Budapest, 1969. (7. évfolyam)
7. szám július - Osgyáni Csaba: Strandok
Budapesten ma 60 forrás, illetve forráscsoport van. Ez 118 langyos, illetve melegvizű forrást jelent. Ezekből naponta 50 millió liter 20—76 Celsius fokos, többségükben kalcium, magnézium, nátrium, hidrokarbonát, klorid, szulfát, kén, jód, bróm, fluor vagy rádium emanáció tartalmú gyógyvizet nyernek. Ahol ma jelentősebb fürdő-, vagy strandtelep található, ott már ősapáink is jól érezték magukat. A mai Gellért fürdőkomplexum forrásvizében például már a honfoglaló magyarok is megmártóztak. De a magyar fürdőkultúra megalapozói mégiscsak a rómaiak voltak. S talán az sem véletlen, hogy a legkedveltebb strandok némelyike épp azon a területen — Óbudán — van, ahol az eddigi római kori ásatások fejlett fürdőközpont létezéséről tanúskodnak. Ismerték — például — a régi malom helyén kiépített Árpád-forrást amelynek vize most a Csillaghegyi strand medencéit táplálja; ivóvíznek Acquincumba vezették. De annyi vizet a rómaiak sem tudtak meginni Acquincumban, mégha csak ezen éltek volna is. ,,A forrásvíz nummulitmészből fakad, kijővén egy négy öl mélységű tavat tölt meg, melynek vize, mennyisége egész éven át egyenlő, valamint hőfoka is." Itt építették később az 58 000 négyzetméteren terpeszkedő, esztétikusan elrendezett strandot. Fürdőkultúránk a másfél évszázados török hódoltság alatt nagyot fejlődött. A törökök több fürdőt építettek Budán, egyesek még ma is őrzik a kor fürdőépítészeti emlékeit, így a boltíves, oszlopokon nyugvó kupola rendszert. Buda visszavételével véget is ért ez a folyamat; nemhogy nem fejlődtek, de mindinkább elhasználódtak, tönkrementek a már akkor sok külföldi utazó elismerését kiváltó fürdők. Ez így ment a XX. század elejéig, ami kőris a főváros vette gondozásába a forrásokat. Nagy lendülettel kezdtek a fejlesztéshez; ennek első eredménye lett a 1913-ban átadott Széchenyi fürdő, majd 1918-ban Európa egyik legtökéletesebb fürdőkomplexuma, a Gellért. A Széchenyi fürdő Osgyáni Csaba Strandok A Szabadság-strand. Lőrinczy György felvételei