Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - dr. Mueller Othmar: Bontás és városrendezés

pozsonyi alkotásaiból. Nagy létszámmal dolgozó műhelye lehetett itt, hiszen pártfogója egyre több rendeléssel halmozta el, sőt közben idegen megbízásoknak is eleget tehetett. Az egykorú irodalom tanúsága szerint műhelyéből kerültek ki és már 1738-ra elkészültek a dóm új stallumai, nagyarányú mellszobrok sorozatával díszítve. A tölgyfából készült sorozat darabjai egyenlőtlen értékűek, több különböző tehetségű kéz együttműködését bizonyítják. Az öreg szakállas férfi fejét prófétai komolyság jellemzi, a részletformák tömör egységbe vannak összefoglalva rajta. Következő két szobrunk a dél-dunántúli Egervár templomából származik, az 1755 körüli évekből. Az eddigi daraboktól eltérően máshová, a rokokó világába vezetnek. Ezek a darabok jelentik a magyarországi barokkrokokó legkiemelkedőbb csúcsait. A nyilaktól átjárt testű Sebestyén halk, lírai szépségű, megadó szelídséggel lehanyatló és széthulló laza hajfürtöktől keretezett fiatal feje ellenpontot kap az idősebb Rókus éles fájdalomtól átjárt, megvonagló arcában. A délbajor rokokó egyik vezető mesterének Grazban letelepedett fivére, Philipp Jacob Straub közvetítette hozzánk e két szoborral az akkori európai élvonalban virágzó stílus Ausztriában is különlegességet jelentő változatát. Kitárt szárnyú, lebegő angyalszobrunk, a volt tulajdonostól kapott tájékoztatás szerint, a székesfehérvári egykori jezsuita templomból származik. így tehát széles körű hazai műhelygyakorlat termékének tartható. Igaz, hogy a jezsuita asztalos- és faragófráterek sem voltak nemzetiség szerint mind magyar születésűek, de az ország különböző rendházaiban folytatott több évtizedes tevékenységük a meghonosodott, széltében elterjedt, általánosan megkedvelt, lehiggadt barokk mozgalmasság szélsőségeitől való tartózkodás kívánalmaihoz alkalmazkodott.