Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Dr. Berti Béla: Lakásépítkezésünk az elmúlt 20 év alatt

Míg a II. ötéves tervidőszak első évében, 1961-ben 100 lakás közül csupán négy épült társasházban, a többi 96 családiházas formában, addig — az arány évről évre fokozatosan emelkedve — 1968-ban 100 magánerős új lakásépítés közül már 65 a társasházas és 35 a családiházas. A társasházak a takarékosság jegyében épültek, sok esetben a kényelem rovására. Két jellemző mutatószám bizonyítja ezt. Az egy házra eső lakásszám — az egy lakásra eső építési költség kedvező mértékű alakulásának fokmérője — csupán a 10 körül mozog, holott 1968-ban már a koncentráltan, lakótelepszerűen épült, ún. „csoportos" társasházépítésben is jelentős eredményeket értünk el, 932 lakás átadásával. Hasonlóan kedvezőtlen az egy lakásra eső szobaszám mutatója, amely a minimálisnak mondható kétszobás átlagot is éppen csak megközelíti (1,98). A budai oldalon épült eddig a társasházas lakások kétharmada. Lakóház és lakásszám tekintetében a II., XI. és XII. kerületek vezetnek, míg a pesti oldalon a XIV. kerület társasházas lakásépítési tevékenysége jelentős. Ezzel szemben a kis (1—3, de főként 1 lakásos) családiházaknak több mint a fele (52,6%-a) négy pesti kerület (a XVI., XVII., XVIII. és XXI.) között oszlik meg. Az eddigi évek során is már tapasztalt kapacitáshiány és az 1968. január i-től érvényben levő új hitelnyújtási feltételek előreláthatólag hátráltatják majd a társasházas lakásépítkezéseket. A társasházas lakásépítésben 1968-ban tapasztalható nagyarányú — az előző évihez képest 42,5%-os -- emelkedés azzal magyarázható, hogy 1967-ben a még régi feltételek mellett nyújtott hitelkeretet az építtetők maximálisan kimerítették és ezeknek a lakásépítkezéseknek jórészét 1968-ban be is fejezték. Arányeltolódás a technológiák között Az első — az 1950-es években épült — nagyobb lakótelepek még hagyományos technológiai módszerrel épültek. A II. ötéves tervidőszakban az összes lakások alig egynegyede épült fejlettebb — blokkos, öntött és vegyes — technológiával. A tanácsi rendelkezésű bér-és szövetkezeti lakásoknál ez az arány 55,6%-os volt. A III. ötéves tervidőszakra, főként a házgyárak beindulásával, a különböző technológiák között jelentős arányeltolódás állt be. A tervidőszak első három évében a paneles technológia az összes lakásoknál 16,5%-os arányt, a tanácsi rendelkezésű bér- és lakásszövetkezetieknél 37,6%-ot képvisel. Az egyéb fejlett technológiákkal együtt ezek az arányok: 44,7, illetve 84,8 százalék. A társasházas lakásoknak csupán egynegyede készült blokkos technológiával. A lakások egyre nagyobb hányada új építkezés révén jön létre. Ennek a mutatószámnak az aránya törésmentesen emelkedik, mert egyéb — nem új — lakásnyerésre egyre kevesebb a lehetőség. Az 1949— 1959. évek között az új lakásépítések aránya — amint azt már említettem — még csak 54,5%-os volt, 1960-ra ez 71,8, a II. ötéves terv átlagában 82, i%-ot ért el, 1968-ban pedig már 92%-ot. Valamennyi egyéb építkezési lehetőség fokozatosan csökkent. így a még mindig legnagyobb számot képviselő lakásmegosztások és leválasztások aránya a II. ötéves terv első évében io%-os volt, napjainkban 5%-os. Évenként mintegy 600—650 lakás kerül ki megosztásból vagy leválasztásból. Az emeletráépítési és tetőtérbeépítési lehetőségekre is alig van már lehetőség; évenként ha száz lakást nyerünk ilyen módon (az összes lakásépítések egy százalékát sem érik el). Különösen a peremkerületekben viszonylag sok még a toldaléképítés útján nyert lakásszám (évi 130—140), és emelkedik az átalakításból nyert lakások száma is. Ez az építési forma a toldaléképítésekével azonos szinten — egy százalék körül — mozog. Lakásmegszűnések A lakásépítések és megszűnések közötti különbözet a tiszta lakásszaporulat. Éppen ezért nem lehet közömbös a lakásmegszűnések számának, arányának és a lakásmegszűnések okának vizsgálata. Ez túlnyomórészt — a rendelkezésre álló adatok szerint — 1960-ig a lakások műszaki megosztása, ületőleg leválasztása miatt következett be. 1960-ig a lakásmegszűnések egynegyedének volt csak oka településrendezés, vagy avulás. A II. ötéves terv átlagában a lakásmegszűnések felének volt az oka településrendezés (szanálás) vagy avulás. A III. ötéves terv első három évében a településrendezés és avulás miatti lakásmegszűnések aránya emelkedett (1968-ban már 83%), különösen az óbudai, józsefvárosi, kőbányai, kelenföldi és pesterzsébeti vá.8 rosrész-újjáépítés (rekonstrukció) miatt. Az i960—1968. évek között 11 099 lakás szűnt meg, háromötöde szanálás vagy avulás miatt. Húsz év lakásszaporulata, kerületenként Az elmúlt húsz év alatt a budapesti lakások száma pontosan egyharmadával emelkedett. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik család húsz év alatt új lakáshoz jutott; bár a társbérletben lakók, a rokonokkal együttélők magas arányát is figyelembe kellene venni, valamint azokat a háztartásokat, ahol egy lakásban két-háromgenerációs családok laknak együtt, jelentős részük egyszobás lakásban. Kerület A lakásállomány Lakásszaporulat 1949—1968 között Kerület 1949 1969 Lakásszaporulat 1949—1968 között Kerület január r-én szám -0 I. 10 750 15 194 4 444 4i)3 II. 22 254 32 306 10 052 45.2 III. 21 0l8 26 377 5 359 25>5 IV. 21 529 25 868 4 339 20,2 V. 15 542 21 055 5 513 35.5 VI. 23 905 28 048 4 143 i7>3 VII. 34 147 38 183 4036 11,8 VIII. 39 804 44 348 4 544 il>4 IX. 25 232 34 167 8 935 35)4 X. 16 202 23 374 7 172 44)3 XI. 24 347 44 521 20 174 82,9 XII. 15 465 23 722 8257 53.4 XIII. 38 547 49 860 11 313 29.3 XIV. 27 043 44 011 16 968 62,7 XV. 17 604 20 207 2 603 14,8 XVI. 13 296 18 562 5 266 39.6 XVII. 10 513 14518 4005 38,1 XVIII. 17 317 26 571 9254 53.4 XIX. 19 288 21 694 2 406 12,5 XX. 27 4S9 34 i85 6696 24)4 XXI. 13 503 21 068 7 565 56,0 XXII. 9 422 12444 3 022 32)1 összesen: 464 217 620 283 156 066 33)6 / Az 1949—1968. évek közötti lakásszaporulat kerületek szerinti részletezéséből megállapítható, hogy abszolút számban és sz.ázalékban egyaránt a XI. kerület lakásszaporulata volt a legjelentősebb, 20 174 lakással (82,9%). Utána a XIV. kerület következik, közel 17 ezer lakással (62,7%). Mind a két kerület lakásszaporulatát nagyobb lakótelepi építkezések jellemzik, emellett azonban a magánépítkezési — főként a társasházas — tevékenység is számottevő e két kerületben; a XI. kerületben az OTP öröklakások száma is jelen tős. 11 300 feletti a XIII. kerület lakásszaporulata, főként a nagyobb lakótelepi és öröklakás építkezések miatt. A II. kerület to ezer feletti és a XII. kerület 8200 feletti (45,2, illetve 53,4%) lakásszaporul ata a magánerős lakásépítések magas számával magyarázható, amelyek jelentős hányada itt is társasházas lakásépítkezés eredménye. E két kerületben az alaptevékenységen kívüli és az öröklakás építés i:s számottevő. Ugyancsak több mint a felével (53,4%-kal) emelkedett a XVIII. kerület lakásszáma, 9254 lakással, a Lakatos utcai laAótelep megépítése és azt megelőzőleg a családiházas lakásépítések révén. Ehhez hasonló képet kápunk a XXI. kerületről, ahol több mint 7 és félezer lakás épült (<6%). A IX. kerület lakásszámának emelkedése 8900 fölötti (József Attila lakótelep) mégis, a szaporulat csak 35,4%-os. A X. kerület közel 7 20C-as (44,3%-os), a XX. kerület 6700-as (24,4%-os) és a IV. kerület 4340-es (2o,2%-os) lakásszaponúata a kisebb lakótelepi, városrekonstrukciós és magánerős lakásépítésekkel magyarázható. A III. kerületi városrész-rekonstrukció csak most kezdődik. A belső (V., VI., VII. és VIII.) kerületek 4—5 és félezres lakásszaporulata főként lakásmegosztások és leválasztások eredménye. A családiházas lakásépítés csökkenése a fővárosban a XV., XVI., XVII., XIX. és XXII. kerületeknél csupán kisebb mértékű lakásszaporulatot hozott. Az I. kerületben az elpusztult Várnegyed rekonstrukciója, az öröklakásépítések az 1949. évi lakásállomány kétötödének szaporulatával járt. Változások a lakások felszereltségében A követke-ző adatok az összes lakások számához viszonyított arányt — százalék«!*!. — mutatják.