Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - dr. Szekeres József : Külföldi szemtanú Buda 1849. évi ostromáról

Az eltűnt Feredősziget Akik szíves-örömest búvárkodnak Pest-Buda régi kultúrájának színes és érdekes emlékeiben, tudják, hogy régen a Margitsziget északi csúcsának vonalában, a Duna közepe táján, nagyon alacsony vízállás mellett egy hosszú homokzátony látszott, mely az Üjpesti-sziget felé nyúlt el, s fölötte hajnalban és napnyugatkor rendszerint párafelhők gomolyogtak. Mikor az óbudai Árpád-híd pillérjeinek alapját kezdték lerakni, a Duna medrében váratlan akadályra bukkantak. Melegforrásokra találtak, melyek az építés munkáját megnehezítették és késleltették. Páratlanul nagymértékű gyógyvizek ömlöttek itt felhasználatlanul a Dunába. Óbudán, részben a mai Hajógyári szigeten, mely valószínűleg valamikor összefüggött a budai parttal, régi római tábor — Castrum — állott. Ennek keleti, Dunára néző táborkapujával szemben, a pesti oldalon, a Rákos patak torkolatától délre hídfőállást, ún. burgust tártak fel az ásatások. A Duna bal parti hídfőállást a jobb parton álló táborral római híd kötötte össze, mely egy szigetre támaszkodott. Ez a sziget volt az előbb említett zátony, az ún. Feredősziget vagy Fürdősziget, vagy ahogy a különböző korokból származó térképeken láthatjuk, Badehaufen, Badehafen Badhäufel stb. A régi római híd fapilléreit is megtalálták a Feredőszigeten, s előkerült egy római korból származó oltárkő és számos feliratos kőemlék is. A Duna-meder kotrásakor és az Árpád-híd építésekor is sok kisebb leletre találtak munka közben. Ezek ma a Nemzeti Múzeum gyűjteményében találhatók. Erről a Feredőszigetről írja a régi Pest egyik történésze, hogy a Palatínus (Nádor)-sziget, vagyis a mai Margitsziget északi csúcsa felett egészen alacsony vízállásnál nyáron vagy tartósan hideg télen, a Duna közepén látható volt egy épületnek a maradványa, melyből bugyborékolva szállt fel a melegvíz. A forrást emberi kéz foglalta be. Faragott márványköveket is találtak a szigeten. Valamikor tehát fürdőhely lehetett itt, a fürdő mélyébe vezető lépcső fokait pedig, amint azt az egykori krónikások mondják, éjnek idején rángatták ki barbár kezek a helyükből és vitték el a szigetről. Egykor fűzfák borították a szigetet, mely a múlt század húszas éveiben még kb. iooo lépés hosszú és 100 lépés széles volt. A sziget talaja annyira tele volt melegforrásokkal, hogy minduntalan langyos és forró vizek törtek elő a mélyből. Ha pálcát szúrtak le kissé mélyebbre, annak nyomán is melegforrás fakadt. A Feredőszigetnek 50—60 kisebb-nagyobb forrása volt, egyenként és csoportokat alkotva. 1856-ban a tudós Szabó József professzor megvizsgálta a különböző hőmérsékletű hőforrásokat és megállapította, hogy 30 négyszögöl területen „számos, kb. 50 forrás bugyog fel; közülük 11-nek hőfoka november 16-án + 41° C, ugyanekkor a Duna hőfoka 4, a levegőé pedig 5°C volt." A professzor kísérletek céljára haza is vitt ezeknek a forrásoknak a vizéből. Furcsát tapasztalt: a víz megszínesedett; közvetlen fénynél vörösbarna, közvetetett fénynél pedig ibolyaszínt mutatott. Ennek a különös jelenségnek az okát a professzor nem tudta megállapítani. A források gazdag kénhidrogén tartalmát már messziről hirdette a kén átható szaga és körülöttük erősen sárga kéreglerakódások voltak. Két hatalmas medence is volt a szigeten, melyekben a víz soha be nem fagyott, és a gyógyulást kereső emberek a legerősebb téli hidegben is élvezhették a csodaszámba menő víz áldásos hatását. A nép tömegesen talált itt gyógyulást, s betegsége megszűntével oltárt, votívkövet állított hálából. A feljegyzések szerint még a múlt század első évtizedeiben is felkeresték a forró, kénes, iszapos vizet az ízületi bántalmakban, reumás bajokban szenvedő emberek, és a szabadban fürödtek a nyitott, gőzölgő medencékben. 1874-ben, a Duna-meder kotrásakor kétségtelenül megállapították, hogy a Feredősziget összefüggött valamikor a Margitszigettel. Egy ölnyi széles, a Margitszigetre átvezető fal nyoma is megmaradt rajta a régi római fürdőkultúra maradványaként. Tehát a Margitsziget lakóinak rendelkezésükre állottak a Feredősziget melegforrásai is. Az Árpád-házi királyok első évszázadaiban még „insula leporum", azaz a Nyulak szigete volt a Margitsziget neve. Vannak, akik azt állítják, hogy a királyok járhattak ide vadászni a nyulakra, melyek a Duna jegén idetévedve, itt elszaporodtak. Fordítható a „lepor" latin szóval is, mely ékességet jelent. Van azonban egy másik elképzelhető fordítási magyarázat is: a tihanyi apátság balatoni félszigetét „leporarium"-nak nevezték, mert itt egy kisebb szerzetesrend ápolta a leprásokat. Nem kerülhetett-e át ez a szerzetesrend a Margitszigetre. Ebben az esetben ez azt jelenthetné, hogy a szigeten leprásokat ápoltak, vagy esetleg a felhévvizi apácák ispotályából kerültek át, ahol valóban ápoltak leprásokat. Lehet, hogy a Feredősziget meleg fürdőjét látogatták, s addigra már körülölelte a Duna árja a Margitszigetet, elszakítva tőle a Feredősziget melegforrásait. így a folyam válaszfalat emelt a betegek és az egészségesek közé, de a Margitsziget felfakadó forrás nélkül maradt. A Feredősziget forrásairól József nádor második felesége, Hermina is tudott még, s azzal a gondolattal foglalkozott, hogy újból befoglaltatja a forrásokat és felépítteti a fürdőházat is; a terv azonban, sajnos, feledésbe ment. A pesti parton, kb. szemben a Feredőszigettel, nagyon érdekes dolgokat észleltek. Kutat tisztítottak, s mikor kimerítették a kút vizét, azt tapasztalták, hogy a Duna irányából melegvíz szivárgott a kútba. íme, Budapest új és mégis ősrégi kincse, mely a fürdővárosnak gyönyörű kultúremléke lehetne, a Dunaszabályozásnak esett áldozatul, és ma haszontalanul a Duna vizét szaporítja. Litkeiné Brüll Klára Legyen a vendégünk Fekete Macskában! DEL" PESTI W A „Budapest" februári számában hírt adott a Fekete Macska bár építéséről Most közöljük olvasóinkkal, hogy a bár megnyílt Fellépnek: Felföldi Anikó — Hadics László Ecsédi Márta — Horváth Gyöngyi Tánc — Báritalok — Koktélok Szeretettel várja Önöket és jó szórakozást kíván a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat 42