Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - Siklás László: Csarnokok és piacok

Egykorú rajz: Dinnyepiac Pesten vagy lófogata; vonaton, autóbuszon közelednek Hevesből, Nógrádból, turai, galgahévízi menyecskék, dunabogdányi, pomázi parasztasszonyok kosárral, zsákkal, batyuval, hátival. HozzákazárutBudapest csarnokaiba, piacaira. Az árudavezetők átveszik, lerakodnak, a raktárakból felhozzák az előző napról megmaradtat, húst pecsétel a tisztiorvos, túrót, tejfölt vizsgál a tejvizsgáló, gombát a gombaszakértő. A pavilonról leszedik a sodronyhálót, kirakják az árut, beállítják a mérleget, kifizetik a helypénzt, tájékozódnak az árak felől, és ki-ki megállapítja a napi induló árfolyamot. Hat órakor a portások kinyitják a csikorgó vaskapukat és a vásárlók beözönlenek. Bőség és választás A vásárcsarnok, a piac nem szürke elárusítóhely. Az áru tömege, az eladás módja és maguk a vásárlók belőle nagyvonalú, színes látványt teremtenek. A piac sarkán, a csarnok bejáratánál, aki jön, beleolvad a tömegbe. Tempója lelassul. Tájékozódik, szemléli az árut, kétszer-háromszor végigjárja a sorokat, az árat felméri. Az állandóan piacra járót újból és újból zavarba ejti az áru bősége, látványa. Tavasztól őszig majd minden héten megjelenik valami új zöldség, friss gyümölcs: zöldhagyma vakító fehér csomói mellett püspöklila retekhalmok, paraj és sóska, ropogós cseresznye, fekete meggy, sárgarépa és fehérrépa zöldjével, gúlába rakva a pultokon; eper és málna; éretlen bab és borsószemek lapulnak zöld héjukban, kifejtve, szárazon egész évben árulja a boltos; egres, ribizke; vöröshagymát, fokhagymát terítenek a pultra; érett, friss paradicsom reggel, löttyedt, savanyú délután; mosolygó karfiolrózsák zöld keretben, kelkáposztafejek garmadája nyáron, fejeskáposzta mázsaszámra ősszel; keményhúsú cecei paprikát szór a vevő kosarába júniusban, bogyiszlóit augusztusban a kereskedő. Alma, körte, birs egész télen, tavaszig kapható. Amikor a friss szőlő elfogy, aszalva, spárgára kötözve lóg a stand keresztlécein. A piacon olyan áru is van, amit másutt nem lehet kapni. Rózsaszínű spárga-sípok, sötétlila puffancs: padlizsán, ősszel sütőtök és zöldtengeri. Különleges fűszernövény szára, kórója: csombor (erdélyi módra készült káposztába), másiknak a virága: sáfrány (húslevesbe), termése: szerecsen dió. A vegyes-boltok mellett szaküzletek sora. Egyik halasboltban tiszait, másikban velenceit, körösit kapni: csukát, harcsát, süllőt, pontyot, soványát, kövéret, egészben vagy szeletel ve, felbontva, filézve; a halak mellett ezüsttálon fehérhúsú békacombok, díszítve zöldpetrezselyemmel... A birka szaküzletben frissen nyúzott, még véres birkafejek sorban, birka eleje és hátulja, néha ürühús és bárány... Tej termékboltok fehérben: tálakon, veidlingben púpozva tehéntúró, juhtúró, gomolya, sajt, gyenge és erős, • tehéntejföl, sárga parasztvaj. . . Lóhúsbolt, belsőségbolt. . . Savanyúságkereskedők hordókkal körülbástyázva, télen vecsési módra savanyított káposztát árulnak, nyáron főzőtököt — ott gyalulják fehér kötényben a vevő előtt — kovászos uborka érik, paprikát savanyítanak. A piacok szélén hosszú sorban az élőbaromfiárusok, ketrecek tömegében a csirke, tyúk, ősszel kacsa, liba pelyhe száll, kárálnak, hápognak, kotkodálnak és bűzlenek, mégis a háziasszonyok hosszan válogatnak közülük, lábánál fogva megemelik, tollát felborzolva mustrálják bőrük színét. . . Falusiak árulják a vadon termett — este, vagy hajnalban szedett — gombát, mezei szekfűgomba, ízletes vargánya, róka-9