Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Márk Ferencné: A gondozásra szoruló öregek ellátása

FÓRUM A gondozásra szoruló öregek ellátása A szocialista társadalom igyekszik maximálisan gondoskodni az anyagi okok, szociális körülményeik vagy betegségük miatt önmaguk ellátására képtelen öregek gondozásáról, támogatásáról. Fontos társadalompolitikai érdek az öregekről való gondoskodás módszereinek és eredményességének elemzése, vizsgálata. Az átlagos életkor, az életszínvonal emelkedése és az orvostudomány fejlődése következtében, jelentősen meghosszabbodott az utóbbi évtizedekben. Megnőtt tehát a népességen belül az időskorúak száma és aránya. A családok szétaprózódása miatt egyre több az egyedülálló idős ember. De a családon belül élő öregek helyzetét is nehezítik a rossz lakáskörülmények, valamint az a tény, hogy az általános női foglalkoztatottság folytán nincs, aki a beteg öregeket gondozza, ápolja. Félmillió idős ember sorsa Országos viszonylatban az időskorúak aránya Budapesten a legmagasabb: a fővárosban jelenleg a nyugdíjkorhatárt meghaladó korúak száma közel félmillió; itt tehát az időskorúak problémái fokozottabban jelentkeznek. A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt év őszén széles körű vizsgálatot folytatott a fővárosban gondozásra szoruló öregek ellátásáról. A Bizottság elsősorban azt tanulmányozta, hogy megfelelően biztosítják-e a rászoruló időskorúak gondozását a szociális otthonokban és azon kívül; valamint azt, hogy milyen tevékenység tapasztalható az időskorúak segítése tekintetében. A Fővárosi Tanács február 25-i tanácsülésén, széles körű vita keretében, megtárgyalta a FNEB vizsgálatáról készült összefoglaló jelentést, valamint a Fővárosi Tanács V. B. Egészségügyi Főosztályának kiegészítő jelentését, és ezek alapján meghatározta a legsürgősebb tennivalókat. A felszabadulás óta mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt igen sokat fejlődött az öregek ellátására irányuló szociálpolitikai tevékenység. Ám még gyorsabban növekedtek a gondozás iránti igények, akár az intézeti elhelyezési, akár az intézeten kívüli gondozási formák tekintetében, valamint a gondozottakkal való foglalkozás tartamát illetően. A nagy anyagi ráfordítás, a sokoldalú állami és társadalmi szociális tevékenység ellenére az öregekkel való törődés fejlődése nem tartott lépést a társadalom általános fejlődésével. Kevés a szociális otthon A legszélesebb körű és legszervezettebb gondozási forma: az állandó gondozásra szoruló személyek elhelyezését biztosító szociális otthoni hálózat. A főváros 5000 férőhelye a szociális otthoni elhelyezés iránti igényeket csak részben tudja kielégíteni. A kerületek által gondosan megszűrt, indokolt felvételi kérelmek alapján elhelyezésre várók száma állandóan meghaladja az ezres létszámot. A súlyos elhelyezési problémákat tovább növeli, hogy a férőhelyek zöme vidéken, Budapesttől többszáz kilométerre van. A vidékre helyezettek nagy többségének az életében ez a távolság törést okoz, sok esetben képtelenek a vidéki otthon életébe beilleszkedni. A főváros 32 általános és betegotthonában, valamint három, elmebetegeket gondozó otthonában, összesen 1200 alkalmazott látja el a gondozás feladatát. Az otthonokra fordított kiadások összege 1968-ban meghaladta a 80 müliót. Otthonaink közül csak a Kamaraerdei és a Hungária körúti otthonok épültek annak idején szeretetotthon céljára. A korszerű gondozási igényeknek azonban ezek az épületek sem felelnek meg, annak ellenére, hogy lehetséges átalakításuk már megtörtént. A felszabadulás óta új szociális otthoni épület nem létesült. Az intézetek többsége szükségmegoldásként, volt kastélyok, egyházi épületek, dohánygyár, laktanya stb. igénybevételével létesült. Ezekben az épületekben az adottságok miatt többnyire csak nagy, 6—24 ágyas szobák kialakítására nyílt lehetőség, házaspárok részére pedig elenyészően kevés szobát biztosíthattak. Az elmúlt időszakban, a megfelelő üzemeltetés biztosítása érdekében az otthonokat átépítették, korszerűsítették, azonban a lakószobák méreteit — a jelentős részben műemlék jellegű épületekben — a szerkezeti adottságok miatt nem lehetett megváltoztatni. A sokágyas szobákban pedig a gondozottak nyugodt életének biztosítása megnehezíti az egyébként is alacsony létszámú gondozói személyzet munkáját; a sok, egymáshoz már nehezen alkalmazkodni képes öreg összezártsága gyakori békétlenség forrása. A zömében öreg épületek folyamatosan jelentős karbantartási, felújítási munkákat igényelnek. A korszerűsítések során, sajnos, az otthonok többségében nem volt lehetőség az egyébként rendkívül fontos központi fűtés kérdését megoldani; az intézmények nagyrésze kályhafűtéses. Nagy energiát fordítottak, a gyakori életveszélyelhárítási munkák mellett, a belső korszerűsítésekre,-ám az anyagi lehetőségek hiányában az épületek többségénél elmaradtak a külső felújítási, tatarozási munkák. A közeljövőben számolni kell egyes elöregedett épületek szanálásával is. Űj intézmény-típusok A III. ötéves tervben két új, 450 ágyas otthon építése szerepel. A tervezett intézményekből tulajdonképpen csak az egyik jelent fejlesztést, mert a másik a vidéken szanálandó otthonok lakóinak elhelyezését szolgálja. Az új intézetek építésének helyét a XXII. és a XVII. kerületben jelölték ki. A szükséges előmunkálatokat elvégezték, azonban az építőipari kapacitás hiánya miatt még mindig nem indulhatott meg az építkezés. Az említett tanácsülésen az Építési Igazgatóság bejelentette, hogy az egyik otthon építését idén feltétlenül elkezdik. A megépülő új otthonok 2—4 ágyas szobái, a legkorszerűbb felszereléssel és berendezéssel, minden igényt kielégítenek; egyúttal megoldódik a házaspárok elhelyezése is. Állandó feladatunk, hogy a hagyományos formák mellett az igényeknek megfelelő új, korszerűbb intézménytípusokat létesítsünk. Budafokon kísérletként megvalósult az első Nyugdíjasok Háza, mely komfortos garzonlakásokban, az igényelhető központi gondoskodás biztosítása mellett teljesen kötetlen életformát biztosít. A kísérlet jól bevált. A következő Nyugdíjasok Házának építése a kelenföldi lakótelepen folyamatban van — és már több vidéki város is tervezi hasonló Házak építését. Az igények, a nyugdíjak emelkedése korszerűbb elhelyezést biztosító, önköltséges szociális otthonok létrehozását indokolja, ahol az önmagukat ellátni már nem képes és megfelelő nyugdíjjal rendelkező öregek 1—2 ágyas szobákban részesülnének teljes ellátásban. Megvalósításuk az elkövetkező idők feladata. Az első és legfontosabb tennivaló az otthonokon belüli gondozási munka állandó javítása. E tekintetben az elmúlt években nagyot ha.28