Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - dr. Reischl Antal: Lakás és család

ba fejlődnek. A vélemények viszont már nem egyértelműek abban, hogy e fejlődésben az „együttműködő családköteléknek" van-e nagyobb szerepe, vagy inkább a feltételeknek megfelelően létrejövő, m»jd ismét felbomló „szomszédsági csoportoknak". A kooperativen együttműködő családkötelékek jellemző formai tünetei a „nagymama bejáró; a rendelésre megjelenő nagymama". E jelenség kialakulásának tulajdonképpen két gyökere van: az egyik a családok labilis gazdasági helyzete épp fejlődésük legdöntőbb időszakában, a kialakulásban. A jelenség másik gyökere az átlagéletkor emelkedése, és ezzel a nyugdíjkor meghosszabbodása. Az aktív munkából viszonylag még jó erőben nyugdíjba kerülő embereknek szinte életszükséglete, hogy valamilyen hasznos teendővel elfoglalják magukat. Ennek révén nem érzik magukat feleslegesnek. A lakások erkölcsi avulása A lakóházak élettartama általában 50—100 év, ugyanakkor a lakásokkal szemben támasztott igények — a társadalmi-gazdasági haladásból adódóan — lényegesen gyorsabban változnak. így a lakóházak-lakótelepek erkölcsileg előbb avulnak el, mint műszakilag. Ezért ma olyan lakásokat kellene építenünk, amelyek a jövőnek, tehát következő generációk várható igényeinek is megfelelnek majd. Ez a kérdés a lakóházak kooperációs irányú fejlesztésével egyszerűbben megoldható, mint csupán nagyobb alaprajzi rugalmasságot biztosító szerkezeti rendszerek alkalmazásával. A kooperációs rendszerű lakóházaknál a lakások elrendezésének változtatása nélkül, pusztán a közös szolgáltatások mennyiségi és minőségi továbbfejlesztésével is lehet az épületegyüttes erkölcsi avulása ellen küzdeni. Viszont az is érzékelhető, hogy bármelyik kérdés egyoldalú eltúlzása csökkenti azt a rugal -masságot, amelyet a lakóházak a kooperatív rendszerrel nyerhetnek. Például ha - azon egyoldalú elképzeléssel, hogy a jövőben már mindenki, minden esetben lakáson kívül fog étkezni - elhagyják a lakásokból a főzés-étkezé? felszereléseit és berendezéseit, ezzel mind a ma, mind pedig a jövő számára lehetetlenné válik annak az eldöntése, hogy a lakó mikor és hol főzne, illetve étkezne szívesebben ? De ugyanezt ei lehet mondani a szolgáltatásoknak szinte minden területéről. A fejlődés iránya pedig nem a lehetőségek leszűkítése, hanem a lehetőségek választékának a gazdagítása. A lakásépítés helyzete Évek óta állandósult az a helyzet, hogy Budapesten a lakásépítés mértékét elsősorban az építési kapacitás határozza meg. E kapacitás növelése hagyományos módon már nem lehetséges, hisz a munkaerőhiány talán az építőiparban a legnagyobb. Ezért jelentenek alapvető változást a házgyárak: ezekkel lényegesen emelhető a lakásépítés termelékenysége. Míg hagyományosan egy lakás felépítése általában 3000 előmunkaórát igényel, addig a házgyári paneles építési mód ezt mintegy ezer órára csökkenti. Ez évben már teljes kapacitásával — 2000 lakás/év — termel az Óbudai Házgyár, amely szovjet technológia alapján működik. Ennek termékeiből épül a kelenföldi lakótelep, valamint Óbuda új lakóházainak zöme. Megkezdte a termelést a második budapesti házgyár is, amely a Larsen—Nielsen dán paneles technológia alapján működik, s teljes felfutása után évenként szintén 2000 lakást fog termelni. Épül már a harmadik, a legnagyobb budapesti házgyár, évi 4000 lakás kapacitásra. Míg 1960-ban még csak 720 lakás épült fel házgyári paneles technológiával, ez a szám 1968-ban már 3 ezer, 1970-ben pedig már megközelítően 6 ezer lakás/év lesz. 19Ó7. január i-én Budapest 1,97 millió lakosa 600 277 lakásban lakott, tehát a 100 lakásra jutó lakosok száma 328 fő volt. A III. ötéves lakásfejlesztési terv Tervezett Teljesítés Várható teljesítés összes átadás 1966 196 7 1968 1969 1970 összesen Allami 33SOO Magán 24500 összesen 58000 554' 4100 9641 6194 4495 10689 6266 5597 11863 734' 5900 13241 8566 6008 '4574 33908 26100 60008 A IV. ötéves tervidőszakban — az 1970—75 években — Budapesten 80—85 ezer lakást kívánunk felépíteni. Lényeges az a fejlődés, amit az állami lakásépítés a lakások alapterületében és felszereltségében mutat: 11. ötéves terv III. ötéves terv IV. ötéves terv Megnevezés tényleges várható jav a *olt Átlag lakásterület 47 m1 50 m-53 >"Lakás felszereltség: beépített konyha 68"u 98% '00% beépített szekrénv 85% IOO% 100% Fűtési mód: korszerű (táv, kp., gáz) .... So% 100% 100% kályha (szilárd tüzelés) 20% — — Technológiai megoszlás: hagyományos 42% 11% 5% 5'% 16% '5% házgyári panel 47% 80% egyéb (öntött) 7% 26% Lakástelepítés — városrekonstrukció Budapesten az állami lakásépítés elsősorban a város belterületein üresen maradt — és így minimális szanálással járó — beépítetlen területeken folyt. Ma már a helyzet alapjaiban megváltozott. Egyrészt elfogytak a belső beépítetlen területek s szanálás-mentes területek ma már csak a város lakott területein kívül találhatók, ahol viszont rendkívül magasak a közlekedés- és a közmű-ellátás beruházási költségei. Másrészt a decentralizált iparfejlesztéssel és a mezőgazdaság vonzerejének növelésével csökken az egészségtelenül túlzott mértékű népesség-feláramlás a fővárosba. Budapesten a lakásépítés egyszersmind a lakosság lakáshelyzetének minőségbeli javítását is jelenti, mert gyakran még primitívebb lakásnak sem minősíthető összedűlő épületeket bontunk le. Ha a lakástelepítést régi módon folytatva egészen a városon kívül új lakótelepeket építenénk fel, akkor Budapest szélein lassan egy új város alakulna ki, halálra ítélve a mai várost. A megoldás az egész városra kiterjedő városrekonstrukció. Pest lakossága a város ma már zömében korszerűtlen lakóterületein aránytalanul helyezkedik el. Amíg a VI., VII., VIII., IX. kerületek magas laksűrűségükkel egészségtelenül túlzsúfoltak, addig a peremkerületek zömében laza, falusias beépítésűek. Az átfogó városrekonstrukció első üteme: a peremkerületek helyén felépíteni az új, legkorszerűbb lakótelepeket, központokat és ezzel létrehozni e legújabb fővárosi szintű kerületeket. Ezzel a túlzsúfolt belső kerületekből kikerül a lakosságnak az a része, amely miatt ma e területeken a városrekonstrukciót nem lehet elvégezni. Ha ugyanis e belső kerületek bármely lakótömbjét lebontanánk, nem tudnánk helyén korszerű építésű lakóházakban már annyi embert elhelyezni, ahányan ma ott laknak. Tehát a pesti legsűrűbben lakott belső gyűrű általános rekonstrukciója csak a peremkerületek korszerűsítése után, a második ütemben valósulhat meg. Bár a város is, mint minden organizmus, folytonosan megújul, átalakul, módosul, fejlődik, mégis az előzőkben vázolt városrekonstrukció már évszázadokra kiható minőségbeli változás. Sorsdöntő tehát, hogy mindezt olyan lakások, lakóházak, lakótelepek építésével valósítsuk meg, amelyek nemcsak a ma számára korszerűek, hanem megfelelőnek bizonyulnak majd a jövő számára is. Ezért kívánjuk már ma, hogy házgyáraink például legalább minden ötéves tervidőszakra újabb és egyre korszerűbb lakástípusokat hozzanak létre (idővel szeretnénk ezt egy-két éves periódusokra csökkenteni). Azért törünk lándzsát a nagyobb lakások építése mellett, mert valljuk, hogy a lakáshelyzet enyhülésével el kell érnünk, hogy minden lakásban legyen legalább egy olyan szoba — a nappali — amelyben senki sem kényszerül aludni. Ez a lakások jelenlegi túlzott telítettségének bizonyos fokú csökkentésével érhető el. Például a kétszobás — a mai lakásnormák szerint 4 fős — lakás a javult helyzetben már általában csak két személy otthona lesz. A lakáskultúrát emelendő, javasoljuk a három és többszobás lakások építését. A tudományos módszerű vizsgálatok egész sora szükséges a társadalom lakásigényeinek helyes feltárásában s azok megoldásában. A fejlődés útja az egységek (tehát a lakások) és az egész (tehát a lakótelep, a város) mainál sokkal szervesebb összhangjának megteremtése; olyan korszerű nagyméretű kooperatív lakóegyüttesek, kialakítása, amelyek talán már többek — de egészen biztos, hogy magasabb rendűek —, mint a mai értelemben vett lakótelepek. 30