Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Osgyáni Csaba: Strandok

A Palatínus strand Strand-genézis Pünkösdfürdőre kereken fél óra alatt kivisz a 34-es busz, húsz perc alatt ideér a HÉV; ritkán jár vízibusz is, annak kereken egy óra a menetideje. Az aszfaltút kissé felgyűrődött már, s a strand bejárata előtt balra forduló hurokkal önmagába szalad. Távolabb, Szentendre felé most is kertgazdaság található. A mai Pünkösdfürdő területén is kertgazdaság volt még a századfordulón. S akkor egyik napról a másikra — pontosabban egyik évről a másikra —, modern, rögtön-megkedvelt strand lett. A kertgazdaságnak használt birtok az utóbbi száz évben több érdekes gazdát cserélt. Volt köztük cirkuszigazgató, és svájci nagykereskedő is. 1933-ban ifj. Vitális Sándor geológus tanácsára az akkori tulajdonos, dr. Ember Sándor ügyvéd megengedte, hogy szénkutató fúrást kezdjenek. A próbálkozást nem koronázta siker, noha két-három jelentéktelen szénréteget találtak. Ehelyett 1934 pünkösd napján 300—350 méter mélységből 21 Celsius fokos ásványvíz tört a felszínre. Innen a forrás, majd a strand neve. A meglepetést cselekvés követte. Hajós Alfréd mérnök tervei alapján hozzákezdtek a strand építéséhez. A következő évben meg akarták nyitni. Nagy volt a hírharangja, de nem ok nélkül. 200 kabint és öltözőt tettek rendbe, vasbetonból építettek egy 50 méteres úszó-, és egy 20 méteres gyermekmedencét. Hatalmas park, üde környezet várta a látogatókat. Hozzákezdtek a műút építéséhez, s egy vendéglő is felkészült a forgalomra. Két héttel a tervezett nyitás előtt, 1935. június 15-én feltöltötték a medencéket. És ekkor újabb meglepetés érte az építőket: ,,Az agresszív forrásvíz a forrás Mannesmann vascsöveit olyan hatalmas mennyiségben oldja, hogy a vizet a medencében 24 óra alatt kicsapódó ferrohydroxid feketekávé-barna színűre festette." Két héttel nyitás előtt! A strandot mégis megnyitották. Ausztriai erdőkből szereztek frissen kitermelt, 4 méteres vörösfenyő rönköket. Ezekből facsöveket fúrtak, ezzel bélelték a vascsöveket. A kisebb csövek így nehezen biztosították az elegendő vízmennyiséget, de sikerült átvészelni a szezont. Pedig ,,a strandfürdő újszerűségével, modern kiképzésével, az országban legelsőnek alkalmazott pázsitos napozóival, asztalitenisz és tornafelszereléseivel — a vártnál erősebb vendégforgalmat bonyolított." 1936-ban még 100 négyszemélyes kabint szereltek fel, hajóállomást, csónakkikötőt építettek, javult a buszközlekedés. 1937-ben további 100 kabint, 1200 vetkőzőhelyet, s egy hússzor-tízméteres medencét építettek. S azóta nem is túl sokat változott Pünkösdfürdő: 4698 ember számára ad vetkőzőhelyet, ebből 417 a négyszemélyes kabin. Két éve csempével borították a medencék falát. Sárosfürdő újjáépítésére 1908-ban 1 millió koronát ajánlottak föl. Ez az összeg hamarosan 5 és fél millióra rúgott. 1918-ban átadhatták a közönségnek a pazar kivitelezésű Gellért komplexumot. A balneológusok — olvasom, — „könnyebb betegségben szenvedő gyógyvendégek szempontjából is hasznosnak ítélték, hiszen a hullámfürdőben a tengervíz hullámzásának masszírozó hatását vélték felfedezni." Szabadon folyt el a pesti Duna-part legészakibb részén egy forrás melegvize. Még 1945 előtt kis, 1500 személyt befogadó népfürdőt akart itt létesíteni a főváros, ebből azonban csak terv maradt. A pocsolyákban viszont rendszeresen fürödtek a közelben lakók. Adandó alkalommal, 1947 májusában közmunkával kezdtek a föld egyengetéséhez, 1948-ra elkészült a Szabadság strandfürdő. Tiszta, esztétikus öltözőket, WC-ket, zuhanyozókat, ügyesen rendezett parkot létesítettek a területén, néhány szoborral. A strandok zöme az idők folyamán szinte teljesen átöltözött, vagy inkább ifjúvá serdült. Régi és új arca között több esetben is talán csak annyi a hasonlóság, hogy ugyanott található, ugyanaz a forrás táplálja. És a neve. A század elején például a Lukács uszodában szigorúan elkülönített női és férfi medence volt. Ez már végleg a múlté. S ha nem is ilyen iramban, de lassacskán a múlté lesz sok avult strand. 1964-ben, négyévi szünet után nyílt meg a Római strandfürdő. Négy év alatt rengeteget változott. Azelőtt tófürdő volt: éppcsak körülhatárolt parttal, iszaposan-kavicsosan. Most: vakltó-tiszta medencék, rendezett park. öreg fabódékba bújhatott az ember, hogy fürdőruhát kapjon magára. Most: ízléses, kényelmes öltözői vannak. Az 1966/26. számú rendelet biztosítja az 1 vendégre jutó vízfelületet (0,8 négyzetméter), pihenőterületet (8 négyzetméter), a medence utánfolyását (4 százalék). Szakáll Ödöntől azt kérdem, tudják-e ezt biztosítani? S mivel biztos lehetek a nemleges válaszban, hozzáteszem: mikorra kapja meg minden vendég azt a területet, ami dukál neki? — Soha, talán. Papíron nem nagy a különbség. Ha átlagforgalmat számolunk, akkor a két szám nagyjából fedi egymást. De a valóságban ez nincs így. Van, amikor egy emberre sokkal nagyobb terület jut, mint az előírásban; nagyobb forgalom, kánikula idején viszont sokkal kevesebb. Sőt. Ez a mutató strandonként is változik. Van, ahol mindig érvényesek az arányok, van, ahol csak ritkán. Terjeszkedni — területileg — nem lehet. Egyszerűen nincs honnan elszipkázni szabad területet. A Fővárosi Fürdőigazgatóság évi 60 millió forintos költségvetéssel végzi a munkáját. A pénzt a meglevő területek jobb kihasználására, korszerűsítésére, szépítésére fordítják. Ha középen alátámasztott síklapnak képzeljük el Budapestet, rajta a strandokkal, tipográfiailag pontosan elhelyezve; nem lenne egyensúly, a lap felborulna. Noha szám szerint majdnem mindegyik kerületnek megvan a strandja, s a „karéj": Cinkota, Kispest, Erzsébet, s az 1964-ben megnyílt Csepeli strand révén fellelhető; az igazság az, hogy az ismert, nagy strandok szippantják magukhoz a közönséget, a főváros távoli részeiből is. Pedig ezeknek a strandoknak a tehermentesítése kulturáltabb viszonyokat teremthetne, rengeteg közlekedési problémát is megoldana A fejlesztésre szánt összeg tetemes részét ezért a kisebb, külterületeken levő strandok folyamatos rendbehozatalára fordítják. Lőrincen és Rákoscsabán új öltözőket építenek, Cinkotán a medence kap új burkolatot. Kispesten területet rendeznek, Erzsébeten gyermekmedence készül. Csillaghegyen 5000 a vetkőzőhelyek száma, ennél csak a Dagály, a Palatínus és a Széchenyi fürdő befogadóképessége nagyobb. Itt lebontják a kis kőépületeket, helyettük korszerűbbeket húznak fel. 1972-re két medencével bővítik a strandot: gyermekmedencével és hullámfürdővel. Addig is folyamatosan rendezik a területet, fásítanak, javítják a kerítéseket. A területre jellemző a sok fa, a sok virág. Érdekessége a változatos domborzat, a strand egyes pontjai közötti 40 méteres szintkülönbség. Az alsó szinten több, egy épületbe tömörülő lakást építettek. Az építők „lelakták" a munka árát. 1945 után az épület néhány üzem tulajdonába került. 1963-ban szállónak vette át a Fővárosi Fürdőigazgatóság. Ekkor még csak 160 férőhelyes volt. Most 500 vendéget fogad. (Ámbár a csillaghegyi strand közönségét olykor aggasztja az idegenforgalmi érdekek túlzott érvényesítése.) A fejlesztési terv semmitmondónak, egyhangúnak tűnik. Ilyen szavakból — és tettekből — formálódik: Csepel: kabinbővítés; Gellért: hullám terasz felújítás, tetőszerkezet kicserélése; Széchenyi: műkő, beton helyett márvánnyal bélelt medencék, öltözők csempézése; Palatínus: öltözik, egyéb helyiségek korszerűsítése; Dagály: medencék csempézése. Zuglón 1972-re elkészülnek a munkálatokkal: nagy, füves parkot létesítenek, a négy medence közül az egyiket télen is használhatják majd. A monoton, szürke szavakból nem vesz szaporábban lélegzetet az ember. Bár emögött sokminden rejlik: kényelmesebb öltözés-vetkőzés. higiénikusabb mellékhelyiségek, esetleg néhány szobor a parkban. Kisebb zsúfoltság a medencében, a hullámban ; nem kell szorosan egymás mellé teríteni a pokrócot a füvön. Hangulatosabb; kellemesebb az ember közérzete, a napi munkában felhúzott idegei kissé ellazulnak. Ránk fér; a hőségben szenvedő, felüdülésre áhítozó budapestiekre. 16