Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Szinyei-Merse Anna: Kerényi Jenő köztéri szobrai

lyaválasztási lehetőségekről, az egyes szakmák követelményeiről és számos leírást közöl. — Mi történik akkor, ha a pályaválasztónak „irreális" továbbtanulási elképzelései vannak? — kérdeztem Perlai Béla igazgatótól. — A gyerek terveit mindenképp figyelembe kell venni. Olyan rokonszakmát kell keresni a számára, amely kevesebb képzettséget igényel és nem tűnik alacsonyabb rendűnek, mint a vágyott szakma. Ehhez többszöri beszélgetésre van szükség. A gyerekkel meg kell értetni, hogy jó lesz neki az általunk ajánlott pálya, alkalmas rá, ismerkedjen meg vele. A legtöbbször az a baj, hogy a szülők és a gyerekek nem ismerik a szakmákat. Az egész intézetben a legérdekesebb munkát kétségtelenül a pszichológiai csoport végzi. Vezetője dr. Takács Márta. — Mi a csoport munkája ? — Az ide küldött gyerekek vizsgálata. Minden szeptemberben körlevelet írunk az iskolákba, hogy küldjék be hozzánk azokat a gyerekeket, akik nem tudják eldönteni, milyen pályáramenjenek. Munkakörünkhöz tartozik még a testi vagy személyiségi hibákkal rendelkező gyermekek pályaalkalmassági vizsgálata is. Egyébként bárki jöhet hozzánk, csak előtte jelentse be telefonon. — A bejelentés után nyomban tudnak vállalni vizsgálatot? — Sajnos csak két hónapra rá tudunk fogadni. — Az elmúlt évben hány személyt vizsgáltak meg? — December 16-ig 1200 egyéni vizsgálatot végzett csoportunk. A pszichológiai csoportnak nyolc munkatársa van. Ez az igényekhez képest kevés, mert egyre többen keresik fel őket. A pszichológiai vizsgálat alapos, ezért hosszadalmas. Minden héten egyszerre behívnak egy 40 tagú társaságot. A gyerekek különböző kérdőíveket töltenek ki, amelyekből már következtetni lehet értelmi képességeikre. Ezután mindenki egyéni vizsgálatokon esik át. A pszichológus maga választja ki azt a módszert, amelyet alkalmaz. Ez attól függ, hogy a csoportos vizsgálatoknál milyen kép alakult ki a gyerekről. A vizsgálat alkalmanként 2—3 óráig tart. Általában két- háromszor hívnak be egy gyereket, de volt olyan, akivel 10 alkalommal is beszélgettek. A vizsgálatok és a beszélgetések alapján a pszichológus megismeri a gyerek intelligenciáját, hajlamait, képességeit, azaz a gyerek személyiségét. Ennek alapján két olyan konkrét szakmát ajánl, amire a gyerek alkalmas. — Az ajánlott szakmák beválnak? — Általában igen. Viszont mi csak tanácsot adunk, és nem kényszeríthetjük sem a gyereket, sem a szülőt arra, hogy az általunk ajánlott szakmát válasszák. Nagyon sok olyan esetről tudunk, mikor a szülő általunk nem ajánlott pályára adta a gyereket, és ez később megbosszulta magát. A fiatal képtelen volt elsajátítani annak a szakmának a követelményeit : alkalmatlan volt rá. Egyébként ez a vizsgálat azért is hasznos, mert a gyermek megismeri képességeit, jobban megismeri önmagát. Érdekes, hogy a vizsgálat befejeztével a gyerekek ragaszkodóak, hálásak a pszichológusoknak. Sőt, nagyon gyakran a szülők is. Sokan járnak „vissza" az intézetbe, beszámolnak életük alakulásáról. — Minden lehetőségük megvan a munka végzéséhez ? — kérdeztem dr. Takács Mártától. — Általában igen. Ami viszont nagyon hiányzik: a külföldi tapasztalatszerzések és a nyugati szakfolyóiratok. — Terveik ? — Minél több gyereknek szeretnénk segíteni! „Mit csináljak?" Ezután ismét Perlai Bélát, az intézet igazgatóját kerestem meg. — Hogyan reagáltak az iskolák a Fővárosi Pályaválasztási Intézet megalakulására? — Először nem vették komolyan, sok ellenkezéssel is találkoztunk. Aztán fokról fokra rájöttek, hogy ez óriási segítség, lehetőség számukra. Most már minden iskolával van kapcsolatunk. Az osztályfőnökökkel és az igazgatókkal rendszeresen értekezleteket tartunk. — A gyárak és az intézmények? — Rendkívül szívélyesek. Gyakran szervezünk gyárlátogatásokat a gyerekekkel. Igen kedvesen, előzékenyen fogadják őket. Érthető a szívélyesség; nagy a munkaerőhiány! — Milyen társadalmi rétegek gyermekei keresik meg leginkább az intézetet ? — Egyforma az átlag. A vezető beosztásúak gyerekeitől a munkásfiatalokig, az orvosgyerekektől kezdve a pedagógus-csemetékig, változatosan keresnek meg minket. Mostanában egyre többet beszélünk arról, hogy a fizikai munkások gyermekei közül kevesen kerülnek felsőoktatási intézményeinkbe. Álljon itt egy levél, amelyet a Fővárosi Pályaválasztási Intézetnek címeztek. — „Takarítónő vagyok, férjem esztergályos. Három gyerekünk van. A legidősebb leérettségizett, nem vették fel egyetemre, most segédmunkás. A második gyereknek is sikerült az érettségije, 3,8 lett, de nem vették fel őt sem az egyetemre. Most tanul szakmát. A harmadik fiam VII.-es. Mit csináljak?" A Fővárosi Pályaválasztási Intézetben igen sok olyan adat gyűlt össze, amely jelzi a munkás gyermekek problémáit. Álljon itt egy-kettő belőle. A szülők iskolai végzettsége és a gyerekek tanulmányi eredménye között igen szoros a kapcsolat. Az érettségivel rendelkező szülők gyermekeiknek mint egy egyharmada ért el 4,5 tized feletti átlageredményt. Az alacsonyabb végzettségű szülők gyermekeinek csak három százaléka jeles vagy kitűnő. Az érettségivel rendelkező szülők gyermekeinek 87%-a kíván középiskolában továbbtanulni. Érettségivel nem rendelkező szülők gyermekeinek mindössze 26%-a szeretne továbbtanulni. A jövedelem is számít. Az egy főre jutó 1400 forint feletti jövedelemmel rendelkező családok gyermekeinek 94%-a tervezi, hogy középiskolába jelentkezik. Azokból a családokból, ahol egy főre 800 forint jövedelem jut, a gyerekeknek csak 43%-a készül középiskolába. A lakáskörülmények is befolyásoló tényezők. A legjobb és a legrosszabb lakáskörülmények között lakó tanulók átlageredményében több mint kettő jegynyi a különbség. Igen érdekes jelenségre figyelmeztettek a Fővárosi Pályaválasztási Intézetben. A munkáscsaládok gyermekei, ha jó tanulók, rendszerint szakközépiskolákba, technikumokba jelentkeznek. Nagyon ritka az az eset, ha a munkás szülő általános gimnáziumba adja a gyermekét. Ottjártamkor beszéltem egy nyolcadikos kisfiú mamájával. Az aszszony forgácsoló. A férj mintaasztalos. A kisfiú kitűnő tanuló. Mindenki általános gimnáziumba javasolta, hogy utána egyetemre mehessen. Á szülők mégis szakközépiskolába íratták gyermeküket, mondván, az a biztosabb kenyér. Érdekes megfigyelés az is, hogy az érettségizők közül a munkásszármazásúak leginkább a műszaki egyetemre pályáznak. Indokaik: „orvosi egyetemre úgysem vesznek fel!" „a tanár keveset keres!" A Fővárosi Pályaválasztási Intézetnek jól felszerelt a laboratóriuma, igen sok nyomtatványt használnak fel. Évi költségvetési keretük 1 millió 600 ezer forint. Ezt teljes egészében a Fővárosi Tanács finanszírozza. A pénz nem sok, épp csak elegendő. A szolgáltatás teljesen ingyenes, de itt mindjárt felvetődik egy kérdés. Ez az intézmény a fővárosi üzemeknek, minisztériumoknak „dolgozik". Mérlegelni kellene, nem volna-e mód arra, hogy az illetékes tárcák hozzájáruljanak a költségvetéshez. Ez esetben még intenzívebben, még hatásosabban tudná végezni munkáját az intézet. Perlai Béla igazgató véleménye szerint az itt dolgozók létszámának lényegesebb növelése megtérülne. Ha a tárcák és a vállalatok anyagi támogatást nyújtanának, még jobban meg lehetne könnyíteni a fővárosi fiatalok pályaválasztási gondját és a népgazdaság — ezen belül a főváros — aggasztó munkaerőhelyzetét. Brády Zoltán 17 Ismerkedés szakmákkal az Intézet pályaválasztási kiállításán (Fekete Péter felvétele)