Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Fock Jenő látogatása a „Budapest” szerkesztőségében

ben a rendőrségnek szigorúan érvényesítenie kell a kitiltás jogkörét. A tanácsi munka hatékonyságáról „BUDAPEST": Hadd említsük meg egy aggályunkat! Vajon a rentabilitás elve nem fékezi-e a kormány ipartelepítési politikájának megvalósítását? Arra gondolunk, hogy még mindig Budapesten a legkifizetődőbb a beruházás. Vannak-e rá tervek, hogy a gazdasági szabályozók segítségével, megfelelő pénzügyi politikával hatékonyan változtassanak ezen a helyzeten? FOCK JENŐ: Történtek már ilyen irányú kezdeményezések és ezt folytatni kell. Olyan módon, ami — a többi között — lehetővé teszi, hogy a tanács bevétele is növekedjék. Ne legyen az üzemnek olcsó az a fővárosi beruházás, amely a tanácsnak — vagyis a főváros közönségének — nagyon is költséges. Egyébként örömmel olvastam Sarlós elvtárs nyilatkozatában, hogy adott esetben a Fővárosi Tanács meg fogja tiltani egyes gyárak üzemeltetését. Nagyon helyeslem ezt. Mégis megjegyezném: a Fővárosi Tanácsnak csak akkor lesz erkölcsi alapja a szigorhoz, ha a kitelepített üzemek helyére nem helyez el valamilyen épp úgy kifogásolható tanácsi vállalatot. „BUDAPEST": Többször írtunk róla, hogy a demokratizmus a nagyvárosban gyengébb lábon áll, mint faluhelyen. A falu egységesebb társadalma, kisebb köre, lényegében egyetlen termelőüzeme több módot ad rá, hogy meglevő intézményeinket hatásosabban töltsék meg tartalommal. A falusi tanácsi és termelőszövetkezeti demokráciához viszonyítva, részben a nagyvárosi életmódból is következően, Budapesten sokhelyütt formális a lakóhelyi demokrácia. Meg szeretnénk tehát kérdezni: hogyan látja Fock elvtárs a szocialista demokrácia teljesebb kibontakozásának lehetőségét a nagyvárosi életben? Milyen feladatokat lát itt, különös tekintettel a tanácsi szervek működésére ? FOCK JENŐ: Az új mechanizmus — mint az köztudott — nem korlátozódhatok csak gazdasági térre. A gazdasági élet számos vonatkozása kapcsolódik politikai intézkedésekhez, továbbá különféle kölcsönhatások is érvényesülnek. A költségvetési gazdálkodásban megvalósuló nagyobb önállóság, a manőverezési lehetőség az anyagi eszközökkel, hozzájárulhat a demokratizmus teljesebbé tételéhez a tanácsi munkában is. Én kulcskérdésnek tartom a helyi tanácsok gazdasági önállóságának biztosítását. A munka hatékonyságát ugyanis alig növeli, ha még egy kis jogkört kapnak, aztán megint valamennyit és így tovább. A tanácsi munkát a bevételek komoly növelése és az önálló gazdálkodás javítja meg lényegesen. Mondok egy példát. A népszaporulat örvendetes javulása miatt növelni kell az óvodai férőhelyek számát. Állami eszközökből ötezret építünk, de ez nem elég. Olyannyira nem, hogy az ötezer új férőhely ellenére csak abszolút számban tudjuk szaporítani az óvodai ellátásban részesülőket, relatíve, százalékos arányban — az igényekhez képest — mintegy hét százalékkal csökkenni fog az óvodai kapacitás. A munkaerő hiány, a nők 3