Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - dr. Tatai Zoltán :A főváros várható ipari fejlődése

ható fejlődését, szerepét a népgazdaságban. A főváros ipara jelenleg az ország ipari potenciáljának mintegy 40°0

-át képviseli. A főváros ipari termelésének fejlődési üteme várhatóan továbbra is elmarad az ország egészének növekedési ütemétől, azonban továbbra is gyors ütemű lesz. Az ország iparának 40% -át kitevő fővárosi ipar fejlesztéséről lemondani semmiképpen sem lehet, mert annak az egész ország ipari fejlődése kárát látná. Konkrét, részletes számítás nélkül is látható, hogy a fővárosi ipar számára a munkaerő bázis lényegében nem emelhető, sőt további szűkülése várható. A fentieket az alábbiak támasztják alá: — a főváros demográfiai helyzete alapján a munkaképes népesség csökken; — a jelenlegi foglalkoztatási szint fenntartása is a munkaképes népesség beáramlását teszi szükségessé. (Ugyanakkor a vidéki lakosság áramlásának mérséklődésével kell számolni, amennyiben vidéken az életszínvonal és a foglalkoztatási lehetőségek kedvezően alakulnak; — az összes fővárosi foglalkoztatott közül a kiszolgáló ágazatok aránya növekszik; — a bejárás fokozásának lehetőségei a bejárók jelenlegi nagy száma és a távolság miatt korlátozottak; — nincs már a fővárosban számottevő mobilizálható munkaerő (bár a nyugdíjas korúak fokozott foglalkoztatása még jelentős tényező lehet). A kérdésre, hogy a fővárosi ipar fejlesztése lehetséges-e a jelenlegi, illetve a várhatóan csökkenő munkaerő bázison, határozott igennel kell válaszolni. a) Ezt bizonyítja, hogy 1964-től a foglalkoztatottak száma lényegében nem emelkedett, de a termelés továbbra is folyamatosan növekedett. b) A felszínen jelentkező munkaerőhiány ellenére a részletes vizsgálatok azt mutatják, hogy a vállalatokon belül továbbra sem kielégítő a munkaerő felhasználása. (Ennek vannak szociális okai, átlagbér problémái stb.) c) A termelés gépesítettségi színvonala a jelenlegi technikai lehetőségekhez képest számos iparágban és vállalatnál alacsony. Egyes munkafolyamatok gépesítésével, pl. a belső szállításnál, a nehéz fizikai munkát igénylő munka jelentősen csökkenthető. d) A termelési technika továbbra is rohamosan fejlődik, az automatizálás előbb-utóbb jelentősen érezteti hatását. Az élőmunkával való takarékosság lehetősége folyamatosan növekedik. e) A fővárosban jelentős létszámot foglalkoztatnak azok az üzemek, amelyeket a város fejlődése, a városrendezési tervek megvalósítása érdekében vagy egyéb okok miatt fel kell számolni. Ezek általában alacsony technikai színvonalat képviselnek. Az üzemek kitelepítése révén a fővárosban jelentős munkaerő szabadul fel, amelyek az itt maradó és továbbfejlődő üzemek munkaerő-szükségletének kielégítéséhez jelentős bázisul szolgálnak. A felszabaduló munkaerővel a korszerű technikai színvonalon lényegesen nagyobb termelést lehet elérni, mint a felszámolásra, illetve kitelepítésre kerülő üzemekben. f) A fővárosi üzemekből jelentős arányban lehet olyan termékek gyártását kihelyezni, amelyeket vidéken is célszerűen lehet előállítani. Ugyanakkor a fővárosi ipari potenciált (állóalapok, munkaerő stb.) nagyobb hatásfokkal lehet felhasználni. g) Nemzetközi adatok is bizonyítják, hogy a hazai iparban a munka termelékenysége alacsony. Több fejlett ipari országban, illetve nagyvárosban az iparban foglalkoztatottak számának csökkenése mellett is emelkedik a termelés. A fentiek alapján meggyőződésem, hogy a fővárosban és környékén a rendelkezésre álló munkaerő célszerű felhasználásával a töretlen, gyors ütemű ipari fejlődés továbbra is biztosítható. Ennek azonban megvannak a feltételei, amelyeket az élet előbb-utóbb kikényszerít: — Szükséges, hogy a vállalatoknak gazdasági érdekük legyen a takarékosság az élőmunkával, különösen a fővárosban. (Jelenleg gyakran előnyösebb a vállalatoknak olyan esetben is élőmunkát alkalmazni, amikor az géppel is elvégezhető.) — A korszerű technikai bázis megteremtéséhez a fejlesztési alapokat és beruházási feltételeket biztosítani kell. — Szükséges, hogy az élőmunka területileg differenciált költségei a vállalatok költségeiben is jelentkezzenek. — El kell érni, hogy a fővárosi iparfejlesztés társadalompotitikai elvei és a gazdaságfejlesztési ösztönzők nagyobb összhangban legyenek. Megítélésem szerint a főváros és vidék ipari fejlődésében továbbra is az eddigi tendencia érvényesül, azaz vidéken az ipar gyorsabban fejlődik, mint a fővárosban, de a fővárosban a termelékenység emelkedése meghaladja a vidéki szintet. Ugyanis vidéken a korszerű nagyüzemek létesítése mellett, amelyek viszonylag magas technikai színvonalat és termelékenységi szintet képviselnek, számottevő lesz a kisebb összegű beruházással megvalósítható fejlesztés is. Az, hogy a fővárosban gyorsabban emelkedik a termelékenység, mint vidéken, önmagában nem mond semmit az ipar célszerű fejlesztéséről. Nem jelenti azt, hogy a fővárosban előnyösebb az iparfejlesztés, mint vidéken. Az egyes területek ipari fejlesztését csak az országos ipar egészén belül lehet nézni. Figyelembe kell venni az egyes területek adottságait, lehetőségeit és ezek együttes optimumát szükséges vizsgálni. A vidéki és a fővárosi ipar szerkezete alapvetően eltérő. A hatékonyság problémáját külön szükséges vizsgálni. Intenzív fejlődés Az előzőekből következik, hogy a fővárosban a korábbi extenzív iparfejlesztési módot az intenzív fejlődés váltja fel. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy — a termelés emelkedése túlnyomórészt vagy teljesen létszámnövekedés nélkül, esetleg létszámcsökkenés mellett valósul meg; — az ipari beruházásokon kívül várhatóan tovább csökken az építés aránya és nő a gépi beruházásé. Az összes ipari területeken belül csökken a termelőterület és nő a kiszolgáló terület aránya; — a technika fejlődése, a gépesítés eredményeképpen nő a magasabb képzettségű szakmunkaerő iránti igény; — az ipar egyes ágazatai között a fejlődési különbségek várhatóan tovább szélesednek. Ennek hatására a különböző iparágak munkaerőigénye még fokozottabban eltér egymástól. Miközben egyes iparágakban a létszámszükséglet emelkedik, más iparágakban jelentős létszámcsökkenéssel lehet számolni; — valószínű, hogy az alacsonyabb technikai színvonalat képviselő, és helyi nyersanyagbázisra telepíthető ágazatokban vidéken az eddigiekhez hasonlóan gyorsabb lesz a fejlődés, mint a fővárosban. Ezért a fővárosban a ruházati iparban, a textiliparban, a faiparban és a fémtömegcikkiparban a létszám csökken. Ennek oka azonban csak részben az igény hiánya; a másik oka az, hogy a jelenlegi választási lehetőség következtében ezen ágazatokban nem vállalják a munkát; — a magasabb ipari kultúrát képviselő ipari ágazatokban várhatóan növekszik a létszám (pl. műszer, híradástechnika, vegyipar stb.); — azonos iparágon belül is valószínű a magasabb szakképzettséget igénylő üzemek fejlődése; pl. a vegyiparon belül a fővárosban elsősorban a gyógyszeripar fejlődik. Más oldalról megközelítve a kérdést: egyes munkák egyenesen megkívánják a fokozott gépesítést, a technológiai fejlesztést (pl. a nehéz fizikai munkák, vagy rossz munkakörülmények sürgető megszüntetése); — a fővárosi iparon belül a szolgáltatások aránya - az ipari és lakossági — egyaránt növekszik. Ezen belül különösen nő a technikai szolgáltatások aránya; — a lakosságon belül növekszik a még munkaképes nyugdíjasok száma és aránya. Fokozott foglalkoztatásuk egyrészt jövedelmük kiegészítése, másrészt közérzetük javítása, de a munkaerőhiány miatt is szükséges. A nyugdíjasok, valamint az egyéb csökkent munkaképességűek célszerű foglalkoztatása lehetővé és szükségessé teszi a fővárosban is az otthon dolgozó rendszer szélesítését Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a vázolt fejlődési tendencia tervekkel, számításokkal nincsen megalapozva, csupán a jelenségek elemzése alapján levont személyes véleményt jelent. SIKÓ ZSUZSA Kerti vendéglő Abroszba kap itt-ott a szél Hasas felhők görcsölve felkorognak Italt vendég ha kér Pincér lohol mérgével kis boroknak S fel-felcincog a klarinét. S hegedűk búsulnak rá a völgyre Abrosz vörös színét Mély szemmel issza föl vendég s a hölgye Eső-függöny nyomul amott S forrong a délután mind komorabban S szárazvillámba ront: Basszus-hangon dobajló hangba robban S ők ülnek még s a zene hűl Tölcséres szél arcuk porral beszórja Titkon alul-felül így nyálas szét eső előtt az óra S ők ülnek mind a délután Zöld-lombú látszatába visszabújva: Az ég lilul csupán Vajúdó felhőkkel vérzik azúrja S csak ülni még míg tart a bor Bár ég alján eső-mart furcsa sáv van S nem látni meg mi forr: Óh görcsös vágy száz romló délutánban 27