Budapest, 1969. (7. évfolyam)
5. szám május - Kereszty András: Angyalok és gyárak földje
Az Árpád-hídi lakótelep. Lőrinczy György felvétele Indul a villamos. A Váci útra megyünk, a kerület szívébe. Nyikorognak az öreg, nyitott peronú kocsik. Zöldre festett bérház. Kádár utca 8. Itt született Radnóti Miklós. Egy pillantás, egy gondolat: most lenne hatvan éves — a zörgő csontú kocsik már tovább cibálnak. Kinyüik az utca, kanyar jön. Ez a Váci út. 422 ipartelep Széles út, fákkal, jobbra a Nyugati pályaudvar szerelvényei sivítanak. Szemben román stílusban épült templom, más világvárosokban elképzelhető volna, hogy falait a XI. vagy a XII. században emelték. Itt azonban lehetetlen. 1910-ben építették, amikor ezen a környéken még éppencsak megindult az élet. A következő megálló a piac. Szálljunk le a villamosról és menjünk egy kicsit gyalog. A Váci út és Dózsa György út sarkán az Elektromos Művek szecessziós palotája és üres telkek. A felvonulási épületek mutatják csak, hogy a modern lakónegyedek előőrsei már idáig nyújtózkodtak. Itt a sarkon volt a Népmozgó, annyi gyűlés színhelye. Kicsivel odébb pedig, a Huba utca sarkán, ott, ahol poros udvart zárnak most körül a deszkakerítések, működött az első olyan gyár, amely városiassá formálta a főváros utcáit: a Neuchatel Társaság készítette Budapest első aszfalt kocsiútjait. Az egykori hazai Gépkereskedelmi RT. helyén az Autójavító modern épületei emelkednek. Ha pedig átmégy az utca másik oldalára, találsz egy darabot a múltból. Ott áll a tizenhárom házak és a hétház tömbje. Vasrácsos folyosók, frissen sárgára mázolt falak, zöld ablakkeretek. A századelő mammut bérházai most már szinte a földhöz lapulnak — száz méterrel odébb ugyanis az Árpád-hídfő modern 10—11 emeletes lakóépületei emelkednek. A házak közt játszóterek, parkok, szabadon járhat a dunai szél. Egy pülanatra álljunk még meg a Váci út 89. előtt. Itt működött Jordán Károly bőrgyáros népiskolája. Az első a kerületben. Valami furcsasága volt. Mert pincéjében e derék bőrös kocsmát és szeszraktárt rendezett be. Most vöröstéglás épület áll a helyén: általános iskola. De inni már csak tejet isznak itt, műanyag pohárból, a szünetben. Az Autójavító meg a Köszörűgyár előfutárja csak az Árpád-híd után következő gyárnegyednek. Felsorolni lehetetlenség volna valamennyit. Itt van az óriások közül a Magyar Hajó- és Darugyár, a Láng Gépgyár. 422 ipartelepe van a XIII. kerületnek, több mint 78 ezer ember keresi ezekben a kenyerét. Angyalföld ma a gyárak földje. Nem a legszebb, legvonzóbb városrész, de az, amelyikben a főváros legtöbb értékét termelik. A köves utcákat járva, az Árpádhídfő beton házóriásait látva nemigen jut az ember eszébe, hogy száz évvel ezelőtt errefelé ha épület volt — legfeljebb csak csőszkunyhó volt. Ördögföld — Angyalföld? A XIII. kerület 1930-ban lett azzá, ami most. Az Új-Lipótváros északi részét ekkor egyesítették Angyalfölddel. Ha a kerület múltját nézzük, akkor is így nőtt, így terebélyesedett a település: délről észak felé és északról délnek. A Lipótváros külső területei csak a múlt század végén népesültek be. Amikor lebontották a mai Szabadság tér sarkán álló Újépületet, indulhatott fejlődésnek a forgalomból kieső terület. Ipartelepek, gyárak alakultak, nemsokára pedig — miután 1896-ban fölépült a Nagykörút — korszerű bérházakat kezdtek felhúzatni élelmes vállalkozók. Az egykori fényképen a Vígszínház még üres deszkabódékkal szegélyezett telken állott. Angyalföld múltja messzire nyúlik, de fejlődése ugyancsak a XIX. század végének fellendülő gyáriparától indult meg. A neve ? Két vélemény csatázik. Az egyik szerint egy Engel nevű gazdag kereskedőről kapta, aki az itteni telkek nagy részét bírta; a másik tábor azt állítja, hogy a Rákos patak malmáról, az Ördögmalomról Ördögföldnek nevezett vidék miatt kapta, szójátékból, új elnevezését — mert ide jártak a főváros dámái az angyalcsinálókhoz. Akárhogy is van, hosszú évszázadoknak kellett eltelni addig, amíg állandó település lett itt, a Rákos pat^k környékén. Nevezetes dátumok A történelemtudomány sokat tud a területről. Szól a keltákról, akiknek aranyedényeit megtalálták a régészek a földben, Trans-Aquincumról, amely a polgárvárost védte a barbár támadásoktól, Árpád vezérről, aki itt pihent meg, mielőtt átkelt volna a Dunán. És a Rákos mezejéről. Igaz, ez utóbbiról vitatkoznak is. Az angyalföldiek szerint mindenesetre bizonyosan itt volt őseink királyválasztó gyűlésező helye. Ezt igazolja a Mikoviny-féle 1737-ben kiadott térkép, amely Angyalföld területére teszi a Campi Rákost. Ha ez így volt, akkor Angyalföld nemcsak a honfoglaló 223