Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Tarnóczi Lóránt: Szállodaiparunk helyzete

FÓRUM Tarnóczi Lóránt Szállodaiparunk helyzete és problémái A második világháború folyamán közhasználatú vendégszállásaink je­lentős része megrongálódott vagy el­pusztult. A megmaradtaknak a be­rendezése avult el. A helyreállítás hosszú évekig elmaradt, sőt, néhol a még használható vendégszállást is más célra vették igénybe. Szarvason például a jelenlegi „szálloda" (leg­alábbis ez van rá kiírva) egy nyomo­rúságos vityilló, míg a volt Árpád szállóban a járási tanács rendezke­dett be. Az idegenforgalmi szemlélet kibontakozása A Budapesten elpusztult, illetve más célokra igénybe vett szállodák teljes listáját nehéz lenne összeállí­tani. Igen hiányzik a Carlton, a Hun­gária, a Ritz-Dunapalota, a Vadász­kürt, a Fiume — hogy csak a legje­lentősebb elpusztult szállókat említ­sem. Megszüntették a Bellevue-t, a Pannóniát, az Esplanade-ot, az Er­zsébet Sósfürdő szállodáját, a Lu­kács gyógyszállót, a Ferenc József szállodát stb. És se szeri, se száma a megszüntetett kisebb szállodáknak, nagyobb és kisebb penzióknak. A patinás kávéházakat ugyancsak be­zárták és átalakították. Budapesten 1957-ben mindössze 16 szálloda mű­ködött, s még 1965-ben sem számol­hattunk össze többet 19-nél. A szálláshiány országszerte olyan méreteket öltön, hogy egy kétágyas szobát gyakran három vadidegen em­bernek is kiadtak egyszerre. Vendég­forgalomról, turizmusról ilyen körül­mények között, természetesen, szó sem eshetett, sőt, még a hivatalos kiküldöttek is hihetetlen szállásgon­dokkal küszködtek. Persze, ma már a háború előtti ágy­szám sem lenne elégséges. Az sem vi­tatható, hogy számos (pl. gangos) kisebb szállodát előbb vagy utóbb amúgy is meg kellett volna szüntet­ni. A helyes sorrend azonban: előbb üzembe helyezni az újat, s csak az­után kitenni a „megszűnt" táblát a régire . . . A változás a korábbi idegenforga­lom-ellenes szemléletmódban i960 óta mutatkozik, de kézzelfogható eredményekre csak 1966-tól kezdve vezetett. 1957-ben az országos szál­lodaszám 113 volt, s ez még 1965-ben sem emelkedett 120 fölé. Elő­ször, főként valutaszerzési célzattal, csupán a külföldi vendégek fogadásá-A Sóstó-gyógyfürdői kényelmes turistaszálló A szarvasi szálloda ra gondoltak. Amióta azonban egyre több szó esik az ötnapos munkahét­ről s mind több konkrét intézkedés közelít bennünket ehhez az ideális célhoz, a belföldi vendégek igényei­nek a kielégítésére is kezdenek föl­készülni. Kitűnő építészgárda specializálta magát a szállodatervezésre. Elkép­zeléseik megvalósítását azonban előnytelenül befolyásolja az a körül­mény, hogy a kivitelezésbe alig van beleszólásuk. (Azt is kifogásolnunk kell, hogy a tervezők nevét a legrit­kább esetben lehet fölfedezni az ál­taluk megálmodott és világra segí­tett alkotásokon.) Az 1968-as esztendőt a „szállodák évének" lehetne nevezni Magyaror­szágon. Sok jelentős szállodaipari beruházás valósult meg vagy kezdő­dött el, másoknak a tervezési munká­latai zárultak le, illetve indultak meg. 1969-ben mintegy 2000 új szállodai ágy áll majd rendelkezésünkre, s ez­zel megközelítjük a 20 ooo-es szál­lodai ágyszámot. (1957-ben országo­san mindössze 11 000 szállodai férő­hellyel rendelkeztünk, s ebből csu­pán 2842 esett Budapestre. Az ún. férőhelyek száma azonban mindig magasabb a tervezés alapjául szol­gáló ágyszámnál, mert a pótágyak és egyéb lehetséges szükségmegoldások is beleszámítanak.) 1968 szeptemberében az Építő­ipari Tudományos Egyesület és a Magyar Építőművészek Szövetsége Balatonfüreden szállodaépítési ta­nácskozást rendezett. 1968 végén az Építőművészek Szövetségének buda­pesti székházában fotókiállítás mu­tatta be a közelmúlt legjelentősebb vendéglátóipari létesítményeit, kö­zöttük elsősorban az új szállodákat. Az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium országos pályázatot írt ki munkás-, üdülő-, turista- és diák­szállók terveire. Mindmáig nincs azonban átfogó vendégszállás-kataszterünk. A jól működő „Pannónia Service" csak a Pannónia Vállalat szállodáit propa­gálja. Hasonlóképpen jár el a Hun­gária Vállalat saját szállodáival. Az utazási irodák dolgozói csak azokat a szálláshelyeket ismerik és ajánlják, amelyekkel vállalatuk előnyös szer­ződéses viszonyban áll. Az idegen­forgalmi hivatalok, a megyei és váro­si vendéglátóipari vállalatok, vala­mint a szövetkezetek vendégszállá­sairól általában senki sem tud sem­mit. A fentiek ismeretében örvendetes­nek mondható, hogy a Budapesti Ter­mészetbarát Szövetség megbízásából, Bagossy László gondozásában, egy állandóan bővülő, országos nyilván­tartás van kiépülőben. A Szövetség kiadásában 1968-ban már meg is je­lent az első magyarországi szállás­jegyzék. Ez a kiadvány egyelőre csak a természetjárók igényeit szolgálja. Ha azonban a szálláshelyek vezetői adatszolgáltatásukkal segítik teljessé tenni a nyilvántartást, rövid időn be­lül megjelenhet a teljes magyar ven­dégszállás-jegyzék. Ezt azután ide­gen nyelveken is érdemes lesz kiad­ni. (A munka elvégzése az Országos Idegenforgalmi Tanács féladatát ké­pezte volna, de az a fő, hogy volt, aki elvégezte és finanszírozta.) Szüksé­ges, hogy az utazási irodák dolgozóit, vállalatuk költségén, végigvezessék a gondjaikra bízott terület látnivalóin, éttermein és szállodáin. Csakis ilyen személyes élmények alapján tudnak Kisvárda szállodája 32

Next

/
Thumbnails
Contents