Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Osgyáni Csaba: Strandok

Adottságok Strandéletről ekkor — pontosabban : eddig — még csak óvatosan lehetett beszélni. A kor olyan volt, hogy erkölcsös ember az ujjas trikóban, térd alá nyúló nadrágban, kalapban sétáló hölgyeket és komplett fürdődresszben feszítő urakat se nagyon nézhette némi pironkodás nélkül. Viszont olyan fejlett fürdőkultúrával rendelkező város, mint Budapest, nem sokáig halogathatta a strandélet meghonosítását sem. A világháború után, a húszas években rohamléptekkel létesültek új, tetszetős strandok. 1920-ban adták át a Margit­szigeten a Palatínust, 1927-ben a Széchenyi strand medencéit, ugyanebben az évben nyílt meg a Gel­lért hullámfürdő, Európában az első ilyen létesít­mény. (Egy másik forrásmunka szerint viszont Csillaghegyen volt az első magyar hullámfürdő. A gépeket az ötvenes években Debrecenbe vitték.) A tengerpartokon járók voltak a strandélet első szorgalmazói. Egyre több külföldi fordult meg az országban; az ő igényük — talán — a második. Az idegenforgalom nyáron, május—szeptember kö­zött a legnagyobb. Tehát a strandok már eleve el­szipkázzák a közönség tetemesebb részét. A lehetőséget a város természeti adottságai nyújtották. Ez szinte egyedülálló a világon: a ki­váló gyógyhatású, bővizű források a pesti és fő­ként a budai oldalon. Budapest szélmentesebb az európai városoknál, mérsékelt, kevéssé ingadozó hőmérsékletű, a napsütéses napok száma igen nagy. S ezeket a természeti adottságokat a főváros területén találni, ahol a szórakozási, kulturális le­hetőségek összehasonlíthatatlanul nívósabbak, sok­rétűbbek, mint a kis üdülőtelepeken. A nagyobb fővárosi strandok vízellátását a for­rások biztosítják. Ez lehetővé teszi a medencék vi­zének megfelelő hőfokon tartását, rendszeres cse­réjét. így nem kell különösebb bátorság ahhoz, hogy kedvezőtlenebb időjárás esetén, elő- vagy utószezonban is kimerészkedjen az ember úszni. Leg-ek A Fővárosi Fürdőigazgatóságon Szakáll Ödöntől kérdem: — Hány strand van a fővárosban? Pünkösdfürdő — Az Igazgatóság 17 strandot (emellett 7 gyógy­fürdőt és 5 tisztasági fürdőt) gondoz; ezen kívül kereken harminc kisebb strand vállalatok, egyéb szervek kezelésében van. — A forgalom? — Tavalyi adatok szerint 2 742 179-en voltak strandon, a bevétel 12 897 899 forint. De ez nem konstans-szám. 1967-ben ugyanis kereken három és fél millió vendégünk volt. — Csökkent talán a strandok népszerűsége? — Nem, ez egyáltalán nem igaz így. Sőt. 1945-ben 362 ezer, 1956-ban két és fél millió, 1967-ben három és fél millió látogató. Ez kevés? Nagyobb gond ennél, hogyan tudunk lépést tartani az egyre növekvő igényekkel. — Napi csúcs? — Vasárnap, kánikulában 130—140 ezer ember. Persze, ebből se lehet számszerű következtetése­ket levonni. A belterületen levő strandokat töb­ben keresik fel, itt nagyobb a forgalom, a látoga­tók néhány órára, fél napra jönnek. Míg a külterü­leten levőkre reggel kiutaznak, s késő délutánig ott is maradnak. Ennek megfelelően kell öltözőket létesíteni és korszerűsíteni, „sima" közlekedést biztosítani. Ezzel — nagyjából — nincs is hiba. A jelen pillanatban strandjainkon 57 341 vetkőzőhe­lyet biztosítunk, ebből kereken 3300 a kabin. — A legkedveltebb strand? — Nehéz lenne meghatározni. Szerintem ilyen kategória nincs is. Mindegyik strandnak megvan a törzsközönsége, és ez a döntő. Csúcsforgalomban szinte mindenütt telt házra találni. Az is igaz, hogy a két világháború alatt a jelentősebb strandok zö­me — idézem —: „elsősorban az idegenforgalom, másodsorban a fényűző közönség igényeit szolgálta. Emellett a népi kultúra és az egészségügy szempont­jai elenyészőek voltak." És tényleg. A Gellértbe például 1938-ban 5 pengő volt a belépőjegy. Nem egész napra, persze, hanem három órára. Az úgy­nevezett Duna-uszodákba két-három pengő. Ami­kor egy kiló libáért két pengőt sem kértek. Most a Gellért hullámfürdőbe nyolc forint a belépőjegy, a többi strandra 3—8 forint között változik. — Hol strandolnak a legtöbben? — A Szabadság strandfürdőben, vagyis a Da­gályban. A téli-nyári forgalom 1 060 000 fő, ebből­nyári vendég 842 624. Ebből is látszik, hogy a má­jus—szeptemberi, vagyis a strandidény a leglénye­gesebb. — . . . S a legkevesebben? — Budafokon: tavaly 16 628-an. Itt igen hideg a víz. — Zöldterület? — Összesen 519 596 négyzetméter. Legnagyobb a Szabadságé: 97 620 négyzetméter. Legkisebb Kispesten: 5 250 négyzetméter. A Széchenyiben pedig tulajdonképpen nulla. A Gellért fürdő 15

Next

/
Thumbnails
Contents