Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Nádass József: 1919 június

Sárgára van a gőzösnek négy kereke festve, Azon visznek engem Budapestre. Ott várnak a göndörhajú pesti lányok, Én meg csak úgy betyárosan kacsintgatok rájok! Ha megjövök Budapestre, rám hiába várnak, Képeslapot írok a babámnak: Megkérdezem, szeret-e még úgy mint régen, Mert különben Budapesten száz is akad nékem! 7. A századforduló táján elapadt a népszínmű, helyébe nyomult a zenés bohózat, daljáték és operett. 1904-ben indult hódító útra Kacsóh: János vitéz-e, 1905-ben Lehár: Víg özvegy-e, — szinte egy időben Bartók és Kodály első népdalgyűjtő útjával. A fejlődő nép terjedelmesebb, bonyolultabb dalokkal él: az olyannyira természetes vonás, hogy Bartók a népdalok osztályozásánál is a nagyobb szótagszámúakat tekintette újnak, az új stílus kibontakozásának. Érdekes tapasztalatunk, hogy nálunk a közízlés még mindig tapad az „ősi" egyszakaszos, négy soros népdalformához; ezért az operett- és táncdaloknak csak a refrénjét dalolja és hagyományozza népdali módon. Mit és hogyan vesz át az újabb pest-budai daltermésből? 1912 táján a Mozikirály című bohózatból lépett ki a pesti utcára a belvárosi utcáról szóló dal: Váci utcán, Váci utcán, hogyha egyszer végig mégy, Nem hiába lótsz és futsz ám, csakhogy akkor ember légy! Váci utcán, Váci utcán szemed ámul hölgyek puccán, Ámde kérlek, jól vigyázz, követendi kedved gyász! Az ifjú Harsányi Zsolt írta a hihetetlenül népszerűvé vált versikét a berlini Walter Collo (Kollodziepski) polkaindulójára. A berliniből pestivé formált daltípus azután népzenei szálláscsinálóvá vált: hozzászoktatta fülünket egy népszerű nyugati dalformához — ez az ABAB: azonos betű azonos dallamsort jelent — és nyomába jöttek a hasonló típusú munkásmozgalmi dalok, például: A harcban élen járunk . . . 8. 1927. nyarán a budai Horváth kertben kirobbant egy dalsiker: a Mesék az írógépről című operettben Honthy Hanna énekelte: Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll, Szemben az F.mke cigánya zenél, ha nem jön el, szívem de fáj! De ott lesz ugyebár, lesem hogy jön-e már, ott ránk egy icike-picike mozi vár . . . A dalsikert rengetegen hallgatták az utcán és a Horváth kerti fák alatt, hiszen a deszkafalú színházból minden kihallatszott. Sajnos be is! Ezért a jóhumorú, atyáskodó igazgató, Sebestyén Géza kiállt a Krisztina körútra, és sorban megkérte a vülamosvezetőket, hogy ne csilingeljenek és lassan hajtsanak a színkör mellett. Megtették a kedvéért. Ilyenféle családias utcai környezet volt e pest-budai slágerek bölcsője. Bent harsogott az új charleston, kint halkan kúszott az öreg vülamos . . . 9. 1928. nyarán kirobbant a második dalsiker ugyanitt, a Régi nyár című operettben. Az ügyes szerzők mintha csak a pesti randevúdalt költötték volna át budai környezetbe: Legyen a Horváth-kertben, Budán, szombaton este fél nyolc után! Kiszól a színkörből a zene, ragyog az édes két szép szeme. ... Mikor az első csillag kigyúl, kicsike babám hozzám simul. Hogy milyen gyorsan tévedt népdali útra a táncdal, arra igen jellemző feljegyzést őriz népdalgyűjtési füzetünk. Ugyanezen a nyáron több száz iskolás gyermeket nyaraltattunk Óbudán, a Raktár utca és Miklós tér sarkán terpeszkedő iskolakolosszusban. Az angyalföldi és kőbányai „tizenévesek" rögtön átköltötték a slágert „nyaralási nótává"; ezt fújták a kilencórai vülanyoltásig: Óbudán van Raktár utca egy, Sok gyerek nyaralni odamegy. Kapnak ott jó kosztot, híznak vagy öt fontot, Nézze meg majd, hogyha odamegy! Legyen a Miklós téren, Budán, bármely nap este kilenc után! Kiszól a termekből a mese, felügyelőnek fő a feje ... ... Mikor a villanylámpa kihuny, a gyereksereg ágyba indul... 10. Pest és Buda után következett Óbuda megéneklése. A szerencsés ihletésű szerzőpár újabb randevúdala az idősebb korosztályhoz szólt, nem is a sötét moziba, vagy a csülagfényes budai kertbe invitált, hanem terített magyaros asztalhoz: Jöjjön ki Óbudára, egy jó túróscsuszára. A kerthelyiségben sramli szól, és ott lehet csak inni jól. Az asztal tarka-barka, és rajta jó kadarka, És már az első csók után, meglátja de jó lesz kint Óbudán! Lajtai valószínűleg szívesen kacsintgatott a pest-budai utcadalra, sőt cigányritmusok felé is, hiszen nála már föltűnnek a dallamív közepén szinkópált ritmusok, melyek közismertek a cigányfrissekben. A Hétre ma várom a Nemzetinél kezdőmotívuma pedig visszatért az egyik ifjúsági indulódalunkban: Indulj az útra és vissza ne nézz . .. Nyilvánvaló, hogy összeszövődnek a dallami és ritmikai kölcsönhatások, nagyapáról unokára szállnak emlékek és e kitaposott utakon jön az új. Lajtait messzesodorta a vüágháború vihara, de aztán hazajött — meghalni. Utolsó éveiben történt, hogy szüveszter este a rádió 6-os stúdiójában zongorázott, és kedvesen odaszólt a közönségnek: Énekeljenek velem! Rögtön fújta fiatal és öreg pest-budai dalait, mint a népdalt. De hiszen Bartók szerint népdal az, amit sokan sokáig énekelnek és variálnak. Lajtai dalai megérték a variálást is. Legutóbb már a cigánydalok közt is hallottuk borsos átköltésben. Nemrég a Kandósok bálján sokáig hallgattuk a tanárok népdal- és nótaéneklését. Közben a másik asztalnál a diákjaik táncdalt harsogtak. De amikor elkezdték éjfélkor a Lajtai-féle pest-budai dalokat, együtt énekeltek a diákok és tanárok mind. Korosztályokat köt össze a közös dalkincs. Báli, vendéglői szokás, hogy éjfélkor rázendít a zenekar ezekre a pest-budai táncdalokra, és énekelik. Afféle szupécsárdás szerepe van ennek a dalcsokornak. Újabban már a zenés presszókban is megtartják ezt az új magyar hagyományt. Sőt filmre vették „hitelesen mai" falusi lakodalomban ; ezt láttuk a Szevasz Vera! című filmben . . . 11. Az 1930-as években megszületett még egy randevúdal, és a három városrész után — megénekelték a budai hegyeket is. Eisemann Mihály dallamára Szilágyi László írt szójátékokkal színezett szöveget: János legyen fenn a Jánoshegyen, délután oda várom! János, nekem nehogy álmos legyen, mert én azt ki nem állom! Jaj, Jani, szeretném hallani, szerelmet vallani, csak ez a kívánságom... A harmincas évek tánczenéjében sok magyaros, sőt népdali vonás jelentkezett. Éppen ez tette érdekessé, sikeressé — és talán maradandóvá a pest-budai táncdalokat. Eltűntek az ,,auftakt"-ok, és hangsúlyos, „magyaros" lett a sorindítás. A dalforma közeledett az új stílusú parasztdalaink AABA visszatérő szerkezetéhez. Több dalban, például Hétre ma várom, vagy János legyen föltűnik a harmadik sor nyújtása, szaporulata, mely visszavezet az A-sorra. Magyar népdali jellegére Bartók hívta föl a figyelmet; felfedezte már egy 1918-ban gyűjtött katonanótában: Csillagos ég, merre van a magyar hazám, / Merre sirat engem az édesanyám. . . Néha egész népdalsorokat beleszőttek a táncdalba, miként a nagyon tehetséges Ábrahám Pál tette. Bizonyára nem véletlen, hogy a „magyaros", vagy „puszta-fox"-ok némelyike világsikert ért el, és a népdal szerepét folytatja itthon. * Tanulmányunk — három folytatásban* — rávilágított arra, hogy koronként más-más stílusban, formában és terjedelemben születtek a pest-budai tájról, életről, témákról szóló dalok, kezdve az 1550-es évek históriás-zsoltáros dallam-indításától, a diák- és népdali formákon át a táncdali ihletésűekig. Korunk is tartozik azzal, hogy kétmüliós fővárosunk változó, sokszínű életéről dalokat hagyományozzon. Hogy mi lesz maradandó, arra a Bartók-i válasz: az, amit sokan sokáig énekelnek ... * Az első kettő 1967. IX. szám 16. oldalon, 1968. I. szám 40. oldalon jelent meg. .22