Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - dr. Mueller Othmar: Bontás és városrendezés

lyamat fejeződött be Budafokon: az 1880-as években volt kőbányák udvarában létesült barlanglakáslyukakat (négyszáznál többet) töltöttünk fel. Sok vita folyt a Vörösmarty téren levő, kiégett s egyre veszélyesebbé váló ún. Haas-palota sorsáról — részben a Vigadó helyreállításával kapcsolatban. A gazdaságtalanul felújítható, korszerűtlen épület bontása 1959-ben kezdődött és 1961-ben fejeződött be; közel négy millió forint költséggel. A kitámasztás nélküli, magas, repedezett falak és a több tonnás kövek eltávolítását a földalatti végállomása, a sűrű beépítés és a megmaradó Vigadó védelme érdekében aprólékos, veszélyes munkával, hatalmas nehézállvány-erdő segítségével lehetett csak elvégezni. (5. kép.) S nemcsak itt, hanem sok más bontáson is fel nem robbant bombák, lövedékek, aknák nehezítették a munkát. Érdekes feladatot jelentett 1965-ben a II. kerületi Bem utcában a megszűnt Ganz törzsgyár lebontása. A környezetéből kirívó gyár szennyezte a környék levegőjét, eltávolítása tehát időszerű volt. De a Ganz-féle ősöntödét ipartörténeti okokból illett meghagyni; noha az utólagos be- és átépítések szinte áttekinthetetlen helyzetet teremtettek. A bontást sikerrel elvégezték, a kohászati múzeum épületét pedig most építik. A Belváros rekonstrukciójának előkészítését jelentették a nagy közfigyelem mellett végzett Engels téri bontások, melyek során i960 és 1965 között a Nemzeti Szalon épülete, a Marokkó ház, az MHS volt épülete, a József Attila és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő házak tűntek el. (6. kép.) Ezek a bontások — bár a Bazilika melletti tömb kialakítása még megoldatlan — lehetővé tették az Engels tér egységes kialakítását, a közlekedési szempontból oly fontos József Attila utca korszerűsítésének befejezését. Ugyanekkor eltávolították a Bazilika előtti csúf háborús romépületet. Elbontásra került a volt főkapitányság (volt Európa szálló) veszélyessé vált romcsonkja is, melyről a szaksajtóban és a napilapokban legalább annyit vitatkoztak, mint a margitszigeti Ybl-fürdő bontásáról. Kétségtelen, hogy egy-egy bontási elhatározás sok vitát válthat ki; bár megjegyzendő, hogy az elhatározás idejében műszaki és gazdasági okokból rendszerint a bontás az egyedüli lehetőség. 1965-ben a Boráros térnél levő, kitelepített Mávag hídgyár nehéz vasszerkezetű, vaskos épületének bontását különösen a IX. kerületiek üdvözölték örömmel, hiszen az azóta létrehozottt park, a „szabad" Duna-part 1919 óta álma a ferencvárosiaknak. (Idővel, reméljük, a közraktári épületek bontására is sor kerül.) Technológiai irányzatok A bontási technológia a közelmúltig alig különbözött az évszázados módszerektől. A hagyományos építésmód fordítottjaként folyó bontás — különösen a megrokkant, veszélyes állapotú házaké — gyakran hosszabb ideig tartott, mint az építés; az elsőrendű cél a bontott anyag teljes épségű megnyerése volt. Viszonylag gyors módszer volt a háború utáni években az égetéses kéménydöntés (a téglák az elemeire széthulló falazatból könnyen kiemelhetők); a robbantással — eltekintve a veszélyes háborús romok bedöntésétől — napjainkig alig találkozhatunk. Kezdetben a Fővárosi Épületbontó és Építő Vállalat végezte el a romok bontását. Majd a jogutód, a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat, a későbbi 2. sz. Építőipari Vállalat ütőképes bontórészleggel rendelkező szakvállalattá fejlődött. A vállalat bontott-anyag telepein 1960 körül egyre nagyobb mennyiségben halmozódtak fel a régi, nagyméretű, korszerűtlen ajtók, ablakok, rácsok, építőkövek, hódfarkú cserepek. Az építkezők — különösen a tetszetős új építőanyagok és szerkezetek megjelenése, az egyes építőanyagok kedvező árrendezése és az új építési technológiák elterjedése után — igényesek lettek, s a régi, bontott áru nehézkes eladhatósága miatt a bontási költségek megemelkedtek. A bontási bevételek sokszor nem érték el a bontási ráfordítások 25 — 40 %-át sem. Két út kínálkozott az átfutási idő csökkentésére való törekvéssel párhuzamosan -a költségek leszorítására. Az egyik lehetőség - a 3/1966 OT-PM-ÉM sz. rendelet alapján — a bontási kapacitás bővülését is eredményezte. A lakásépítéseket irányító Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat a vízivárosi, az óbudai, a józsefvárosi szanálásoknál a vállalkozói bontások segítségével, a kisebb házak eltávolításánál határidő- és költségcsökkentést tudott elérni. Az építkező dolgozók vállalati segítségű társulásaival kötött bontási szerződések eredményesnek bizonyultak: az épületeket szombaton és vasárnap, munkaidő után — a bontott anyagért — tüneményes gyorsasággal bontották el az építkezők, és saját érdekükben minden használható építőanyagot (sokszor még a negyedtéglákat is) kitermelték. A vállalkozói bontás rendszere az eddigi tapasztalatok alapján tovább bővül. A második lehetőség a gyors átfutási idő érdekében, a bontott anyagok épségének viszonylagos elhanyagolása mellett — a korszerű gépi munka, a robbantás, a nagyüzemi bontási anyagfeldolgozás bevezetése volt. Gyors kivitelezés — nagy előnyök A külföldön járó budapestiek sokszor meglepődve tapasztalják, hogy Moszkvában égetéssel és a bontógolyós, valamint a rombolóharckocsis eljárással, Prágában és Berlinben kifinomult, gondosan méretezett robbantásokkal szinte órák, napok alatt távolítanak el többemeletes épületeket a sűrűn beépített város közepéből. Az NDK-ban és Lengyelországban (pl. Gdanskban) a még használható anyagokkal keveredett törmeléket a feldolgozó telepeken gépi úton szétválogatják és a téglákból — a kisüzemű falazási módot kiküszöbölve — téglatörmelékbeton blokkokat és panelokat készítenek, többek között ezzel segítve a magánépítkezések korszerű kivitelezését. 1960-ban a volt Nemzeti Szalon viszonylag bonyolult szerkezetű építését, erős gépesítéssel, a tervezett 5 hónap helyett 10 nap alatt (!) bontották el. A törmelékszállítás és a bontógépek jó öszszehangolásával bizonyosodott be először a korszerű bontásszervezés előnye. A Vörösmarty téri Haas-palota eltávolításának utolsó szakaszában a földszinti és az alapfalak kézi illetve gépi bontása nehéz feladat elé állította a munkásokat. A falak igen vastagok és betonszilárdságúak voltak. Több szakaszos robbantással, minden kár nélkül öt hónap helyett másfél hónap alatt sikerült befejezni az előirányzott munkaszakaszt. (7. kép.) Az Engels téri Marokkó udvart és a környékén levő épületeket jóval a kitűzött határidő előtt és jelentős költségmegtakarítással, jórészt gépi döntéssel és robbantással bontották el. A volt MHS épület robbantásával és a gépi törmelékeltávolítással közel félmillió forint megtakarítást értek el. A Nemzeti Színház bontását az aluljáró építése miatt gyorsan el kellett végezni. Itt a néphadsereg műszaki egységei siettek a főváros segítségére. A példamutatóan gépesített és szervezett munka során több részletben robbantották le az épületet (8. kép.) Aztán még igen sok gyors bontás, robbantás következett, de ezeket a budapestiek már a megszokottság érzésével fogadták. Ilyenek voltak a Boráros téri munkák (9. kép.), a Fogarasi úti víztorony radikális eldöntése, és legutóbb a használaton kívüli kőbányai víztorony elrobbantása. Előkészületben van néhány hasonló bontás, mint pl. a Révész utcai gazométer, a Duna szálló régi épülete stb. Városrendezési összefüggések A szanálás egy település már beépített, de elavult részére kiterjedő operatív városrendezésivárosfejlesztési művelet, melynek kezdeti mozza-