Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Czagány István: A Pesti Vigadó sorsa

A Vigadó dísztermének keleti falmaradványai az emeleti mór stílusú karzatta és a ..zenekari fülkével". 1945-ben A Vigadó déli pylonjának oromzata allegorikus szoboralakokkal, valamint Pest város címerével osztani ? Főként azért, mert az új akusztikajavító berendezés beépítésével a legjobb esetben is csak harmadrangú hangversenytermet nyerhetünk. Nem kisebb kérdés, hogy szabad-e a díszterem két végében álló kisebb termek — a „Csemege-tár" és a kisterem — „építőmüvészeti lekapcsolás"-át végrehajtani az újjáépítés során? A Magyar Tudományos Akadémia szakbizottsága már 1959-ben rögzítette, hogy ez a három terem kezdettől fogva „egységes térkompozíció volt". Nemcsak azonos stílusban épültek ezek, hanem eleinte még üvegajtók sem választották el őket egymástól, mivel az üvegezést csak Ybl Miklós építette bele Feszi nyílásrendszerébe 1888-ban. Azt is tudjuk, hogy a kistermet nem csupán a közönség foglalhatta el nagy dísztermi hangversenyek idején, hanem az önálló kamarahangversenyek céljára is szolgált, és nem csak a zenészek várakozóhelyisége céljára, mint ahogyan tervezik. A Vigadó belső térművészetének lényege tehát ez a térkapcsolat, amelyhez szervesen hozzátartozik a díszlépcsőház, mint az egységes képzőművészeti díszítés hordozója. Ez az önálló helyiségtömb azonban olyan megbonthatatlan építészeti egység, amelynek értékébe erősen belejátszottak a freskósorozatok. Sorsukkal kapcsolatban ismét a Magyar Tudományos Akadémiára hivatkozunk: „az 1945-ös kiégés után közvetlenül a főlépcsőházban levő Than Mór és Lötz Károly freskók .. . még megmenthetők lettek volna. Az azóta eltelt tizenkét év időjárási viszontagságai többet pusztítottak az épület állagából, mint a második világháború hadi cselekményei." Ennek ellenére azonnali, szakértő falképrestaurátori beavatkozással Than Mór 1864—1865-ben készült allegorikus fülkefestményei még ma is megmenthetők. Csak Lötz Károly „Tündér Ilona" falképsorozata menthetetlen. Igen fontos a Than képek fenntartása, men megsemmisülésük esetén a díszlépcsőház képzőművészeti összhatásában olyan „vak-foltok" fognak keletkezni, amelyeket semmivel sem lehet elfedni vagy helyettesíteni. Igazán érdemes mindent megpróbálnunk az értékek megmentésére, mert az egyébként ép interieur formaegyüttesének megtartása a fülkefestmények nélkül furcsa összhatást fog eredményezni. Ma már egy cseppet sem vagyunk elfogultak a Vigadó sajátos magyar értékeivel kapcsolatban. Vayer Lajosnak szintén a „Budapest" hasábjain 1947-ben közzétett megfigyeléséből például azt is tudjuk, hogy a főhomlokzat Szilágyi Erzsébet szoborarcképe Jacopo de' Barbari velencei mester Szent Oszwald angol királyt ábrázoló, 1500-ban készült festménye alapján keletkezett — jámbor félreismerés következtében. Ámde éppen ezért annyira érdekes, sőt izgalmas az épület mai napig is kellőképpen nem publikált kultúrtörténete, mert a „nemzeti stíluskeresés" hajnalának minden törekvését, lelkes próbálkozását magában foglalja, ugyanúgy, mint például egy Kisfaludy színmű. Ez a korszak pedig Európa művelődéstörténetének egyik legérdekesebb időszaka. Talán nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a Vigadó újjáépítése még számos más kérdéscsoport helyes megoldásának is függvénye, amelynek tárgyalását ilyen rövid eszmefuttatás keretében nem végezhetjük el. Csupán az építészeti feladat művelődéstörténeti vonatkozásaira és értékeinek helyes mérlegelésére akartuk felhívni a figyelmet, mivel ez esetben olyan műemlék helyreállításáról, illetve átalakításáról van szó, amelynek történeti, esztétikai értéke messze meghaladja az anyagi értékét. A kontinens képzőművészeti kincsei között elfoglalt helye pedig kötelez bennünket arra, hogy jelentőségéről meg ne feledkezzünk és helyreállítását a legmagasabb színvonalon végezzük el. A Vigadó belsejének állapota — jelentős pusztultsága miatt — súlyos, de nem reménytelen. Ahogyan az életben is akad beteg, akiről az orvosok lemondtak már, de mégis felgyógyult — a Vigadó interieurje is fővárosunk dísze maradhat. Ne mondjunk le művészeti értékeiről, mert sorsa ma még a kezünkben van. Megmentésére azonban nincs vesztegetni való időnk. A Vigadó,,Csemege-tár"-ának architektonikus maradványai L.otz Károly medailion falképeivé^