Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - A borítón: Gink Károly felvétele

nak a nézetek arról, hogy az ifjúság körében milyen mértékben szélesíthető a demokrácia. Sokan félnek attól, hogy az ifjúság demokratikus jogainak szélesítése valamifajta avantgardizmusra vezet, s az iskola szervezettségének akadályává válik. Szorosan összefügg ez a kérdés az ifjúság megismerésével és értékelésével. A mindannyiunk által hangoztatott követelmény: az iskola olyan ifjúságot neveljen, amely ismeri és megérti a szocializmus építésének feladatát, tudatosan készül állampolgári kötelezettségeinek teljesítésére. Éppen ezért tudását, műveltségét fejleszti, önállóan gondolkodik, az igazságért szenvedélyesen harcba száll, a közélet gondjai iránt érdeklődik, és jól érzi magát, ha közéleti tevékenységet fejthet ki. E követelmény sokszor megfogalmazásra kerül a nevelőtestületekben. Mégis, nagyon gyakoriak a tantestületek és a tanulók közötti konfliktusok. A konfliktusok gyökere Az ifjúság megpróbál a követelményeknek megfelelően élni. Annál is inkább, mert ez összhangban van benső vágyaival, törekvésével. Az élet ismeretében azonban kevés, szegényes tapasztalattal rendelkezik. Az élet eseményeinek megítélésében gyakran túlzásokra ragadtatja magát; ám nem ismeri el és nem ismerheti el mindig hibás nézeteit, hiszen azok zömmel az élettapasztalat hiányából fakadnak. Előfordulnak olyan esetek, amikor az ifjúság vitatkozó kedvét, nézeteinek nyílt hangoztatását, valódi vagy vélt igazáért való harcát „pimaszságnak", „szemtelenségnek" minősítjük — nem pedig helyes követelményeink megvalósulásának. A megjelenési forma és a lényeg gyakran összekeveredik. A lényeg az ifjúság önálló gondolkodása, igazságszeretete, közéleti szereplési vágya, a társadalommal való azonosulási törekvése; a forma — ahogyan ezt előadják, kifejezésre juttatják, nézeteik mellett érvelnek — sok esetben elnyomja a lényeget. Elfeledkezünk arról, hogy a fiatalok még nem tanultak meg alkalmazkodni, nem szoktak hozzá, hogy mások nézeteiről is türelmesen fejtsék ki véleményüket. A rossz forma miatt a szavaik között vagy mögött rejlő igaz érzelmeket és a nézetek igazságát sem mérlegeljük. Ezért nagyon sokszor a fiatalok kérdéseire, érveire, esetleg hibás nézeteire nem nyíltan, érvekkel bizonyított igazságokkal válaszolunk, hanem a felnőtti tekintély mögé bújva hallgattatjuk el őket. Gyakorta az a furcsa helyzet áll elő, hogy — különösen középiskoláinkban — világosabb és tisztább nézeteket kívánunk napi politikai, ideológiai kérdésekben is az ifjúságtól, mint — más vitafórumokon — a felnőttektől. Ezért következhet be, hogy szándékunkkal és jól megfogalmazott követelményeinkkel ellentétben iskoláinkban nem egyszer a csendes, visszahúzódó, alkalmazkodni korán megtanuló, önálló gondolatait elrejtő, a közélettől visszahúzódó gyermek jobban érvényesül, mint akik olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyekre nevelni akarjuk őket. Ma még — különösen középiskoláinkban — sok gondot okoz az önkormányzat megteremtése. Nem igen tudtuk világossá tenni a fiatalok előtt, hogyan lehet beleszólásuk saját életükbe. Összekeveredik középiskoláinkban a nevelőtestület pedagógiai felelőssége s az ifjúsági szervezet önállósága. Ennélfogva sok esetben az ifjúság valóságos jogok helyett formálisan kap csak jogokat — valójában gyámság alatt áll. Középiskolás ifjúságunk sok nagyszerű akció részese. Ezen akciók szervezésében nem egy esetben bizonyította érettségét. Gyakran tapasztalhatunk azonban olyan jelenséget is, mikor nem azt tartják fontosnak, hogy egy-egy akció szervezése közben a fiatalok megtanuljanak szervezni, mozgalmi tevékenységet végezni, hanem csupán a látványos eredményekre — pl. a nagyszámú megjelenésre, az olajozottan zajló ünnepségre — figyelnek. Az ifjúság önálló szervezése kockázatvállalást is jelent. Lehet, hogy egyik-másik akció alkalmával kevesen jelennek meg egy megmozduláson; ennek haszna mégis többet ér, ha ezt az ifjúság meggyőződésből teszi, mint ha mindent elvégeznek helyette; ha mozgalmi meggyőződés helyett pedagógiai kényszer hajtja őket egy-egy akcióban való részvételre. Arra törekszünk, hogy a középiskola hatékonyabban fejlessze az ifjúság öntevékenységét, önállóságát. A középiskolák diákjait az ifjúsági szervezet útján vonják be a fontos iskolai kérdések eldöntésébe. Önállóságuk, felelősségérzetük hadd erősödjék a velük megosztott közös gondok megoldásában. Az iskola kulturális és sportprogramját a választott iskolai KISZ VB-vel szoros együttműködésben tervezzék és szervezzék. A házirendeket időközönként fel kell újítani; s ebben is érdemben hallgassák meg, vegyék figyelembe az ifjúság véleményét. Fegyelmi vizsgálatok esetén az iskola, illetve az osztály KISZ-szervezete nyilváníthassa véleményét. Az iskola ifjúságának nevelésével foglalkozó testületi értekezletekre hívják meg a KISZ Bizottság titkárát és más választott tisztségviselőit is. A felsőfokú továbbtanuláshoz szükséges jellemzések tükrözzék az ifjúsági szervezet állásfoglalását is. Azt szeretnénk, ha az iskolavezetés és a nevelőtestületek megadnának minden támogatást az ifjúsági szervezet keretei között végzett öntevékeny kulturális, művelődési tevékenységhez (önképzőkörök, irodalmi színpadok, olvasómozgalom, a névadó tevékenységével kapcsolatos kutatómunka, sajátos iskolai tradíciók kialakítása, iskolai versenyek, vetélkedők, pályázatok, kiállítások szervezése, diáklapok szerkesztése, klub-élet kialakítása, vitakörök szervezése stb.). Az iskola élénk sportélete, a sportköri munkának lehetőleg minden diákra való kiterjesztése, a testkultúrát természetes igénynyé tevő társas-sportolás támogatása nagyobb megbecsülést érdemlő nevelési terület. Ennek feltételei a középiskolákban általában adottak. Kapcsolat a szülőkkel Az ifjúság nevelésében, éppen az iskola társadalmi funkciójának megváltozása következtében, új jelentőséget kap a szülőkkel való kapcsolat. Elsődlegesen munkatársi kapcsolattá kell ezt változtatni. Az a tény, hogy a családi ház nevelési lehetősége időbelileg összeszűkül, az iskola nevelőhatása pedig kiterjed az ifjúság életének mind nagyobb részére, csak akkor válhat konfliktusmentessé, ha az iskola és a szülői ház közötti kapcsolat szoros és harmonikus. Minőségileg változásra van szükség ebben a kapcsolatban. Ma az iskola nem elsősorban a szülők karitatív támogatására épít. Nem is szorítkozhat csupán arra, hogy az iskolai életről információkkal látja el őket, vagy pedagógiai propagandát fejt ki közöttük; arra kell törekednie, hogy elvi és módszertani egység jöjjön létre az iskola és a szülői ház között. A gyermek nevelése nem nélkülözheti a családi közösség érzelmi hatását, életvitelében a szülői ház útmutatását, példamutatását és ellenőrző tevékenységét. Az iskola és a szülői ház között éppen az életvitel meghatározásában kell egységre jutni. Az ifjúság életének befolyásolása csak fejlődésének, az egyéniség ismeretének birtokában történhet. Ébben az iskolának és a szülői háznak kölcsönösen segítenie kell egymást. Az iskola információt cserél a szülővel. Nemcsak a szülőnek van szüksége arra az információra, amit az iskola ad, hanem az iskolának is arra, amit a szülőtől kaphat a gyermekről. Az iskola megvitatja a szülővel a gyermek fejlődésének menetét, nevelésének lehetőségét. Az iskola és a szülői ház szövetségest lásson egymásban — a gyermek érdekében. Sok félelem él még a pedagógusokban a szülői házzal való munkatársi kapcsolat megteremtésében ; s gyakran fordítva is így van. Ez a bizalmatlanság mérgezi a szülők és a pedagógusok közötti viszonyt. E bizalmatlanság feloldása, egymás szerepének fel nem ismerése nélkül nem lehet eredményesen nevelni. A fentiekben csupán néhány főbb gondolatot említettem, melyekben feltétlenül szükségesnek látszik az egység kialakítása a nevelőtestületeken belül. Ezen egység nélkül nehezen képzelhető el, hogy megalapozott eredményeket érjünk el ifjúságunk nevelésében. Valamint: ezen egység megteremtése nem merülhet ki lojális nyüatkozatokban — csupán az ellentétes, a visszahúzó konzervatív nézetek felfedése és legyőzése nyomán. DARÁZS ENDRE Budai iskola Itt, hol egykor öreg sváb tanárok Igyekeztek az apró diáktól Eltanulni a magyart, most lángol Három ablak az éjben és bádog Csirrje kísér ritmikus halandzsát, Mi már nem a magyar, de még angol Sem. Nem fontos. Izzadt kéz barangol Izmos faron és e nyers tapintás Csak a lényeg. A zene zöld álarc S órák óta tart a lármás párharc A felizgult nemecskék között S a tudomány ódon Istennője Sem más már. Végre kitört belőle Az ősösztön. Nekivetkőzött. 3