Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Kereszty András: Angyalok és gyárak földje

Az Árpád-hídi lakótelep. Lőrinczy György felvétele Indul a villamos. A Váci útra megyünk, a kerület szívébe. Nyi­korognak az öreg, nyitott peronú kocsik. Zöldre festett bérház. Kádár utca 8. Itt született Rad­nóti Miklós. Egy pillantás, egy gondolat: most lenne hatvan éves — a zörgő csontú kocsik már tovább cibálnak. Kinyüik az utca, kanyar jön. Ez a Váci út. 422 ipartelep Széles út, fákkal, jobbra a Nyu­gati pályaudvar szerelvényei si­vítanak. Szemben román stílus­ban épült templom, más világ­városokban elképzelhető volna, hogy falait a XI. vagy a XII. szá­zadban emelték. Itt azonban le­hetetlen. 1910-ben építették, ami­kor ezen a környéken még éppen­csak megindult az élet. A következő megálló a piac. Szálljunk le a villamosról és men­jünk egy kicsit gyalog. A Váci út és Dózsa György út sarkán az Elektromos Művek szecessziós palotája és üres telkek. A felvo­nulási épületek mutatják csak, hogy a modern lakónegyedek elő­őrsei már idáig nyújtózkodtak. Itt a sarkon volt a Népmozgó, annyi gyűlés színhelye. Kicsivel odébb pedig, a Huba utca sarkán, ott, ahol poros udvart zárnak most körül a deszkakerítések, működött az első olyan gyár, amely városiassá formálta a fő­város utcáit: a Neuchatel Társa­ság készítette Budapest első asz­falt kocsiútjait. Az egykori hazai Gépkereske­delmi RT. helyén az Autójavító modern épületei emelkednek. Ha pedig átmégy az utca másik ol­dalára, találsz egy darabot a múlt­ból. Ott áll a tizenhárom házak és a hétház tömbje. Vasrácsos fo­lyosók, frissen sárgára mázolt fa­lak, zöld ablakkeretek. A század­elő mammut bérházai most már szinte a földhöz lapulnak — száz méterrel odébb ugyanis az Ár­pád-hídfő modern 10—11 eme­letes lakóépületei emelkednek. A házak közt játszóterek, parkok, szabadon járhat a dunai szél. Egy pülanatra álljunk még meg a Váci út 89. előtt. Itt működött Jordán Károly bőrgyáros népis­kolája. Az első a kerületben. Va­lami furcsasága volt. Mert pin­céjében e derék bőrös kocsmát és szeszraktárt rendezett be. Most vöröstéglás épület áll a helyén: általános iskola. De inni már csak tejet isznak itt, műanyag pohár­ból, a szünetben. Az Autójavító meg a Köszörű­gyár előfutárja csak az Árpád-híd után következő gyárnegyednek. Felsorolni lehetetlenség volna va­lamennyit. Itt van az óriások kö­zül a Magyar Hajó- és Darugyár, a Láng Gépgyár. 422 ipartelepe van a XIII. kerületnek, több mint 78 ezer ember keresi ezek­ben a kenyerét. Angyalföld ma a gyárak földje. Nem a legszebb, legvonzóbb vá­rosrész, de az, amelyikben a fő­város legtöbb értékét termelik. A köves utcákat járva, az Árpád­hídfő beton házóriásait látva nem­igen jut az ember eszébe, hogy száz évvel ezelőtt errefelé ha épület volt — legfeljebb csak csőszkunyhó volt. Ördögföld — Angyalföld? A XIII. kerület 1930-ban lett azzá, ami most. Az Új-Lipótvá­ros északi részét ekkor egyesítet­ték Angyalfölddel. Ha a kerület múltját nézzük, akkor is így nőtt, így terebélyesedett a település: délről észak felé és északról dél­nek. A Lipótváros külső területei csak a múlt század végén népe­sültek be. Amikor lebontották a mai Szabadság tér sarkán álló Új­épületet, indulhatott fejlődésnek a forgalomból kieső terület. Ipar­telepek, gyárak alakultak, nem­sokára pedig — miután 1896-ban fölépült a Nagykörút — korsze­rű bérházakat kezdtek felhúzatni élelmes vállalkozók. Az egykori fényképen a Vígszínház még üres deszkabódékkal szegélyezett tel­ken állott. Angyalföld múltja messzire nyúlik, de fejlődése ugyancsak a XIX. század végének fellendülő gyáriparától indult meg. A neve ? Két vélemény csatázik. Az egyik szerint egy Engel nevű gazdag kereskedőről kapta, aki az itteni telkek nagy részét bírta; a másik tábor azt állítja, hogy a Rákos pa­tak malmáról, az Ördögmalom­ról Ördögföldnek nevezett vidék miatt kapta, szójátékból, új el­nevezését — mert ide jártak a fő­város dámái az angyalcsinálók­hoz. Akárhogy is van, hosszú év­századoknak kellett eltelni addig, amíg állandó település lett itt, a Rákos pat^k környékén. Nevezetes dátumok A történelemtudomány sokat tud a területről. Szól a keltákról, akiknek aranyedényeit megtalál­ták a régészek a földben, Trans-Aquincumról, amely a polgár­várost védte a barbár támadások­tól, Árpád vezérről, aki itt pihent meg, mielőtt átkelt volna a Du­nán. És a Rákos mezejéről. Igaz, ez utóbbiról vitatkoznak is. Az angyalföldiek szerint minden­esetre bizonyosan itt volt őseink királyválasztó gyűlésező helye. Ezt igazolja a Mikoviny-féle 1737-ben kiadott térkép, amely An­gyalföld területére teszi a Campi Rákost. Ha ez így volt, akkor An­gyalföld nemcsak a honfoglaló 223

Next

/
Thumbnails
Contents