Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Szinyei-Merse Anna: Kerényi Jenő köztéri szobrai

a Fővárosi Pályaválasztási Intézet Nyolcadikos kisdiákok látogatása a Szilágyi Erzsébet gimnáziumban (MTI Mező Ferenc felvétele) Egy osztályfőnök levele a Fővárosi Pályaválasztási Intézethez. „Tanítványom, K. P. negyedikes gimnazista, 18 éves. A tanulónak nincs a pályaválasztással kapcsolatos határozott elképzelése. Családja nem tud ebben segítséget nyújtani. Lelkiismeretes tanuló, de eredményei nem túl jók. Rajzkészsége elég jó, olyan pályát szeretne, ahol ezt felhasználhatja .. — Ha a pályaválasztási probléma tanácstalanságban, vagy határozatlanságban nyilvánul meg — mondotta a pszichológusnő —, akkor a háttérben hiányos pályaismeretet, vagy valamilyen személyiség-zavart kell keresnünk. Ez utóbbira utal az osztályfőnök levele is. A kislányt behívták az intézetbe. Megjelenése igazolta a pszichológus feltételezéseit. A kislány zavartan viselkedett, arcán szorongás tükröződött, kezét tördelte, beszéd közben hol megakadt, hol hadart. A pszichológusnő, dr. Takács Márta végighallgatta, majd néhány kérdés, néhány megnyugtató szó után a leány feloldódott. K. P. utólag úgy nyilatkozott, hogy még soha senki nem beszélt vele üyen szépen. Nyolcéves volt, mikor édesanyját elveszítette. Öten vannak testvérek. Az apa ritkán tartózkodik otthon, rengeteget dolgozik a család eltartásáért. Kevés otthoni idejét viszont arra használja, hogy zsarnoki módon „neveli" gyermekeit. Ebből rengeteg melléfogás származott. A pszichológusnő több alkalommal behívta a lányt. Hosszasan elbeszélgetett vele, különféle vizsgálatokat végzett, és végül összeállt a kép, a pályaválasztási javaslat. Ebből idézünk: „K. P. jó, dinamikus, kifejező rajzkészséggel rendelkezik. Elvárásai önmagával szemben magasabbak, mint teljesítménye, ezért állandó elégtelenségi érzések gyötrik. Precizitása gyenge, a hibázás megzavarja, üyenkor romlik teljesítménye. Kézbiztonsága gyenge ... Kézügyessége és a rajzkészsége alapján, valamilyen gyakorlati, iparművész jellegű szakmát ajánlhatunk számára. Az iparművészeti főiskolára viszont irreális volna jelentkeznie, hisz eddig semmilyen rajzképzésben nem részesült és bizonyítványa is elég rossz. Ajánljuk, hogy egy háziipari szövetkezetben jelentkezzen, ahol egyedi textíliák szövését, tervezését tanulná. Személyisége további alakulására döntő hatással lesz a környezet, a mód, ahogyan fogadják, s ha akad valaki, aki vállalja az anya szerepét." K. P. sorsa ezután szerencsésen alakult. Felvették az ajánlott szövetkezetbe, jó kollektíva veszi körül és most kiegyensúlyozott. — Úgy érzem, megtaláltam és kifuthatom a formámat — válaszolta telefonon érdeklődésemre. Nincs munkásutánpótlás! Lehet, hogy ez hosszú bevezető volt, de úgy érzem, hogy e példán keresztül sikerült érzékeltetnünk a pályaválasztási tanács fontosságát és időszerűségét. Különösen most, mikor a demográfiai hullám a nyolcadikosoknál elérte a tetőfokot. 1968-ban Budapesten 33 500 (1960-ban 19 480) tanuló végezte el az általános iskola nyolcadik évfolyamát. Az általános iskolából kikerült tanulók beiskolázása már a korábbi évek folyamán is igen sok gondot okozott. Egyre többen jelentkeznek gimnáziumba, szakközépiskolába azzal a szándékkal, hogy szellemi foglalkozásúak legyenek. 1965-ben az általános iskolát végzők 56%-a kérte felvételét középiskolákba. Az idei és a jövő évi arány még magasabb — 65%. Ennek megfelelően a szakmunkástanuló iskola a nagylétszámos korosztályok terveiben még kisebb súllyal szerepel, mint a korábban végzetteknél, jóllehet a népgazdaság, különösen Budapesten — jelentős szakmunkáshiánnyal küzd. A nagy létszámú évjáratok beiskolázásánál igen körültekintően kell eljárni; nemcsak a pillanatnyi igényeket kell kielégíteni, hanem tartalékokat is kell hagyni a következő évekre. Ugyanis 1969 után a munkaképes korba lépő fiatalok száma rendkívül alacsony lesz, még megközelítőleg sem fedezi majd a nyugdíjkorban levők számát. Ennek ellenére az 1968/ 69-es tanévben a tervezettnél 30%kal kevesebb tanuló jelentkezett a szakmunkásképző iskolákban. Az ellentmondás világos. Budapest aktív kereső népességének 33%-a foglalkozik szellemi munkával. Itt vannak a nagy hivatalok, vállalati központok, minisztériumok stb. Mégis, a most végző tanulók 54%-a akar szellemi pályára menni. Ez elkerülhetetlen ütközőpont; magyarán mondva: az egyéni elképzeléseknek gátat szab a társadalom szükséglete. Ezt az ellentmondást kell feloldani, az egyén akaratának korlátozása nélkül. Egy gyerek sok pályára alkalmas! A pályaválasztást segítő intézmények a század 10-es — 20-as éveiben már létrejöttek az iparilag fejlettebb országokban. Hazánkban is több kísérletet tettek megalakítására, de a megvalósulás sokáig váratott magára. 1961-ben kormányrendelet született az Országos Pályaválasztási Tanács létrehozására. 1966 óta szervezetten folyik a tanácsadás a Fővárosi Pályaválasztási Intézetben. Igazgatója, Perlai Béla elmondotta, hogy „a fővárosi intézet megalakítása óriási segítséget jelentett a pedagógusoknak, a gyerekeknek, a szülőknek és nem utolsósorban a népgazdaságnak. Feladatunk, hogy a munkaerőszükségletet és a személyes kívánalmakat koordináljuk, a személy akaratszabadságának meghagyásával. Vizsgálatunk eredményei többször igazolták, hogy a gyermek sok pályára alkalmas." Az intézet 25 munkatársa csoportokban dolgozik. A közgazdasági csoport munkatársai az általános iskola VII. és a gimnáziumok III. osztályaiban felméréseket végeznek a gyerekek továbbtanulási szándékairól. A jelzéseket megküldik az illetékes oktatási szerveknek. Az intézet munkájának következő fázisa már a pályaválasztási és a propaganda csoportot foglalkoztatja. Elemzik a közgazdasági csoport adatait és ezeket ismertetik az osztályfőnökökkel. Ekkor közlik az iskolákkal azt is, hogy müyen továbbtanulási vagy munkalehetőségek vannak. Már az előzményekből kitűnik, hogy a VlII.-osok és az érettségizők pályaválasztási szándékai irreálisak. A felvilágosító munkát ez a csoport végzi. A szülőknek és az osztályfőnököknek ankétokat szerveznek. Tanácsadással szolgálnak bárkinek, aki jelentkezik náluk. Ez a csoport szerkeszti a „Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó" kiadványt is, amely 25 ezer példányszámban jelenik meg. Ez a kis füzet a szülők, de elsősorban a tanulók számára ad hasznos útmutatásokat a továbbtanulási, pá-16