Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Szinyei-Merse Anna: Kerényi Jenő köztéri szobrai

létben álló nő, koponyát szemlélő lány stb. —, természeti környezetként még tovább fejlesztett stilizáltsággal kígyók, madarak, illetve lombtalan, kopár fák, néhány virágos ág van játékosan elszórva, de mégis szigorú szerkezeti renddé összeállva. A jól sikerült építészeti együttesbe szorosan beilleszkedő alkotás megvalósításában érdekesen mai, míg témájában örök emberi (az élettel és gyógyítással kapcsolatos közérthető szimbólumrendszer). Legutóbbi alkotóperiódusának másik kiemelkedő darabja a tihanyi mólónál elhelyezett Legenda (1964). A remek talapzattal összeforrt meselény megformálásánál újra a térben kifelé zárt, tömbszerű kompozíciót használja, melyet a sok irányban mozgó belső feszítőerők élénkítenek. A felállított alkotások elemzésének bezárására hagytuk a Kerényi művészetének eddigi csúcsát jelentő Csontváry szobrot (1965). A kerepesi temetőben messziről szembeötlik a megdöbbentően kifejező alkotás — pedig közvetlen közelében változatos elképzelésű, kitűnő síremlékek sorakoznak ; csak a leghíresebbeket említve : itt van Medgyessyé, Ferenczy Béninek apja számára készített sírja, az új Krúdy-sír stb. A szélesen elterülő, durva felületű kőlap egyik sarkából kinövő, különös testfelépítésű bronzfigura bármely oldalról szemlélve lenyűgöző képet ad. Ecsetet tartó keze, alkotásra összpontosított tekintete belső hevületének megragadásával annak a Csontvárynak sikerült tisztelgő emléket állítani, aki elhivatottságának magas hőfokú lelkesedésével, minden nehézségre elszántan indult neki a világnak, hogy festészetében és festészetével meghódítsa azt. Alakja meghatóan törékeny elesettségének hangsúlyozásával viszont az egyéniségnek csak furcsaságaira felfigyelő kortársak állandó gúnyolódásának kitett művészt formálta meg. A korábban meg nem értett zseniális művész alakjában ki tudta fejezni a modern ember lelkiségéhez közelálló problémavilágot; és a Csontváry iránt érzett csodálat magasrendűen koncentrált formálási módra késztette. Ennél a művénél már semmi felesleges motívum nem téríti el a figyelmet a lényegről, összefogott tömegfelfogása csak a jellemző festő-gesztus remek formálásánál kap lendületet. A tihanyi szobor elképzelésével rokon stílusjegyek tovább tökéletesedtek. Egy új korszak nyitányát érezhetjük Kerényi művészetében e két mű, de különösen a Csontváry szobor kapcsán. Erre az jogosít fel minket, hogy egyéni, az individumot általában figyelmen kívül hagyó felfogásával szemben fokozottabban az ember belső lelki élete felé fordult figyelme. Érzékeny szemmel fedezi fel az egyéniséget és ezt a képességét egyesíti remekül kiforrott típusteremtő erejével. Joggal remélhetjük a művésztől további magas színvonalú művek sorozatát. A Csontváry-síremlék (Szelényi Károly felvételei) IS