Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Dr. Ábrahám Kálmán: A földalatti vasút tervezése

hogy az ilyen építkezések mindig a közvéle­mény nagy érdeklődése és állandó kritikája mellett zajlanak. Ezért az építési költségek összehasonlításánál a társadalmi hatásokat is figyelembe kell venni. A mélyvezetés mel­lett szólt az is, hogy az alagútépítési techno­lógia az utóbbi évtizedben rohamosan fejlő­dött és a költségek tekintetében is ma már versenytársa a felülről, kéregvezetésben épü­lő, a városi közművek nagy költségű átépí­tését is igénylő alagúti műtárgyaknak. Ezt bizonyítják a szovjet, a nyugatnémet, az an­gol, a francia szakfolyóiratokban olvasható tanulmányok is. A budapesti metró távlati igényeket kielégítő forgalmi teljesítőképességének meghatározását rendkívül széles körű mű­szaki és gazdasági vizsgálatok előzték meg. Foglalkozni kellett az állomások elhelyezé­sével, az állomások egymás közötti távolsá­gával, a lejáratok helyének meghatározásá­val, a peronok hosszának megállapításával, a beépítésre kerülő berendezések hosszú táv­latot kielégítő korszerű megoldásaival stb. Tehát mindennel, ami a budapesti metró for­galmi és technikai színvonalát hosszú időre biztosítani tudja. A jelenleg építés alatt álló kelet-nyugati vonal a teljes tömegközlekedés 8%-át fogja lebonyolítani, de a belső városrészek forgal­mának több mint 30%-át. A már tervezés alatt álló észak-déli vonallal bővített hálózat részesedése a városi tömegközlekedésből már 25% lesz. Az egy-egy állomáson fel- és leszálló uta­sok száma állomásonként erősen változik. A legnagyobb állomáson a fel- leszálló uta­sok forgalma eléri a napi 100 ezret. Számítá­sok szerint az egész vonalon mindkét irány­ban naponta félmillió utas fogja igénybe ven­ni az új földalattit, vagyis naponta annyi em­ber, ahány lakosa Budapestnek az első föld­alatti vonal megnyitásakor összesen volt. Az épülő vonal a Déli pályaudvartól in­dulva először a közép-budai centrumot, a Moszkva teret érinti, majd a Duna felé for­dul. A Duna vonalának keresztezése után a belvárost szeli át, s innen keletnek tart. A Rákóczi út és a Kerepesi út vonalát követve halad a Fehér úti végállomásig. Ezen az út­vonalon 11 állomás épül. Az építés alatt álló vonal 7,5 km hossz­ban mélyvezetésű, 1,5 km burkolat alatti és közel 1,5 km felszíni különpályás szakasz­ból áll. A mélyvezetésű szakaszon mindkét irány külön csőben fut. A csövek belső át­mérője 5,10 m, falazatuk öntöttvas vagy vas­beton tübing, illetve belső vaslemez szigete­léssel ellátott betonszerkezet, a talajviszo­nyoktól és egyéb adottságoktól függően. Az alagutak és műtárgyak részben bányászati módszerrel épültek, részben pajzzsal. A még hátralevő szakasz építése szovjet gyártmá­nyú mechanikus pajzzsal folyik. Több pályázati munka és előtanulmány előzte meg az állomások építészeti kialakí­tását is. Nagyvárosokban, így pl. a londoni földalattinál is tapasztalható, hogy az állo­mások a legegyszerűbb kiviteltől a legszín­vonalasabbig minden változatban előfordul­nak. A mélyállomások egy része háromcsöves. A három, 8,50 m külső átmérőjű öntöttvas tübingekből épült cső közül a két szélsőben futnak a vágányok, s itt találhatók a peronok, innen a két cső közötti áttöréseken keresztül juthatunk majd a középső állomáscsőbe. En­nek folytatásában található a feszítőkamra, ahova a felszínről mozgólépcsők vezetnek. A középső csőben a peronszint alatt helyez­kednek el az üzemi helyiségek. A mélyállomások másik típusa újszerű el­rendezésű. Az Út-, Vasúttervező Vállalat mérnökeinek sikerült egy vüágviszonylatban is figyelmet felkeltő új és gazdaságos megol­dású állomástípust, az ún. ötcsöves állomást megtervezniök. Az új állomás építésénél a mechanikus pajzzsal épülő vonalszakaszokon a pajzsok akadálytalanul haladnak el az állo­más mentén, s a már kihajtott vonalcsövek között bányászati módszerrel épülnek meg az állomások terei. Az egymásba metsző csö­vek határán kibetonozott acélcsőoszlopok pótolják a közbenső megtámasztást. Igen gazdaságosan alakítható ki üy módon jó tér­hatású földalatti csarnok. A mélyállomások boltozatainak ívét műanyagból készült belső borítás, ún. er­nyő alkotja, mely az alagutakban fellépő pá­ralecsapódást, csepegést fogja fel. Ez válto­zatos színösszeállításban sok helyen látható lesz. Az utasterek belső gépészeti célokra fenntartott légterét vízszintes mennyezet fogja eltakarni. A mennyezet könnyű, ége­tett zománcos alumínium elemekből készül, több színösszeállításban. Hasonló megoldást alkalmaznak a pero­nokkal szembeni függőleges felületen is. Az állomáson átfutó elektromos kábelek ellen­őrzése, szükségszerű javítása, az üzemeltetés követelményei tették szükségessé a könnyen és gyorsan bontható burkolatok építését. Az utasok által használt terek falait idő­álló burkolattal fogják ellátni. E célra sok­féle kő, mozaik vagy égetett kerámia látszik a legalkalmasabbnak. A padlók anyaga kopásálló gránit, a pero­nok szegélye azonban csúszásmentes bordá­zott gumüemez, ugyanezt találjuk majd a mozgólépcső előterében is. Az állomások szerkezeti sajátságai, a műszaki igényeknek megfelelő, hangulatá­ban egységes, de megoldásában különböző, mértéktartó építészeti megoldások remélhe­tőleg megnyerik majd a budapesti lakosság tetszését. A tervezőknek sikerült jellegzetesen budapesti metró-építészeti stílus alapjait megteremteni. Az ábrán látható két jellegzetes állomás építészeti kialakításával érzékelteti a tervezői elgondolásokat. Rendkívül nagy előrelátást és körültekin­tést kívánt a távlati igények kidolgozása és azok összeegyeztetése a már folyó építéssel. A földalatti útvonala 6

Next

/
Thumbnails
Contents