Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - dr. Reischl Antal: Lakás és család

A könyvtár diszlépcsöháza foglal el a könyvtárilag hasznosítható rész rovására. Az emeletre felvezető díszlépcsőház az épület legsikerültebb része. Harmonikus arányaival, nagy kandalábereivel, márványtábláival ünnepélyes hatást kelt, csendre, áhítatra inti a látogatókat. A Károlyi Mihály utca felöli traktus legnagyobb részét a 228 m- alapterületű olvasóterem foglalja el. Üvegtetős, felső világítású. Tükörboltozatának oldalívein a tudományok és művészetek allegórikus alakjai — Lötz Károly freskói — láthatók. Asztalai mellett eleinte 102, jelenleg 132 olvasó foglalhat helyet. Magassága több mint tizenöt méter, ezért fűtése, világítása költséges, légtere feleslegesen nagy. Galériás falain polcok sorakoznak, s ezeken tízezer kötetes kézikönyvtár helyezhető el. Ezeknél a helyiségeknél érthető a monumentalitásra való törekvés, ha egészen nem is helyeselhető. De a közönség elől zárva tartott raktárakat is a barokk teremkönyvtárak mintájára tervezték, figyelmen kívül hagyva a könyvtár korábbi igazgatójának, Toldy Ferencnek elgondolásait. Ő már 1846-ban termek helyett raktárszobákat kívánt, ahol sokkal jobb a térfogat kihasználása, és ahol nem kell állandóan létrákon mászkálni a magasan elhelyezett könyvek kikeresésekor és visszarakásakor. A kényelmet korai kezdeményezésként központi fűtés és gázvilágítás szolgálta. A villanyt takarékosságból nem vezették be; viszont az olvasótermekben, dolgozószobákban használt gázt veszélyesnek tartották a raktárakban! Nem gondoltak arra, hogy a szűk Reáltanoda utcára nyíló, nappal is sötét termekben a raktárkezelők által kényszerűségből gyújtott gyertyák milyen könynyen okozhattak volna pusztító tűzvészt! Az épületben több szolgálati lakást rendeztek be. Az igazgató a második emeleten kapott tíz helyiséget. A rendkívül nagy és célszerűtlen lakás két részét egy 17 méter hosszú folyosó kötötte össze! Két tisztviselő négy-négy szobás lakása az udvari rész földszintjén és félemeletén volt elhelyezve, két raktárosnak és a fűtőnek pedig a nedves volta miatt könyvraktárnak alkalmatlan pincében adtak egy-egy szobát és konyhát. Az új palotát a közönség számára 1876. március 26-án nyitották meg. Nem sokkal ezután kiderült, hogy a nagy olvasóterem kicsi, nem áll arányban az olvasni akarók számával. Már 1880-ban volt olyan nap, hogy az olvasók száma elérte a 263-at. A Függetlenség című napüap tudósítója ez év szeptember 26-i számában elpanaszolta, hogy nyitáskor mindig nagy a tülekedés a ruhatár előtt. A riporter szerint az öklök, valamint a szolgák protekciója dönti el, hogy ki jusson be az olvasóterembe, és ki maradjon kívül. A látogatók száma az egyetemi hallgatók számának növekedésével párhuzamosan állandóan emelkedett. 1913-ban a november—decemberi vizsgaidőszakban a napi átlagforgalom meghaladta a 700-at! A századforduló után a raktárak is megteltek. A gyarapodásnak csak úgy tudtak helyet szorítani, hogy beállványozták a folyosók, alagsori helyiségek egy részét, és raktárnak foglalták le a két tisztviselő lakását. Ilyen körülmények közt foglalkozni kellett az épület kibővítésével. Több terv merült fel. Az egyik, részletesen is kidolgozott elgondolás a következő: megveszik és lebontják a könyvtár melletti ferences rendházat, s a Kossuth Lajos utcával párhuzamosan új utcát nyitnak a Károlyi Mihály és a Szép utca között. Az új utca déli oldalára építik fel a könyvtár új részét: egy 504 m2

alapterületű olvasótermet, dolgozószobákat, kutatótermeket, kölcsönzőhelyiséget, társalgót és 740 000 kötetet befogadó raktárat. A terv szerint a ferences templom déli része kiszabadult volna a hozzáépített házak közül és így tornya — a legszebb budapesti tornyok egyike — nem maradt volna annyira elrejtve, ahogy ma is szomorkodik. Az első világháború kitörése a hozzáépítés i terveket végleg meghiúsította. Az utcai homlokzatok ma is változatlanok. Csupán a kupola melletti négy szobor tűnt el. A kormos levegőt nem bíró homokkőből készült alkotások úgy megrongálódtak, hogy a húszas években el kellett távolítani, nehogy az utcára zuhanjanak. A raktárak nagyobb része azonban a harmincas évektől kezdve átépült. A hét méter magas termeket három szintre osztották, új, a könyvek nagysága szerint változtatható magasságú állványokkal rendezték be, s ezáltal a raktári férőhelyet megduplázták. Az udvari homlokzatra új, nagyobb, több világosságot beeresztő ablakok kerültek. Az olvasótermi férőhely kérdését pedig egy időre megoldotta az egyetemi hallgatók számának a két világháború közti lecsökkenése. * Az Egyetemi Könyvtárnak ma is a helykérdés a legnagyobb gondja. Az építkezés idején 12 alkalmazottja és 200 000 kötet könyve volt. Ma a dolgozók száma meghaladja a 70-et, a könyveké pedig az 1 100 ooo-et. A még át nem alakított raktárak átépítésével az új gyarapodásnak négy-öt évig biztosítható hely, de azután, ha nem nyílik alkalom a bővítésre, e téren csődbe kerül a könyvtár. Az olvasóterem majdnem állandóan túlzsúfolt, vizsgaidőben a nyitás után tíz perccel már nincs üres hely. A harmadik ötéves terv feladatai közt szerepel az udvaron egy új, földbe süllyesztett üvegtetős olvasóterem. Ma ez a megoldás látszik a legjobbnak és a legkönynyebben megvalósíthatónak. Remélhetőleg még az építés százéves jubileuma, 1975 előtt el fog készülni. Vértesy Miklós 35 Az olvasóterem