Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Márk Ferencné: A gondozásra szoruló öregek ellátása

ladtunk előre. Még a legsúlyosabb betegotthonokban is kialakították a gondozottak rendszeres foglalkoztatását. A gondozottak különböző (élelmezési, kulturális stb.) bizottságokban formálják saját életüket és tevékenységüket; ezáltal kötöttségmentes életrendet alakítanak ki az intézetekben. Az étrendek összeállításánál figyelembe veszik a gondozottak kívánságait; a ruhaneműek beszerzése egyénileg, lehetőleg szintén a kívánságoknak megfelelően történik. Közös kirándulások, színház- mozilátogatások, csereüdültetések budapesti és vidéki intézetek közt, kézimunka kiállítások, különböző rendezvények szervezésével igyekeznek színessé tenni az öregek életét. Az intézetek nagy gondot fordítanak arra is, hogy lakóik állandó kapcsolatban legyenek hozzátartozóikkal és a társadalommal. Ezt segítik elő a szervezett hozzátartozó-gondozotti találkozók, valamint a tömegszervezetekkel, iskolákkal, üzemekkel kiépített patronáló mozgalmak. A gondozási munka fejlődésének köszönhető, hogy a gondozottak régebbi panaszai jóformán megszűntek. Az otthonokban dolgozók helyzete is javításra vár Az anyagi okok háttérbe szorulásával egyre inkább csak azok kérik felvételüket az otthonokba, akik egészségi állapotuk miatt nem tudják önmagukat ellátni. Egyes szociális otthonok vagy azok egyes osztályai egészen súlyos betegeket ápolnak. Ez a körülmény nagyon megnehezíti az intézetek amúgyis kevés létszámú dolgozójának a helyzetét. A kevés létszám következménye a 3 műszakos munka, a szabad szombat megoldhatatlansága is. Mindez, az alacsony bérezéssel együtt, sürgős rendezésre szorul. A felszabadulás utáni szinte teljesen szakképzetlen személyzettel szemben ma a dolgozók 50—70 százaléka az előírt képesítéssel rendelkezik. A dolgozók képzése, továbbképzése munka melletti tanfolyamokon történik. A gondozottak egészségügyi ellátását főfoglalkozású, illetve tiszteletdíjas orvosok irányításával jól képzett ápolószemélyzet végzi. Az egészségügyi ellátás színvonalának emelése érdekében 1963-ban létrehívták a Hungária körúti otthon keretében a szociális otthonok Központi Vizsgálóállomását. Itt 14 szakrendelés fogászati, szemészeti, ortopédiai stb. ellátást nyújt. A Széchenyi fürdő vizének bevezetésével fizikotherápiás részleg is létesült. A budapesti és főváros környéki intézetek gondozottjait mikrobuszok szállítják a Vizsgálóállomásra és a fürdőbe. Itt vizsgálják meg a felvételre kerülő új gondozottakat is, hogy a szakvélemény figyelembevételével történjék az otthontípus kijelölése. Lényeges feladat a gondozottak megfelelő élelmezése. Az élelmezés» étlaptervezés évek óta gondos elemzések alapján történik. Az élelmezést segítik a célgazdaságok, melyek anyaintézetük ellátásán kívül a gazdasággal nem rendelkező intézetek részére időnkint jutányos áron sertést, baromfit, hentesárut, zöldséget, gyümölcsöt biztosítanak. A jelenleg megállapított gondozási díjak (havi 400—500 Ft) nem állnak arányban a nyugdíjak összegével, a hozzátartozók anyagi helyzetével és különösképpen az intézeti fenntartási költségekkel (az egy gondozottra eső havi ráfordítás 1300—1500 Ft) Ezért halaszthatatlan szabályozásra van szükség. A felemelt gondozási díjakból származó többletbevétel a ma még megvalósíthatatlan gondozási feladatok fedezetét képezné. Az utóbbi években a szükségletek felmérése és kielégítése, az új gondozási formák kialakítása már tudományos megalapozottsággal, az egészségügyi statisztikai adatok és tapasztalatok elemzésével történik. Az intézeten kiviili gondozás formái Bár a szociális otthon a legfejlettebb gondozási forma, az igényeket férőhely hiányában nem képes kielégíteni. Ezenkívül sokan vannak, akik bizonyosfokú gondozásra szorulnak, azonban lakásukat nem óhajtják feladni: a róluk való gondoskodást tehát saját környezetükben kell biztosítani. Ez az úgynevezett területi gondozás megnyugtató a rászorultaknak, ugyanakkor lényegesen olcsóbb az intézeti elhelyezésnél. Az intézeten kívüli gondozás, foglalkoztatás formái: az öregek napközi otthona, a házi gondozás, a segélyezés és a szociális foglalkoztatók. A területi gondozás sok új formája, fővárosi kezdeményezésre, a felszabadulás után valósult meg: az öregek napközi otthona, a területi gondozói hálózat és a foglalkoztatók. Az olyan egyedülálló idős, munkaképtelen emberek, akiknek tartásra köteles és képes hozzátartozójuk nincs, segélyben részesülnek: pénzsegélyt és egyéb ellátást kapnak. Az egy személyre eső juttatások összege megegyezik a saját jogon szerzett legalacsonyabb nyugdíj összegével. Megállapítottuk, hogy a területen élő időskorúak gondozása messze elmarad az intézeti ellátás mögött. A segélyezetteknek biztosított juttatás összege nem éri el a létminimumot — ugyanakkor a gondozás, háziápolás sincs még kielégítően megoldva: az egész fővárosban, a körzeti orvosok mellett működő nővéreken kívül, csak 30 területi gondozónő dolgozik. Jelenleg 19 Öregek Napközi Otthona működik, és biztosít közel ezer idős embernek, kellemes környezetben, megfelelő étkezést, napközbeni tartózkodást, széles körű kulturális programokkal. Azonban a 19 Otthon korántsem elegendő; több kerület egyáltalán nem rendelkezik üyen intézménnyel. A csökkent munkaképességű személyek, valamint a jó fizikai és szellemi állapotú, rendszeres munkát igénylő nyugdíjasok munkábaállítására, elfoglaltságuk biztosítására a legmegfelelőbb forma a szociális foglalkoztató. A foglalkoztatók tartalmat adnak az idős emberek életének és csökkentik a segélyt kérők számát. Társadalmi jelentőségük tehát igen nagy. A gondozási feladatok oly nagyok, hogy azokat az irányító szervek, a tanácsok szociálpolitikával foglalkozó dolgozói és az intézmények alkalmazottai csak széles körű társadalmi erő bevonásával képesek a körülményeknek megfelelően ellátni. Az utóbbi években a tömegszervezetek tettek erőfeszítéseket, hogy a társadalmat az öregek megbecsülésére neveljék. Ennek jegyében kerül megrendezésre néhány éve az Öregek Hete. Sajnos, az üyen mozgalmak még kampányszerűek. Ezért égetően fontos, hogy a társadalmi szervezetek és a szociálpolitikai szakigazgatási szervek a jövőben rendszeresen és szervezetten együttműködjenek. Márk Ferenené LELKES MIKLÓS Budai kertek a kerítések mellett fut a fű ragyog a házak homloka az utcák elkanyarognak virágot nézni a diófán a rigó hernyókból csemegéz fut a fű előre körbe vissza felbukkan újra az utca szemedbe néz felbukkan újra a füttyszó lendit gyors karikát futnak a füvek a szélben virág virág virág levél hajlik az izzó pirosra pattan a pitypang elfujt buborék barnát pörget a sárga kacag, fintorog bolondul a szélben virág a virágra s hököl vissza újra a népes Andersen-mesékbe indult sereg — virágok virágok virágok alkonyi színetek még sokáig csodálom mit a nap tükrömre ráégetett .29