, pontosan hajnal ötkor, este szótlanul ette a zsíros vacsorát, néha virágot hozott, gyereket nem akart, és kérlelve becézett téli éjeken át. Aztán útnak indult ősszel, mint jó szakembert, a gyár külföldre helyezte. — Csak néhány év — mondta — és visszatérek, ne töprengj sokat. És ne gyújts rá annyit este. . . Madarak között éltem, Almomban érzem még szárnyaik csattogását, de én csak a Lánchíd mellett tudok már élni, ahol jóestéttel köszönnek mind a lámpák. — Agyamat, sorsomat, levesem kapros ízét és engem is tiszta térképvonal határol, és ha érinti arcomat újra a reggel, nem félek már a lassan lépegető haláltól. A piacra járó előtt megelevenednek a számok. A Zöldség-gyümölcsboltban olcsó az áru, de nem olyan szép mint a termelő, vagy a magánkereskedő pultján. 1968. január i-től a z3'd-.ég, a gyümölcs, a tejtermék, az élőbaromfi szabad árformába tartozik. Ez azt jelenti, hogy a felvásárló-értékesítő Zöldért, a saját termékét árusító termelő és kereskedő maga határozza meg az eladási árat. A Zöldért Vállalat árudáinak hajnalban megadja az induló árat, majd. . . Egy nyári szombat reggel a zöldborsó kilóját 5,80-ért kezdték árusítani. Amikor tíz óra tájban beálltam érte a sorba, 5,40-ért mérték. Mire sorra kerültem, három alkalommal csökkentették az árát, végül 4,80-ért kaptam. Alakítja az árat a napi felhozatal mennyisége, és az, hogy melyik szektor hozott többet. Előfordul, hogy épp az egyéni „töri le" az árat, mert sok asszony jött Ráckevéról, Pomázról, Dömsödről — ezt előre nem lehet megbeszélni. A napi árat befolyásolja az előző délutáni eső (a felázott földről nem tudtak fölszedni zöldséget); a piac fölött tornyosuló sötét felhők (az egyéni nem tudja fedél alá menteni áruját, ezért olcsón túlad rajta). A háziasszonyok egy része azt tartja, hogy a kispiac drága, a nagy olcsó. Ez nem általánosítható. Június végén pl. a Tolbuhin körúton drágább volt a zöldség, mint a Hámán Kató úti piacon. Ez utóbbin kevesebb volt az áru tömege, de a vásárlók számához viszonyítva több volt,mintaNagycsarnokban. Az elmúlt években a piaci árak lassan emelkedtek. Az időjárás, a termelési költségek — halljuk a magyarázatot, ami többé-kevésbé elfogadható. De érdemes megvizsgálni, hogy az aránytalanságok elkerülésére, az árak szabályozására mit lehet tenni az értékesítés színhelyen. Az irányítás A fővárosban a nagyforgalmú csarnokokat és a Bosnyák téri nagybani piacot a Fővárosi Tanács Csarnok és Piac Igazgatósága irányítja, a kisebbeket a kerületi tanácsok Kereskedelmi Osztályai. Az Igazgatóság és a Kereskedelmi Osztályok az árak alakulásába közvetlenül nem avatkoznak bele, erre az új mechanizmus gazdaságpolitikája nem ad módot. De közvetve befolyásolhatják az árképzést. Pl. ha egy piacon sok a termelői árus, az irányítás a kezükbe csúszik át. Hasonló a helyzet, ha a szövetkezeti boltok konkurrencia nélkül maradnak. Ilyenkor az előző piacon szövetkezeti boltot nyitnak, az utóbbira téeszárudát telepítenek, esetleg megvizsgálják a magánkereskedők eltűnésének okát. Hogy a telepítéspolitika lehetőségével helyesen élnek-e, s mennyire aknázzák ki, az az Igazgatóságtól, és méginkább a Kerületi Tanácstól függ. . . Az egyes piacokat a felügyelőségek irányítják. Feladatuk a rendeletek betartatása, a vásárlók érdekvédelme, helypénz szedés, bírságolás. . . Néhány adat az 1968. évi munkáról. Az 53 csarnokban és piacon 2105 alkalommal vettek árumintát. 5787 esetben tartottak ellenőrzést. Az igazgatósági csarnokokban összesen 28 790 Ft összegben bírságoltak meg 430 téesz-boltvezetőt és -eladót. A kerületi piacokon 12 300 Ft-ra bírságoltak 230 személyt. Az 53 felügyelőségen 281 szabálysértési feljelentést tettek; ebből 62 szabálysértési eljárást indítottak. A kereskedelmi és egészségügyi előírások be nem tartásáért 140 890 Ft öszszegű bírságot szabtak ki. A felügyelőséghez tartozik a gombavizsgálat. Budapesten vadontermő gombát csak a piacokon és a csarnokokban szabad árusítani. A felügyelőségnek köszönhető, hogy az utóbbi években piacon vásárolt gombától mérgezés nem volt, és e nagy tápértékű, ízletes élelmiszer felhozatala — természetesen az időjárástól függően — elég sok. (1963-ban 2496 q, 1965-ben 1676 q, 1968 1384 q). Fejlesztés A csarnokok és a mintájukra szervezett piacok az ötvenes évekig zavartalanul működtek. Ekkor úgy látszott, hogy napjaik meg vannak számlálva : — az épületeket alig óvták, fejlesztésük megrekedt. Az akkori szemlélet természetes elsorvadásukat írta elő: a lakosság igényeinek kielégítésére elegendő lesz az utcai, állami bolthálózat. Ezek után természetes, hogy a fejlődő városrészekhez, az új lakónegyedekhez nem terveztek és nem építettek piacot. De nem építenek ma sem. Piac helyett bevásárlóközpontot, ABC áruházat terveznek, ami a gyakorlatban nem készül el a lakók beköltözésének időpontjára, vagy már a megnyitáskor kicsi. így alakul ki az a helyzet, hogy a lakótelepek lakói felkeresik a legközelebbi piacot, ami ettől korszerűtlenné válik. Ez történt többek között a kelenföldi lakótelepen, ahonnan a Fehérvári úti, albertfalvai piacra járnak. Nincs szerencséjük, ezek a XI. kerületi tanács kezelésében levő piacok már önmagukban korszerűtlenek voltak. A fejlesztést most már a kényszerítő körülmények szabják meg. A jelen és a közeljövő feladata nem új piacok létesítése, hanem a meglevők bővítése, korszerűsítése. A Csarnok és Piac Igazgatóság a kezelésében levő 21 telephelyen lehetőségeihez mérten mindent megtesz. Lebontja a rozoga bódékat, élőbaromfi-piacot, szeméttárolót, hűtőt, felvonót épít, fejleszti a víz és csatornahálózatot, hézagmentes térburkolást eszközöl, stb. A fejlesztésre módja van, mert bevételét a Fővárosi Tanács visszajuttatja, és anyagi erejéhez mérten még segíti is. A kerületi tanácsok többségéről ugyanez nem mondható el: nem áldoznak rájuk még ott sem, ahol a lakosság száma ugrásszerűen megnőtt. Azért jó lenne, ha a kezelésükben levő piacokat nemcsak bevételi forrásnak tekintenék. 12