Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Dr. Berti Béla: Lakásépítkezésünk az elmúlt 20 év alatt

Adat megnevezése 1949. I. 1. i960.1. 1. 1969.1. 1. Villanyhálózatba bekapcsolt 89,9 98,9 99.0 Vízhálózatba bekapcsolt 66,0 73.3 76.6 Gázhálózatba bekapcsolt 43>° 47.1 Főzőhelyiséggel ellátott 90,2 91.7 Mosdóhelyiséggel ellátott 35.3' 45.0 52.8 ' Kizárólag fürdőszobával (mosdófülke nélkül) A villanyhálózatba bekapcsolt lakások száma — az állami és magánépítkezéseken egyaránt — évről évre emelkedik. (Ma már nem épül a fővárosban a villanyhálózatba be nem kapcsolt lakás.) Jelenleg minden száz lakás közül egy nincs bekapcsolva a villanyhálózatba. Annak ellenére, hogy az utolsó kilenc év alatt az állami erőforrásból épült lakások közül majdnem vaiamennyi a vízhálózatba bekapcsolt, jelenleg lakásállományunknak csupán háromnegyedéről mondható ez el, elsősorban a peremkerületek elmaradott közművesítése miatt. Nagyrészt a peremkerületekre szorítkozó — és azokban is a kerület központjától távolabb eső — családiházas lakásépítések következtében nem várható e mutatószám gyors javulása. A városi gáznak és földgáznak fűtésre történő intenzívebb felhasználása következtében nagyobb mértékben emelkedik a gázhálózatba bekapcsolt lakások aránya. (Ezen felül mintegy 80 ezerre tehető a palackgázzal ellátott lakások, illetőleg háztartások száma.) Az állami új építkezések úgyszólván minden lakást bekapcsolnak a gázhálózatba. Kerületenként a gázellátás mértéke rendkívül eltérő, mert a peremkerületek közül a XV., XVI. és XVII. kerületekben nincs megfelelő csőhálózat. 1963-ig Pestlőrinc és 1967-ig Budafok is nagyon kedvezőtlen helyzetben volt. Száz lakás közül nyolcnak nincs főzőhelyisége. Még kevésbé várható a mosdóhelyiséggel való ellátottság mutatószámának gyors javulása, mert a régen épült belkerületi házakban is sok a fürdőszoba nélküli lakás, nem is szólva a peremkerületekről. A lakásterület jobb kihasználása érdekében az állami erőből épülő új lakások közül úgyszólván mind beépített konyha- és egyéb szekrénnyel készül, holott az i960, évi kormányhatározat csupán 40, illetőleg 45%-os arányszámot ír elő. Ugyancsak ez a kormányhatározat irányelvként mondja ki az új lakásépítkezések központi fűtéssel való felszerelését és lehetőleg a távfűtés alkalmazását. A távfűtésbe bekapcsolt lakások abszolút száma és az összesekhez viszonyított aránya állandóan nő; az i960, évi 0,9%-ról 1965-ben 3,9%-ra emelkedett. Az utolsó három év arányszámai: i"966: 4,4%, 1967: 5,2%, 1968: 6,0%. Jelenleg 37 ezer fölött van a távfűtésbe bekapcsolt lakások száma. A lakásállomány nagyság szerinti összetételének alakulása 1 1,5 és 2 2,5 és több összes Időpont szobás összes lakások száma 1949. I.i. szám 0/ 0 i960. I.i. szám 0/ 0 1969. I.i. szám 0/ 0 289 192 62,6 324 143 60,5 343 532 55.4 123 940 26,8 165 244 30,8 220 I79 35.5 48 786 10,6 46 468 8.7 56 572 9,1 461 918 100,0 535 855 100,0 620 283 106,0 Az adatok mutatják, hogy a lakásépítéspolitikai célkitűzéseknek megfelelően az egyszobás lakások aránya csökken, és a nagyobb — a népesség lakásigényeinek megfelelő — lakások száma és aránya emelkedik. A családok túlnyomó része 8—10 évvel ezelőtt még nagyobb méretű, hagyományos bútorokkal rendelkezett, amelyeket a kisebb alapterületű lakásokban nehezen lehet elhelyezni. Mégis, ma már egyre többen választják a távfűtéssel, beépített szekrényekkel és konyhabútorokkal ellátott lakást. A megépült tanácsi rendelkezésű bér- és szövetkezeti egyszobás lakások aránya 1961-ben még 36,1% volt, 1968-ban már csak 5,7%. Az összes megépült lakások átlagos szobaszáma 1961-ben alig volt több a másfélnél, 1968-ban már közel jár a kettőhöz (1,94). A lakások alapterülete 49 m2

körüli. Az 1968-ban épült OTP öröklakások és társasházas lakások átlagos szobaszáma kettő, illetőleg 1,98 volt, a lakások alapterülete megközelítette az 54 m2

-t. A kelenföldi lakótelepen eddig átadott házgyári épületekben a lakásoknak csak 2,7%-a egyszobás, a Larsen—Nielsen szabadalom alapján épülők 2/3-a másfél, 1/3-a kétszobás. A településrendezés és avulás miatt megszűnt lakások általában egyszobásak. A legtöbb európai városban alig épül egyszobás lakás, hiszen másfélszobás lakások építésével már házaspároknál is el lehet érni a fekhelymentes nappali szoba biztosítását. Bár az elmúlt húsz év alatt nagy utat tettünk meg a „Cs" típusú lakásoktól a házgyáriakig, az eredményekkel nem lehetünk elégedettek, különösen akkor nem, ha a lakosságszám és lakásszám mutatóit vizsgáljuk. A lakosságszám és a lakásszám mutatói Adat megnevezése 1949.1. 1. i960. I. 1. 1969.1. 1. Lakosságszám 1 590 316 1 804 606 2 006 700' Növekedés százaléka-' — 13,5 11,2 A lakásban lakók száma 1 520 800 1 728 697 1 930 000' Növekedés százaléka— 13,7 11,6 Lakások száma 464 2173 535 855 620 283 Növekedés százaléka2 — 15.4 15,8 Száz lakásra jut 15.4 15,8 a lakosszágszámból 343 337 324 a lakásban lakókból 328 323 311 1 Szakszerű becslés alapján számított adat 1 Az előző időponthoz viszonyítva 3 Az i960, évi népszámlálás fogalmi meghatározása szerint Ismeretes, hogy minden igényjogosult budapesti család részére 1975-ig nem tudunk önálló lakást biztosítani. Száz lakásra napjainkban is még 311 személy jut; egy szobában átlagosan két személy lakik. (A valóságos helyzet az átlagtól jelentősen eltér, mert egyesek jogos lakásigényüknél jobb, mások — és ez a többség — kedvezőtlenebb körülmények között laknak.) Minden embernek külön szoba — ez a? igény a nemzeti és egyéni jövedelem növekedésével, az életszínvonal emelkedésével jelentkezni fog. Ám a fővárosi lakásállomány jelenlegi kedvezőtlen összetétele (55,4%-a egyszobás), továbbá a jelenlegi és a várható lakásépítési tevékenység egyelőre nem ad lehetőséget az említett társadalmi igény kielégítésére, még akkor sem, ha a lakásépítésbe a lakosság anyagi erejét az eddigieknél fokozottabb mértékben bevonjuk. A 15 éves lakásfejlesztési terv maradéktalan teljesítését pl. az urbanizálódás is gátolja. A fővárosba való felvándorlás az utóbbi évek során is a vártnál nagyobb mérvű volt. Az átlagos családnagyság egyelőre csökkent, azonban ez csak a lakások túlzsúfoltságán segít — átmenetileg —, a lakáshiány megszüntetésén nem. Ezen a kedvezőtlen helyzeten kíván javítani az az idén hozott kormányrendelet is, amely lehetővé teszi, hogy a vállalatok jelentős anyagi támogatást nyújtsanak dolgozóik lakásépítéséhez. Ezzel új pénzügyi forrás jelentkezik a lakásépítkezések területén, ami annyit jelent, hogy mód nyílik az eddigieknél nagyobb számú lakásépítésre. A lakosság anyagi erejének nagyobb mérvű bevonását célozza már a főváros 1969. évi lakásépítésének terve is, amely 5400 tanácsi rendelkezésű bér- és szövetkezeti lakás építését írja elő; ennek 53,3%-át (2880 lakást) szövetkezeti formában kívánja megvalósítani. A magánerős építéseken belül a családiház építések csökkenése várható, mert az 1968-ban igénybe vett építési kölcsönök száma 1967-hez viszonyítva egyharmaddal visszaesett. A társaSházépítések lakásszámában, mind az egyedi tervezésűeknél, mind a csoportos, lakótelepszerű társasházépítéseknél ebben az évben bár emelkedés várható, még mindig nem érik el azonban a tervezett mennyiséget. Az itt elmondott nehézségek ellenére várható a III. ötéves tervben előirányzott 58 ezer lakás felépítése. A korszerű kerületi központok kialakításával, a városrészrekonstrukciókkal és a belső városrészek lazításával együttjárt volna a nagyobb szanálási arány biztosítása. A lakásfejlesztési terv teljesítésének gátló körülményei között meg kell még említenünk azt is, hogy a járulékos és kapcsolódó beruházások (iskola, óvoda, bölcsőde, kereskedelmi és szolgáltatási létesítmények stb.), de azok közül is elsősorban a járulékosok — a kommunális és közlekedési létesítmények — a lakásépítéssel alig tartanak lépést. A lakáshiány mielőbbi felszámolása és a lakásállomány minőségi javítása legégetőbb feladataink közé tartozik — hiszen a családalapítás, a természetes szaporodás és a gyermeknevelés egyik alapvető tényezője a lakás, a megfelelő otthon. .9