Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Gink Károly: Duna-part

lesz a bontás, előreláthatólag 160 ezer. A tervezett 500 ezer új lakásból egyébként 118 ezer megépült a második és a harmadik ötéves tervben, a többit 1970-től 2000-ig kell megépíteni. A bontásokkal kapcsolatban egy érdekes adat: ha ragaszkodunk a számokhoz, kiderül, hogy a száz négyzetkilométeren elterülő Párizs sokkal kisebb város, mint az 525 négyzetkilométeres Budapest. Fővárosunkban ugyanis nagyon sok a családi ház, vagy az egyemeletes, kétemeletes épület, míg Párizsban az átlagméret öt-hat emelet. „BUDAPEST": Az új elvek a lakások sokat vitatott minőségére is kitérnek? VÁLASZ: Feltétlenül. Az elképzelés az, hogy 2000-re a mostani egy szoba — két fő helyett: egy szoba — egy fő legyen a követelmény. Ezen kívül növekedik a lakások alapterülete és felszereltsége. Ötéves tervenként egy négyzetméteres az elképzelt területnövekedés, s az épülő állami lakások 80 százaléka már most beépített bútorokkal készült és 60 százalékuk központi fűtéses. Az ismert anyagi és kapacitásbeli körülmények miatt 1980-ig elsősorban a mennyiségi igényeket kell kielégíteni, utána következhet majd az ugrásszerű minőségi változás. „BUDAPEST": A minőségi változások elsősorban müyen irányúak lesznek ? VÁLASZ: Mint már az előzőekben szó esett róla, az egy személyre jutó szobák száma növekedik. Á városi életforma szükségessé teszi, hogy mindenkinek külön, szeparálható pihenőhelyisége legyen a lakásban, ahol nem zavarja a társas életet élő családtagokat és viszont: őt sem zavarják. Ez maga után vonja egy nagy nappali szoba szükségességét, amelyben a vendégfogadástól a televíziózásig lebonyolítható lenne a család közösségi élete. A szabad idő növekedése is beleszól a lakástervezésbe; számolni kell azzal, hogy ugyanabban az időpontban esetleg a családnak több tagja marad otthon. Szanálás „BUDAPEST": A növekvő szabad idő müyen feladatokat ró a jövő Budapestjének tervezőire ? VÁLASZ: A szociológiai vizsgálatok világszerte megállapították, hogy az emberek többsége még nem tudja felhasználni gazdaságosan, tehát személyiség-építően a hasznos munkán kívüli idejét. Az embereket tehát még meg kell tanítani arra, hogy kulturáltan, változatosan használják fel a szabad időt, s a pihenéssel eltöltött órák, napok igazi szellemi, fizikai és lelki erőakkumulációt jelentsenek. Mindehhez feltételek szükségesek. Budapesten például park-erdőket, új sportpályákat, uszodákat, s az eddiginél gyorsabban elérhető és kellemesebb, kulturáltabb kirándulóhelyeket kell teremteni. „BUDAPEST": Visszatérve a szanálásokra: a város melyik pontján lesz a legtöbb bontás ? VÁLASZ: Tovább folytatódnak a már megkezdett bontások a Józsefvárosban; ezenkívül főleg Újpesten, Palotán, Angyalföldön és a Külső-Ferencvárosban lesznek nagyarányú szanálások. A jelenlegi elképzelés szerint szabad terület már nem épül be, kivéve Békásmegyert. Ezért a külső kerületeken kívül az Erzsébetvárosban és a Terézvárosban is le kell bontani sok régi, elavult épületet. Az utóbbi két kerületben amúgy is nagy a népsűrűség. Ahhoz, hogy a helyzet viszonylag ideális legyen, húsz százalékkal kell csökkenteni a lélekszámot. Ebben a két belső kerületben a már meglevő foghíjakat és a bontás után maradó telkeket játszótérnek, kis zöld parkoknak és autó-parkírozónak kell kialakítani, hogy a környező lakosság levegőhöz jusson. Az utca-szerkezeten a rendezési elv nem változtat. A terv szerint a belső, szűk, egészségtelen udvari épületrészeket bontjuk. A főváros két régi települési pontja az Erzsébet- és a Terézváros, s ezt a jellegét meg kell őrizni. A módosított elvek ezenkívül nagyszabású rekonstrukciót írnak elő Csülagtelepen, Óbuda központjában, Kelenföldtől délre, Csepelen, Kőbányán, Kispesten. Új lakótelepek már nem épülnek, csak a Buda-déli telep és egy laza hegyvidéki lakórész az Istenhegyi út — Csatárka — Törökvész — Tamás út határolta részen. Ipartelepítés „BUDAPEST": Miért nem váltak be a lakótelepek ? VÁLASZ: Miután a közigazgatási központtól távol esnek, nem nyújtanak lehetőséget arra az urbánus életformára, amelyet a főváros lakossága megszokott és jogosan igényel. Éppen ezért az új koncepció az, hogy a közigazgatási területen belül épüljenek új lakások. Nem a központtól távol, hanem annak közelében, a Duna melletti sáv lesz a fejlesztés területe. „BUDAPEST": A legújabb rendelkezések értelmében a fővárosban új üzem nem épülhet, sőt, a régieket is hellyel-közzel kitelepítik. Miért módosítja a főváros jövő terveit mégis az a tény, hogy a régi elképzelések alábecsülték a főváros ipari fejlesztését? VÁLASZ: A lakosság növekedésével együtt növekednie kell a szolgáltató iparnak is. Tehát nem új nagyüzemek létesítéséről van szó, hanem arról, hogy helyet biztosítsunk a női foglalkoztatás problematikáját is érintő szolgáltató iparágaknak. Ráadásul az iparnak ez az ágazata vízszintesen terjeszkedik, tehát 400—500 hektárral növelni kell az ipari célokra szánt területet. A köztudomásúan nagy budapesti agglomerációnak — 45 település — a fővárost terhelő munkaerőtartaléka külön fejezetet jelent majd a távlati tervekben: a cél az, hogy a kisegítő iparágak és a raktárak a fővárosból kiszoruljanak ezekre a területekre. Felvándorlás „BUDAPEST": Ha már az agglomerációnál tartunk: hogyan alakult az elmúlt évek alatt a felvándorlási statisztika ? VÁLASZ: Budapest népessége i960—65 között jobban szaporodott a felvándorlások következtében, mint amekkora ez alatt az ország szaporulata volt. A Pest környéki települések különben évente átlag 10 ezer fővel növekednek. A főváros vonzása, sajnos, rendkívül nagy, hiszen közismert, hogy az említett 1960—65 közötti lakosság-növekedésnek 39,7 százaléka a felvándorlásból adódott. Magyarország történetileg úgy alakult, hogy jellegzetesen egyvárosos ország. Nyugaton a fővárosok mellett több ipari, kereskedelmi és kulturális városcentrum alakult ki, míg nálunk csak az utóbbi évtizedben indult meg a vidéki városok nagyobb arányú fejlődése. Budapesten nyomasztó a szellemi koncentráció. Csak néhány adat: az ország kutatóintézeteinek 87 százaléka, tervezőintézeteinek 83 százaléka a fővárosban van. Ez már magában véve meghatározza a vidék fováros-orientációját. Az egészségtelen feláramlásnak természetesen gazdasági okai is vannak, például a fővárosi üzemeknek még mindig aránytalanul sok élő munkára van vwuwvv WWVVWV uvvvww VHWWW fcUWWVV I m\wv> ^ wvwo riuww V\V\ Ir»ö \\\ v