Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Gábori Miklós: Az első ember nyomai

Város az időben II. Dr. Gábori Miklós Barlangi medve maradványai az ősemberi telepen Gink Károly felvételei Az első ember nyomai Mikor élt Budapesten — legalábbis a legközvetlenebb körzetében — az első ember, az ősember? A kissé fantasztikus, ködbevesző kérdésre teljesen pontos feleletet tudunk adni. 44 xoo évvel ezelőtt. Ez a hollandiai, groeningeni és a chicagói rádióizotóp-intézetek egybehangzó válasza annak a faszénnek a korároi, amelyet egykét éve a neandervölgyi ember egyik tábortüzéből gyűjtöttek össze az érdi fennsíkon, Érd-Parkváros mellett. A pontosság kedvéért: az elégett fa erdei fenyő volt. Később lue- és vörösfenyőt is használtak tüzelőnek, aztán hamarosan megjelentek a környéken a hideget tűrő, alacsony cirbolya fenyők is. Hűvös évezredek jártak, az utolsó nagy jégkorszak közeledett. Egy bonyolult állattani vizsgálat révén tudjuk, hogy már csak 16 fok volt a júliusi hőmérséklet. Amikor a fenti dátum híre megérkezett, az ásatást végző archeológus kissé csalódott volt. Mitől ilyen „fiatal" ez az ősemberi lakóhely? Később befutott az újabb eredmény: „A mélyebben fekvő rétegekben talált tűzhelyek anyagát tovább mértük. A legalsó lakóréteg kora túlesik a mérhetőség határán." Ebből a szakember tudja, hogy idősebb 50 000 évnél. (Ez ma az ún. C-14 vizsgálatok határa.) Tehát 44 100 és 50 000 között 35