Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Zsolt Róbert: Nagy kísérlet - fiatal sportolókkal

den apró részletre kidolgozott, hosszú távra szóló munkával nem lehetne-e sokkal többet kihozni a fiatalokból, mint eddig? Olyan intézményt akartak létrehozni a 10—18 éves fiatalok részére, ahol azok zavartalanul, magasan képzett szakemberek és megfelelő anyagi lehetőségek mellett próbálnak élsportolókká, bajnokokká válni. A kísérlet színhelye Budapest lett — a fővárosban hozták létre a Központi Sportiskolát. Nem mondható ugyan örvendetesnek, de letagadhatatlan tény, hogy csaknem a teljes magyar élsport Budapestre koncentrálódik; innen kerül ki négyévenként az olimpikonok túlnyomó többsége, a különböző sportágakban a válogatott versenyzők és játékosok zömét a főváros adja, tehát nem lett volna helyes az élsportoló-jelölteket elszakítani ettől a bázistól. Másrészt pedig csak Budapesten nyílik mód arra, hogy évről évre sokezer gyerek közül válogassák ki a legtehetségesebbeket, többtucatnyi iskolával építsenek ki élő kapcsolatot. 13 sportág — 2500 versenyző A Központi Sportiskola versenyzői, játékosai elsősorban a Népstadion körül elterülő pályákon, csarnokokban edzenek. A vezetőség a volt Jégszínház épületében van. Az igazgató, Kocsis L. Mihály tapasztalt pedagógus. Mint fiatal testnevelő tanárt, harminc éve bízták meg a csepeli WM gyár verseny- és tömegsportjának megszervezésével, s azóta működik a sport különböző területein, tehát van tapasztalata bőven. Kitűnően képzett segítőtársai vannak. A gyerekekkel foglalkozó 135 edző közül száznál többen egyetemi, vagy főiskolai végzettségűek. Működik egy módszertani bizottság, ennek sportorvosi és sportlélektani szaktanácsadója van. Ez a bizottság alakítja ki a távlati szakmai terveket, fogja össze a kísérleteket és segíti, ellenőrzi az edzőket. Tizenhárom sportágban 2500 ifjú sportember edz, versenyez a KSI fekete-sárga színeiben. Ők nem érzik magukat „kísérleti alanyoknak"; éppen olyan kedvvel edzenek, mint a sportegyesületek tagjai. Csak valamivel többet és valamivel kedvezőbb körülmények között, mint a legtöbb hozzájuk hasonló korú fiatal sportoló. Kísérleti csoportok Kísérleteket nem szabad kedvezőtlen körülmények között végezni, mert hamis eredmények születhetnek. így sincs szó optimális feltételekről; bajlódik terem- és pályahiánnyal a KSI is, ezernyi más gondja van, de a munka folyik és már jelentkeznek az eredmények. Általánosan elfogadott vélemény, hogy egy klasszis sportoló kifejlődéséhez 8—9 esztendő kell. Ázok a tízévesek, akik a KSI első évfolyamára iratkoztak be, 1972-ben végeznek. Még nincs tehát olyan diákja az iskolának, aki túljutott volna mind a nyolc évfolyamon. De az már látszik, hogy nem járnak rossz úton. A jégkorong ifjúsági válogatott csaknem teljesen sportiskolásokból tevődik öszsze, és ez a csapat a felnőttek bajnokságában is helytállt. A KSI vízüabdázói a felnőtt együttesek között a Magyar Népköztársasági Kupában a legjobb nyolc közé kerültek, és nyertek ifjúsági, illetve serdülő bajnokságot. Kajak-kenuban a felnőtt válogatott keretnek 4 tagot adott a KSI, asztaliteniszben van ifjúsági Európa-bajnoka, felnőtt válogatottja az iskolának. A két éve létrehozott kerékpáros szakosztály sorra nyeri az országos ifjúsági és serdülő versenyeket. Lehetne folytatni bőségesen az eredmények felsorolását, amelyeket még mindig csak a kísérleti csoportok értek el. Az első években nemcsak tízéveseket vettek fel, hanem bekerültek 11—16 évesek is, és rajtuk próbálták ki, hogy milyen módszereket kell majd alkalmazni azokon a gyerekeken, akik már az iskolában nőnek fel. Az igazi eredményeket azoktól várják, akik nyolc évet töltenek el az iskolában, őket már azokkal a módszerekkel oktatják, amelyek a most érő generációk edzése során alakultak ki. Az eddigi évek során a KSI már bebizonyította, hogy nem szabad építeni az úgynevezett „csodagyerekekre". Annak idején az újságok is cikkeztek például arról, hogy van olyan úszónk, aki 13 éves korában jobb eredményeket ért el, mint 13 évesen az amerikai Schollander. Pár év múlva Schollander sorra nyerte olimpiai bajnokságait Tokióban, a magyar versenyző még döntőbe se került. Terhelés — hatásfok A KSI kísérletei azt mutatják, hogy nem elsősorban a tehetségnek, hanem inkább a biológiai életkor előrehaladottságának tulajdonítható, ha valaki saját korosztályához viszonyítva kiemelkedő teljesítményt nyújt. Vannak, akik biológiailag gyorsabban érnek, de később a többiek utolérik őket, a tehetségesebbek pedig azonos szintű edzésrendszer mellett maguk mögött is hagyják őket. A kísérleti eredmények azt is mutatják, hogy nem elegendő a sikerhez csupán a saját sportág űzése, hanem rendkívül sokoldalú edzésre, sőt, versenyeztetésre van szükség. Fontos, hogy a gyerek kellő időben kapja meg azt a fajta speciális terhelést, amely éppen megfelel a korának. Vannak vissza nem térő alkalmak a fiatal sportoló életében. A porcosodás, a csontosodás befejeződése után például már lehetetlen olyan lazává, mozgékonnyá tenni az ízületeket, amilyenekre bizonyos sportokban szükség van. (Felnőtt korban már senki nem válik hajlékcmnyá.) A különböző játéksportokhoz szükséges gyorsaságot már 18 éves korig ki lehet fejleszteni, és akkor nem a válogatott keretekben kell ilyesmivel foglalkozni. Ha nem kellő időben, nem a megfelelő életkorban adagolják a speciális gyakorlatokat, később sokszoros munka mellett is kisebb lesz a hatásfok. De bizonyos terheléssel ártani is lehet. Például fiatal korban egyes izmok túlfejlesztésével teljesen merevvé tehetik a fiatal sportolót. A KSI sikerei — érthetően — okoznak némi féltékenységet a sportegyesületek körében, amelyek természetesen nem tudják ilyen apparátussal és költségvetéssel foglalkoztatni a fiatalokat. A klubokban a közvetlen élsport problémái állnak előtérben, és még egy nagyegyesületnek sincs annyi edzője, pénze, mint amennyi a Központi Sportiskola rendelkezésére áll. Kísérletezni, új módszereket kikutatni és kipróbálni azonban „kisipari módszerekkel" nem nagyon lehet. Ma még nincsenek meg az anyagi feltételei annak, hogy legalább a fővárosi nagy egyesületek viszonylag optimális lehetőségeket teremtsenek a fiatalok nevelésére. Kísérletezésre, próbálkozásokra pedig végképp nincs alkalom. Versengés az egyesületekkel A klubok azonban élvezik majd a Központi Sportiskola munkásságának eredményeit. A KS I-ben kikísérletezett szisztémákat igyekeznek elterjeszteni. Először az országban működő 31 városi, kerületi és egyesületi sportklubban vezetik be a jól bevált módszereket, és szívesen átadják a tapasztalatokat az egyesületi edzőknek is. A Központi Sportiskola egyébként sem önmagának „termeli" a versenyzőket és játékosokat. A sportolók 18 éves korukban valamelyik klubba kerülnek, tehát egyes sportköri szakosztályok készen kapják az utánpótlást. Ez a folyamat már meg is kezdődött. A sportiskola csaknem ifjúsági válogatott szintű kosárlabda csapata Csepelre került, a végzős vízilabdázók számára öt egyesületet jelöltek meg választékul. Egyelőre oda irányítják a fiatalokat, ahol a legkedvezőbbek a versenyzési feltételek, hogy ne következzék be törés a fejlődésükben. Most például a Jégsport Szövetség vezetőinek segítségével a Honvéd Sport Egyesületet próbálják rábeszélni arra, hogy építsen jégpályát, és akkor átadják a KSI teljes csapatát, amelyből pár év alatt felnőtt bajnok lehet. Van indirekt hatása is a Központi Sportiskola működésének. Az a tény, hogy a klubok sportolói a versenyeken, mérkőzéseken sokszor alulmaradtak a sportiskolásokkal szemben, egészséges versengést alakított ki. Az egyesületek nem akarnak lemaradni, tehát igyekeznek többet produkálni, sűrűbben edzeni, alaposabban készülni. Az igyekezetnek már vannak mérhető eredményei. A Központi Sportiskola vezetői a vitákban rendszerint azzal érvelnek, hogy kutató intézetek nélkül az ipar és a mezőgazdaság is lassabban fejlődne. A téeszek sem haragszanak, ha például Martonvásárról nemesített vetőmagot kapnak... Kiből lesz bajnok? A nyár elején megint felvesznek ezernyi újabb gyereket. Még az iskolai szünetben kipróbálják őket, ősszellevizsgáztatják, és a tehetségeseket ott-tartják a Központi Sportiskolában. Hogy mennyi ideig, az kérdéses. Évről évre morzsolódnak le gyerekek, toert a szorgalmasak, a tehetségesek kiválasztódnak, a többiek lemaradnak. Eddig vagy 8000 gyerek fordult meg a KSI különböző szakosztályaiban, és 2500 maradt. Ebből a két és félezerből legjobb esetben is pár száz élsportoló, és esetleg néhány világklasszis fejlődik ki. Ezt a nyolcezres fluktuációt még kevésnek is tartják. Mert ki tudja, melyik ezres csoportban lesz a jövő olimpiai bajnoka?! Ezért minél több ezres csoportot szeretnének átszűrni a KSI-ben, hogy valóban a legrátermettebbekkel, a legtehetségesebbekkel foglalkozhassanak és minél több klasszisversenyzőt adjanak a magyar sportnak. .34