Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Dutka Ákos: Vallomás

M ~ :: r. -fc . v ; Dutka Ákos Vallomás ü _L^udapest engem nem várt, engem nem hívott és sohasem dédelgetett. Csak tűrt és magamra hagyott, hogy ámuljak az Andrássy út kőszörnyein, és ismerkedjek az embersűrűs óriás város zegzugaival. Hiába írtam én himnuszt a Gellérthegy ormán Budapest káprázatos szépségéről, sokáig idegenek maradtunk. Míg egyszer a Krúdy Gyulával folytatott éjszakai kóborlások idején rá nem tapintottam az Ördög-árok beboltozott medrére. Ez a nem várt és nem is akart tapintás vezetett rá a furcsa útra, amely elvitt Budapest legszebb darabjára, Máriaremetére. Itt van ez a lombos, virágos, drága hegyoldal, alig ioo lépésnyire a nagykovácsi sziklaszorostól, amely a világ minden más helyén tündéri nyaralóhely, lelket és testet vidámító Árkádia lehetne. Áldassék érte szeszélyes sorsom, hogy idevetett, a szerviták kertjébe, akik talán százados árkádiai tapasztalataik során tanulták meg, hogy hol kell kitapintani a költészet és a természet szigetét, ahol megbékél a lélek, s ahol az alkotó isten nagyműhelyéhez közel kipelyhesedik a lélek szárnya. Idevetődtem, s itt vertem gyökeret, közel 40 esztendeje, s innen repül át nyári alkonyatokon tekintetem feléd, tornyos Budapest. Innen látom ködbe veszett nagy utcáidat, csipkés tornyaidat és új arányokban kibontakozó gigászi házaidat, melyeket egy új kor cyclopsai hajigáltak egymásra. Szép voltál, szép vagy ezeréves Budapest, ki tudja mi lesz belőled, én szeretném, én akarnám, hogy hű maradj magadhoz és a Gellérthegy arányaihoz, úgy bujj meg itt Kelenföld felett, és a Gellérthegy alatt, mint egy történelmi hivatású nagy és örök átkelőhely. Üdvözlégy Budapest! Gink Károly felvételei